Picasso 2018
A 2018-as évet akár Picasso évének is nevezhetnénk. Az a szerencsés turista, aki ebben az évben látogatott el Párizsba, több tárlaton is megcsodálhatta Pablo Picasso remekműveit. Az első kiállítás 2017. október 10. és 2018. február 11. között volt látható, Picasso 1932. Erotikus év címmel a Picasso Múzeumban. A második az Opéra Garnier könyvtárában került megrendezésre 2018. június 19. és 2018. szeptember 16. között, Picasso és a tánc elnevezéssel. A harmadik 2018. szeptember 4.- én nyitott és 2019. január 13.-ig lesz látható a Picasso Múzeumban. Ennek címe: Picasso – Remekművek! Végül az Orsay Múzeumban nyílt meg 2018. szeptember 18-án a Picasso – Kék és rózsaszín című tárlat, amely 2019. január 6-ig látogatható.
Kép forrása
Picasso erotikus éve
A tárlaton több mint száz festmény, rajz, metszet, szobor és mintegy száz dokumentum látható, amelyek Picasso alkotó tevékenységét és mindennapi életét mutatják be.
A kiállítás plakátjára Picasso 1932-ben alkotott, Az álom című festménye került, amely Marie-Thérèse Waltert ábrázolja egy piros fotelben. Az alvó lány erotikus álmot lát, amit az állából kinövő fallosz szimbolizál. Picasso negyvenöt éves, amikor véletlenül találkozik a tizenhét éves Marie-Thérèse-el abban a negyedben, ahol Olgával él. Csakhamar múzsája és szeretője lesz a fiatal, szőke lány. Szerelmük nyolc éven át tart. 1935-ben megszületik lányuk, Maya Picasso. A mester egyetlen felesége vagy szeretője sem hatott oly elementáris erővel művészetére, egyetlen nő sem indította el úgy erotikus képzeletét, mint Marie-Thérèse. Erről ez a kiállítás is tanúskodik. Több festmény címében is benne van a lány neve. A sárga öv (Marie-Thérèse), Vörös párnán alvó nő (Marie-Thérèse) vagy Alvó nő a tükör előtt (Marie-Thérèse).
A szigorúan időrendi sorrendbe állított festmények közül említsük meg a Tengerparti alak, Az olvasó, Fiatal lány mandolinnal, A pihenés, vagy a Nő piros fotelben című festményeket.
Nem maradhat említés nélkül, hogy a kiállítás képeiről Kamel Daoud, algériai író és újságíró, a magyarul is megjelent Új vizsgálat a Meursault-ügyben című, immár világhírű regény szerzője (a könyvről a Könyvkultúra hasábjain beszámoltam) egy teljes éjszakát töltött a Picasso Múzeumban a kiállítás idején, hogy megfejtse a művész erotikus festményeinek üzenetét. Az izgalmas kalandból könyv született A nőt felfaló festő címmel.
Kép forrása
Picasso és a tánc
A párizsi Opéra Garnier adott otthont Picasso tánccal kapcsolatos rajzainak, metszeteinek, díszletterveinek és jelmezeinek. A kiállítás anyagát dokumentumok, fényképek teszik teljessé. A cirkusz világának vonzásában élő festőt artistái és harlekinjei csakhamar a tánc felé fordítják. Ezt igazolja többek közt a kiállításon látható, 1905-ből származó Salomé.
Már az 1890-es évektől megjelennek Picasso művészetében a táncjelenetek. A bohém művész kabarék, zenés mulatók rendszeres látogatója, megörökíti a kánkán táncosokat, de a spanyol táncokat is.
