Voltaképpen a forradalmár szükségszerűen, természet szerint is fiatal. Mindig. Nincsenek idős forradalmárok, vagy ha vannak is elvétve, az vagy gyanús, vagy minek. 1848. március 15-éről szóló szent ünnepünkre utalva kínálunk könyveket olvasóinknak. Alapvetően fiataloknak.

kép forrása

A költő, és ha még forradalmár is, huncut mind

Nem járnák költővel címmel kínálja 2023-tól fogva a Pagony kiadó azt az antológiát, melyben több, mint egy tucat szerző novellája található a forradalmi hevület jegyében. A címlapon egy Petőfi Sándorra gyanúsan hasonlító ifjú portrérajza látható, és hát ki más is lehetne hiteles alak, aki bevonzza az új és mégújabb nemzedékek tagjait egy jó kis forradalmaskodáshoz… A kötet szerzői – Gévai Csilla, Wéber Anikó, Szabó Borbála, Rojik Tamás, Nényei Pál, Molnár T. Eszter, Miklya Luzsányi Mónika, Mészöly Ágnes, Kiss Judit Ágnes, Kalapos Éva Veronika, Cserna-Szabó András, Bendl Vera, Bánki Éva, Baráth Katalin, Balássy Fanni – jónevű, az új generációhoz tartozó alkotók, akikre a mai tizen- és huszonévesek bizonyára gyorsabban és szívesebben rezonálnak. És persze érdemes egy gondolatvillanásnyira eltöprengeni a címen, miszerint miért is nem érdemes költővel járni. Ha ugye Petőfit vesszük, akkor gyorsan ott a válasz: mert a lánglelkű költő forradalmár, és korán hal, mint a mosónők. De a titok az, hogy az ilyen férfiak mégis nagyon vonzók, mégis lehet rájuk vágyni és nemigen lehet bűvkörükből kikecmeregni. Mondjuk ki: a fiatal forradalmár-költő szexi. Petőfi Sándor pedig egy nyalka legény volt, nem mellesleg a magyar líra forradalmi megújítója, hogy egyéb műfajbéli zsenialitásáról ne is beszéljünk. A kiadó így segít egy többek között a belelapozás nógatásába: „Ebben az antológiában tizenöt szerző tizenöt novellájával arra tesz kísérletet Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, hogy új megvilágításba helyezze a költőről alkotott képet, kivéve őt a poros, múzeumi helyéről, és megmutassa, a felszín alatt hányféle módon gondolkodhatunk – Petőfiről.”

kép forrása

Most az olvasó a forradalmár

Zseniális ötletből kiindulva tette le az asztalra Fodor Veronika író, szerkesztő és Lanczinger Mátyás rajzoló a Talpra, magyar! – forradalmi szabadulókönyv című kiadványt. A zsenialitás ez esetben az, hogy a kötet alkotói a próza, a képregény és az interaktív társasjáték hármas univerzumát hozták létre. A már első ránézésre is vonzó kiadvány természetesen az 1848-as magyar forradalom epizódjai mentén meséli el a szabadságharc első időszakáról. A kiindulópont az, hogy az olvasó egy futár azokban a bizonyos forradalmi napokban. A szerzők így bíztatják a meredek kalandtól esetlegesen megszeppent ifjú olvasót: „Ez a könyv történelmi alapokon nyugszik, valós személyekkel, tényekkel, eseményekkel. De nem kell megijedni, ugyanis nem történelemkönyv. Megjelennek benne kitalált alakok és történések is. Ám a lényeg, hogy ennek a könyvnek TE vagy a főszereplője!” A könyvről Hermann Róbert történész, egyetemi tanár így fogalmazott: „1848. március 15. az egyik legszebb ünnepünk – a tavaszt, az újjászületést jelképezi számunkra. Ezen a napon győzött Pesten a forradalom, amelynek sok-sok részvevője között ott voltak (vagy lehettek) a gyerekek is. 
Rajtuk is múlt (múlhatott) a forradalom sikere – ezt mutatja be játékos formában ez a könyv – , s ezért is ajánlom jó szívvel mindenki figyelmébe, aki örömmel lett volna résztvevője és szereplője ennek a csodálatos napnak.” Messenger applikáció sújtotta korunkban bizonyára nem lesz nehéz a gyerekeknek, fiataloknak ráhangolódni a történet főhősének, az általuk alakított futárnak a szerepére, akinek a kötet alapján elsődleges feladat az, hogy kijátszva a titkosrendőrséget különféle üzeneteket kell eljuttatni a forradalom különböző csoportjai között.

kép forrása

A hadviselés – művészet

Stílszerűen és igencsak helyén valóan a Zrínyi Kiadó gondozta Csikány Tamás A szabadságharc hadművészete 1848 – 1849 című kötetét. A súlyában is tekintélyes könyvnek leginkább az ad jelentőséget, hogy abban a 19. századi magyar hadsereg, hadviselése, fegyverei, katonai szervezetei, hadtudományi – és mint a címből kiderül – hadművészeti tudástárának minden fontos részletével találkozhat az olvasó. Az 1958-as születésű szerző, 1996-tól a hadtudomány kandidátusa, 2009-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora, nem mellesleg ezredes, kutatási témái között nemcsak a 19. század európai hadművészete áll, de külön foglalkozik az 1848-49-es magyar forradalommal, továbbá a várak és erődök 19. századi szerepével is. Ebben a munkájában több szálra bontva mutatja be a magyar szabadságharcban egymás ellen küzdő seregeket és a háborúskodás megannyi fontos elemét. Ezen belül is többi között elemzi a magyar, az osztrák hadsereg egészét, illetve külön kitér például a gyalogság, a lovasszázad, a tűzérség működésére, a fegyvernemek együttműködésére és a szabadságharc legfontosabb harcaira. Ez utóbbiak között szerepelnek a kötetben a gödöllői, a komáromi, az ácsi az ószőnyi, a herkály-pusztai összecsapások leírásai. A szerző a fentieken túl beavatja az olvasót a „magasabb harcászat elméletébe”, illetve érdekes és ritkán ismert történelmi része a kötetnek, amikor a szabadságharc során felmerülő vízi akadályokról ír, mely fejezetben a hidak védelméről, a folyókon való átkelésről ír. Ugyancsak külön fejezetet kaptak a könyvben a szabadságharc idején volt várharcok, ostromok, várvédelmi tevékenységek, köztük a temesvári események. A könyv utolsó lapjain az 1848. decemberében történt, úgynevezett „háromszéki kisháború”-ról ír.