Lágerbéli víg napjaim

MEGJELENT: 2019. december 2., hétfő | SZERZŐ: Oxi

Azt hiszem a nácizmust/fasizmust és a kommunizmust ez utóbbi javára kettős mércével méricskélők s nagy megállapítók, megmondók feltalálták a belső végtelenségéről híres Möbius-szalag filozófiai változatát, hiszen se vége, se hossza a vitának, mely a két totalitárius rendszer aranyérmes helyéről szól.  Ki ölt meg több embert, a nácik vagy a komcsik? A kérdés eldöntésében segít Levan Berdzenisvili Szent sötétség című Magyarországon nemrég kiadott dokumentumregénye.

Kép forrása

Na, mert, hogy a grúz Levan Berdzenisvili megjárta a hírhedt Gulágot, mégpedig a Gorbacsov nevével fémjelzett időszakhoz közel, tehát mondhatjuk, a már enyhülésnek számító peresztrojkás - glasznosztyos időszakban. Az 1984-től 1987-ig tartó három év alatt Berdzenisvili – döbbenet ide vagy oda – egész jól érezte magát, pedig a kommunista vezetés szerint azért volt rendesen vaj a füle mögött. 1978-ban ugyanis, a durván brezsnyevi érában megalapította a Grúz Köztársasági Pártot, melyet jutalmul a szovjetek pikk-pakk illegálisnak nyilvánítottak. Az 1953-ban született Berdzenisvili író, politikus, akadémikus, a Szovjetunió felbomlása után 1998-tól 2004-ig a Tbiliszi Nemzeti Parlamenti Könyvtár igazgatója, majd 2012-2016 között parlamenti képviselő volt. Klasszika-filológusként végzett Tbilisziben, Arisztophanész műveiből doktorált, s az összes komédiáját lefordította grúzra. 

A Szent sötétség egy kifejezetten regényesen dokumentált és előadott történet arról, hogy az enyhülés éveiben a Szovjetunióban még mindig létező hírhedten embergyilkos Gulág-táborokban már egészen elviselhető volt az élet. A szerző a már akkor is meglévő humorát a kötetben is sziporkáztatja, s annak csirizével meséli el, miként lehetett túlélni a folytonos éhezést, a durva körülményeket. Szó van arról is, ami a korábbi Gulágokon, Brezsnyev, Hruscsov vagy főként Sztálin alatt elképzelhetetlen volt: napi foglalkozás gyanánt értelmes munka (kesztyűvarrás), hangszeres, énekes és prózai előadások, nyelvtanulás egymástól és postán rendelt könyvek olvasása. Hát hol van ettől a Faludy mester Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi regényében leírt miliő, vagy akár Szolzsenyicin velőt rázó krónikája? Marad ez, amiről eddig nemigen tudhattunk, a „lágerbéli víg napjaim”.
Megosztás