A húszas években Picasso érdeklődése a tánc iránt intenzívvé vált. A dolog ott kezdődött, hogy 1916 telén a fiatal költő, Jean Cocteau harlekinnek öltözve bekopogtatott Picasso műtermébe, hogy rávegye az orosz balett igazgatójával, Szergej Gyagilevvel való együttműködésre. A felkérés a Paradé című balett díszleteinek, jelmezeinek és a függönynek megtervezésére szólt. Cocteau egy koncerten hallotta Eric Satie Három darab körte-formában című zongora miniatűrjeit, amire cirkuszi artistaszámokat álmodott meg. Így kerül Picasso 1917-ben kapcsolatba Gyagilev egyik balerinájával, Olga Koklovával, akit a rákövetkező évben feleségül vesz. Ettől kezdve a balett állandó témája Picasso művészetének. Az Opéra Garnier kiállításának kiemelkedő darabjai a Parádé függönyterve és jelmezei.
Összességében Picasso mintegy tíz balett számára dolgozott, amelyek közül 1970-től a párizsi Opéra Garnier többet a műsorára tűzött. Az az időszak, amely Picassót a baletthez köti, nem csupán munkásságának egy boldog időszakát, de az intellektuális kubizmustól a szürrealista korszakába vezető utat is jelenti.
Kép forrása
Összegyűjtött remekművek
A kiállított festmények, szobrok mellett láthatjuk az alkotások létrejöttének folyamatát, a festmények előzményeit, vázlatait, változatait, de Picasso levelezését is művésztársaival és galériatulajdonosokkal.
Ha Picasso remekművei között valaki a Guernicát vagy Az avignoni kisasszonyokat keresné, csalódni fog, mert egyiket se lehet elmozdítani állandó kiállítási helyéről, a New-York-i Modern Művészeti Múzeumból (MoMa). Az utóbbi festményt, amelyet a kubizmus első alkotásaként tart számon a művészettörténet, egy Picassónak ajándékozott nagyméretű szőttes helyettesíti, amely René Dürrbach és Jacqueline de La Baume-Dürrbach munkája. A szőttes érdekessége, hogy a mű Picasso villájának szalonjába volt felakasztva, és azt mondta róla, hogy „sokkal jobb, mint az eredeti.”
A kiállítás egyik különlegessége Picasso 1897-ben, tizenhat éves korában alkotott, kevéssé ismert, nagyméretű festménye, a Tudomány és szeretet, ami a kor akadémikus festészetének szabályai szerint készült realista alkotás. A fiatal Picasso ezzel a képpel húga, Conchita korai halála feletti fájdalmát fejezi ki. Az orvos alakját édesapjáról mintázta Picasso. A festmény 1897 tavaszán elnyerte Malaga aranyérmét.
Egy másik alkotás is megkülönböztetett helyet foglal el Picasso művészetében. A monumentális, 299x448 cm méretű, 1937-38-ban készült Szépítkező nők című kollázson a művész három szerelme, Olga Picasso, Marie-Thérèse Walter és Dora Maar szerepel. Ez az egyetlen kollázsa Picassónak, amelyet élete végéig megőrzött.
A szobrok közül említsük meg az 1959-ben készült A kecske című alkotást. A kecske Picasso kedvenc állata volt. A márvány, bronz vagy fa szobrokhoz szokott műkritikusok és a nagyközönség is fanyalgott a szobor láttán. Mert Picasso kecskéjének tőgye két üveg, patái fadarabok, száraz pálmalevelet ragasztott a művész az egész szobrot összefogó gipszbe. A kecskét Picasso egy fa ládatetőre helyezte el. Ma ez a legismertebb szobra.
Kép forrása
A kék és a rózsaszín korszak
A kiállítás bemutatja Picasso 1900 és 1906 között készült festményeit, azt a korszakot, amelyik meghatározó lesz egész pályájára. Kiemelkedő esemény, hisz a nagyközönség először láthatja együtt ezeket a remekműveket.
Picasso kék korszakának alakjai nyomasztóan magányosak, mély együttérzéssel megfestett, kilátástalan sorsuk tükröződik a képeken. A kék korszak Picasso életének egyik legtragikusabb eseményéhez, barátja, Carlos Casamegas halálához kapcsolódik. Carlos Casamegas, a szintén festő fiatalember, Barcelonában találkozott Picassóval 1900-ban. Hamar barátságot kötöttek. Mivel Casamegas tehetősebb volt, mint Picasso, ő fedezte az év végén párizsi útjukat. Picasso beköltözik a Montmartre-on a Bateau-Lavoirba és gyorsan beilleszkedik a művészek világába. Barátja azonban szerencsétlennek érezi magát egy szerelmi csalódás miatt. Beleszeret a Moulin Rouge egyik táncosnőjébe, Germaine-be, aki nem viszonozza szerelmét. Casamegas az alkoholba menekül depressziója elől. Január végén Picassóval Madridba utazik, ám egyedül visszatér Párizsba és a Boulevard de Clichy egyik kávéházában rálő Germaine-re, majd maga ellen fordítja fegyverét. A lány túléli a merényletet, de Casamegas belehal sérülésébe. Picasso Spanyolországban értesül a tragédiáról. Megrázza barátja halála. Azt mondta, kék korszakbeli festményei ezt a gyászt tükrözik.
E korszak egyik leghíresebb festménye, Az élet, Carlos Casamegasnak állít emléket. A kép bal oldalán két, csaknem meztelen alak látható. A férfinak először saját arcmását szánta Picasso, de végül meghalt barátjának vonásait festette meg. A nőalakban Germaine-t idézi fel. A jobb oldalon álló nő egy, az életet szimbolizáló gyermeket tart karjaiban. A kép hátterében lévő két vázlat közül az alsó egy magányos, magába roskadó nőt ábrázol, míg a felső ugyanezt a pózt örökíti meg, de egy szerelmespár formájában.
Picasso rózsaszín korszaka 1904 és 1906 közé esik. Ekkor az 1904-ben megismert Fernande Olivier-vel él boldog párkapcsolatban, aki mellett titokban modellje, Madeleine is a szeretője volt. Harlekinek, bohócok, cirkuszi jelenetek és az anyaság a témái ekkori művészetének. A harlekin Picasso személyes szimbóluma is volt. A cirkusz világa valamennyi művészeti ágazatot megihlette, de leginkább a festőkre hatott. Elegendő itt az első bohóc-képre Antoine Watteau 1717-ből való festményére, Edgar Degas LaLa a Fernando cirkuszban (1879) vagy Paul Cézanne Húshagyó keddjére (1888) avagy Juan Gis 1924-ben alkotott Harlekin című festményére utalni. Picasso 1900-tól rajzol cirkuszi jeleneteket. „Igazán odavoltam a cirkuszért! Előfordult, hogy egy héten több estét is a cirkuszban töltöttem” – mondta. Talán azért vonzotta a cirkusz világa, mert a bohócokra, artistákra nem voltak érvényesek – csakúgy, mint ő magára sem – a társadalmi szabályok, megkötöttségek.
A rózsaszín korszak egyik legmeghatározóbb festménye az Akrobatacsalád majommal (1905). A fiatal család egy intim pillanatát ábrázolja a festmény. A zöld és kék háttér talán egy cirkuszi sátor része. A kép középpontjában az anya tartja kezében csaknem meztelen gyermekét, aki oldalt fordulva próbálja elérni anyja nyakát. Az elegáns, kék ruhába öltözött fiatal nő Picasso életrajzírói szerint Madeleine, a Lapin Agile nevű kabaréban megismert modellje, aki 1904 és 1905 között a szeretője volt. Az apa egy dobon ül, harlekin öltözetben. Egyik kezét a térdén nyugtatja, a másikkal karját fogja. Gyermekét figyeli. A képen nem nehéz felfedezni a bibliai szent család, Mária, József és a gyermek Jézus ábrázolását cirkuszi környezetben. A cirkuszt a vörös szőnyegen ülő, csaknem emberi kifejezéssel figyelő majom is felidézi.
Picasso kék és rózsaszín korszakáról kitűnő elemzések olvashatók Denys Chevalier: Picasso kék és rózsaszín korszaka című könyvében (Corvina Kiadó, 1981).
Kép forrása
Kép forrása
Picasso erotikus éve
A tárlaton több mint száz festmény, rajz, metszet, szobor és mintegy száz dokumentum látható, amelyek Picasso alkotó tevékenységét és mindennapi életét mutatják be.
A kiállítás plakátjára Picasso 1932-ben alkotott, Az álom című festménye került, amely Marie-Thérèse Waltert ábrázolja egy piros fotelben. Az alvó lány erotikus álmot lát, amit az állából kinövő fallosz szimbolizál. Picasso negyvenöt éves, amikor véletlenül találkozik a tizenhét éves Marie-Thérèse-el abban a negyedben, ahol Olgával él. Csakhamar múzsája és szeretője lesz a fiatal, szőke lány. Szerelmük nyolc éven át tart. 1935-ben megszületik lányuk, Maya Picasso. A mester egyetlen felesége vagy szeretője sem hatott oly elementáris erővel művészetére, egyetlen nő sem indította el úgy erotikus képzeletét, mint Marie-Thérèse. Erről ez a kiállítás is tanúskodik. Több festmény címében is benne van a lány neve. A sárga öv (Marie-Thérèse), Vörös párnán alvó nő (Marie-Thérèse) vagy Alvó nő a tükör előtt (Marie-Thérèse).
A szigorúan időrendi sorrendbe állított festmények közül említsük meg a Tengerparti alak, Az olvasó, Fiatal lány mandolinnal, A pihenés, vagy a Nő piros fotelben című festményeket.
Nem maradhat említés nélkül, hogy a kiállítás képeiről Kamel Daoud, algériai író és újságíró, a magyarul is megjelent Új vizsgálat a Meursault-ügyben című, immár világhírű regény szerzője (a könyvről a Könyvkultúra hasábjain beszámoltam) egy teljes éjszakát töltött a Picasso Múzeumban a kiállítás idején, hogy megfejtse a művész erotikus festményeinek üzenetét. Az izgalmas kalandból könyv született A nőt felfaló festő címmel.
Kép forrása
Picasso és a tánc
A párizsi Opéra Garnier adott otthont Picasso tánccal kapcsolatos rajzainak, metszeteinek, díszletterveinek és jelmezeinek. A kiállítás anyagát dokumentumok, fényképek teszik teljessé. A cirkusz világának vonzásában élő festőt artistái és harlekinjei csakhamar a tánc felé fordítják. Ezt igazolja többek közt a kiállításon látható, 1905-ből származó Salomé.
Már az 1890-es évektől megjelennek Picasso művészetében a táncjelenetek. A bohém művész kabarék, zenés mulatók rendszeres látogatója, megörökíti a kánkán táncosokat, de a spanyol táncokat is.
A húszas években Picasso érdeklődése a tánc iránt intenzívvé vált. A dolog ott kezdődött, hogy 1916 telén a fiatal költő, Jean Cocteau harlekinnek öltözve bekopogtatott Picasso műtermébe, hogy rávegye az orosz balett igazgatójával, Szergej Gyagilevvel való együttműködésre. A felkérés a Paradé című balett díszleteinek, jelmezeinek és a függönynek megtervezésére szólt. Cocteau egy koncerten hallotta Eric Satie Három darab körte-formában című zongora miniatűrjeit, amire cirkuszi artistaszámokat álmodott meg. Így kerül Picasso 1917-ben kapcsolatba Gyagilev egyik balerinájával, Olga Koklovával, akit a rákövetkező évben feleségül vesz. Ettől kezdve a balett állandó témája Picasso művészetének. Az Opéra Garnier kiállításának kiemelkedő darabjai a Parádé függönyterve és jelmezei.
Összességében Picasso mintegy tíz balett számára dolgozott, amelyek közül 1970-től a párizsi Opéra Garnier többet a műsorára tűzött. Az az időszak, amely Picassót a baletthez köti, nem csupán munkásságának egy boldog időszakát, de az intellektuális kubizmustól a szürrealista korszakába vezető utat is jelenti.
Kép forrása
Összegyűjtött remekművek
A kiállított festmények, szobrok mellett láthatjuk az alkotások létrejöttének folyamatát, a festmények előzményeit, vázlatait, változatait, de Picasso levelezését is művésztársaival és galériatulajdonosokkal.
Ha Picasso remekművei között valaki a Guernicát vagy Az avignoni kisasszonyokat keresné, csalódni fog, mert egyiket se lehet elmozdítani állandó kiállítási helyéről, a New-York-i Modern Művészeti Múzeumból (MoMa). Az utóbbi festményt, amelyet a kubizmus első alkotásaként tart számon a művészettörténet, egy Picassónak ajándékozott nagyméretű szőttes helyettesíti, amely René Dürrbach és Jacqueline de La Baume-Dürrbach munkája. A szőttes érdekessége, hogy a mű Picasso villájának szalonjába volt felakasztva, és azt mondta róla, hogy „sokkal jobb, mint az eredeti.”
A kiállítás egyik különlegessége Picasso 1897-ben, tizenhat éves korában alkotott, kevéssé ismert, nagyméretű festménye, a Tudomány és szeretet, ami a kor akadémikus festészetének szabályai szerint készült realista alkotás. A fiatal Picasso ezzel a képpel húga, Conchita korai halála feletti fájdalmát fejezi ki. Az orvos alakját édesapjáról mintázta Picasso. A festmény 1897 tavaszán elnyerte Malaga aranyérmét.
Egy másik alkotás is megkülönböztetett helyet foglal el Picasso művészetében. A monumentális, 299x448 cm méretű, 1937-38-ban készült Szépítkező nők című kollázson a művész három szerelme, Olga Picasso, Marie-Thérèse Walter és Dora Maar szerepel. Ez az egyetlen kollázsa Picassónak, amelyet élete végéig megőrzött.
A szobrok közül említsük meg az 1959-ben készült A kecske című alkotást. A kecske Picasso kedvenc állata volt. A márvány, bronz vagy fa szobrokhoz szokott műkritikusok és a nagyközönség is fanyalgott a szobor láttán. Mert Picasso kecskéjének tőgye két üveg, patái fadarabok, száraz pálmalevelet ragasztott a művész az egész szobrot összefogó gipszbe. A kecskét Picasso egy fa ládatetőre helyezte el. Ma ez a legismertebb szobra.
Kép forrása
A kék és a rózsaszín korszak
A kiállítás bemutatja Picasso 1900 és 1906 között készült festményeit, azt a korszakot, amelyik meghatározó lesz egész pályájára. Kiemelkedő esemény, hisz a nagyközönség először láthatja együtt ezeket a remekműveket.
Picasso kék korszakának alakjai nyomasztóan magányosak, mély együttérzéssel megfestett, kilátástalan sorsuk tükröződik a képeken. A kék korszak Picasso életének egyik legtragikusabb eseményéhez, barátja, Carlos Casamegas halálához kapcsolódik. Carlos Casamegas, a szintén festő fiatalember, Barcelonában találkozott Picassóval 1900-ban. Hamar barátságot kötöttek. Mivel Casamegas tehetősebb volt, mint Picasso, ő fedezte az év végén párizsi útjukat. Picasso beköltözik a Montmartre-on a Bateau-Lavoirba és gyorsan beilleszkedik a művészek világába. Barátja azonban szerencsétlennek érezi magát egy szerelmi csalódás miatt. Beleszeret a Moulin Rouge egyik táncosnőjébe, Germaine-be, aki nem viszonozza szerelmét. Casamegas az alkoholba menekül depressziója elől. Január végén Picassóval Madridba utazik, ám egyedül visszatér Párizsba és a Boulevard de Clichy egyik kávéházában rálő Germaine-re, majd maga ellen fordítja fegyverét. A lány túléli a merényletet, de Casamegas belehal sérülésébe. Picasso Spanyolországban értesül a tragédiáról. Megrázza barátja halála. Azt mondta, kék korszakbeli festményei ezt a gyászt tükrözik.
E korszak egyik leghíresebb festménye, Az élet, Carlos Casamegasnak állít emléket. A kép bal oldalán két, csaknem meztelen alak látható. A férfinak először saját arcmását szánta Picasso, de végül meghalt barátjának vonásait festette meg. A nőalakban Germaine-t idézi fel. A jobb oldalon álló nő egy, az életet szimbolizáló gyermeket tart karjaiban. A kép hátterében lévő két vázlat közül az alsó egy magányos, magába roskadó nőt ábrázol, míg a felső ugyanezt a pózt örökíti meg, de egy szerelmespár formájában.
Picasso rózsaszín korszaka 1904 és 1906 közé esik. Ekkor az 1904-ben megismert Fernande Olivier-vel él boldog párkapcsolatban, aki mellett titokban modellje, Madeleine is a szeretője volt. Harlekinek, bohócok, cirkuszi jelenetek és az anyaság a témái ekkori művészetének. A harlekin Picasso személyes szimbóluma is volt. A cirkusz világa valamennyi művészeti ágazatot megihlette, de leginkább a festőkre hatott. Elegendő itt az első bohóc-képre Antoine Watteau 1717-ből való festményére, Edgar Degas LaLa a Fernando cirkuszban (1879) vagy Paul Cézanne Húshagyó keddjére (1888) avagy Juan Gis 1924-ben alkotott Harlekin című festményére utalni. Picasso 1900-tól rajzol cirkuszi jeleneteket. „Igazán odavoltam a cirkuszért! Előfordult, hogy egy héten több estét is a cirkuszban töltöttem” – mondta. Talán azért vonzotta a cirkusz világa, mert a bohócokra, artistákra nem voltak érvényesek – csakúgy, mint ő magára sem – a társadalmi szabályok, megkötöttségek.
A rózsaszín korszak egyik legmeghatározóbb festménye az Akrobatacsalád majommal (1905). A fiatal család egy intim pillanatát ábrázolja a festmény. A zöld és kék háttér talán egy cirkuszi sátor része. A kép középpontjában az anya tartja kezében csaknem meztelen gyermekét, aki oldalt fordulva próbálja elérni anyja nyakát. Az elegáns, kék ruhába öltözött fiatal nő Picasso életrajzírói szerint Madeleine, a Lapin Agile nevű kabaréban megismert modellje, aki 1904 és 1905 között a szeretője volt. Az apa egy dobon ül, harlekin öltözetben. Egyik kezét a térdén nyugtatja, a másikkal karját fogja. Gyermekét figyeli. A képen nem nehéz felfedezni a bibliai szent család, Mária, József és a gyermek Jézus ábrázolását cirkuszi környezetben. A cirkuszt a vörös szőnyegen ülő, csaknem emberi kifejezéssel figyelő majom is felidézi.
Picasso kék és rózsaszín korszakáról kitűnő elemzések olvashatók Denys Chevalier: Picasso kék és rózsaszín korszaka című könyvében (Corvina Kiadó, 1981).
Kép forrása
Egypercesek
A háború megosztja az amerikai írókat
A PEN America lemondta irodalmi díjátadóját a jelöltek egy részének bojkottja miatt
Ősi titokra derült fény
A herculaneumi papirusztekercsekből az is kiderült, pontosan hol temették el Platónt
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten