Egy epizodikus alkoholista pszichiáter

MEGJELENT: 2019. június 7. | SZERZŐ: Oxi

Esküszöm, hogy meggyőződésem volt, hogy magazinunknál lassan öt eltöltött éveim alatt már írtam recenziót R.D. Laing (polgári nevén Ronald David Laing) valamelyik kötetéről. A Windows fájlkereső programja elég profi, hiszek neki: nem írtam. Nos, akkor nézzük a mester életéről szóló könyvet, a Bölcsek, balgák, bolondok – Egy pszichiáter útja című nemrég megjelent kötetet. Előre szólok: nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az anti-pszichiátria epizodikus alkoholizmusban és krónikus depresszióban szenvedő atyjával van dolgunk.

Kép forrása

Azért is gondoltam, hogy már írtam R.D. Laing könyvei valamelyikéről, mert szende tinédzser koromban haverjaimmal rendesen felkaptuk az ürgét, főként az akkor (nyolcvanas évek, ah!) Magyarországon megjelent Tényleg szeretsz? és Gubancok című pszicho-líráját tartalmazó kötetei okán. Már akkor kitűnt, hogy Laing a mi emberünk, akár gyógyítja a lelket, akár maga is gyógyításra szorul. Mint utóbb kiderült, mindkettő igaz volt…
A most ajánlott kötet egy már szintén korábban kiadott mű, melyet nem kisebbek fordítottak magyarra, mint Tandori Dezső és Tandori Ágnes. A könyv révén bekövetkezik a bekövetkezhetetlen: a pszichiáter kéri a pácienst, hogy hallgassa meg nyavalyája históriáját, hogy kiderüljön, ki a bölcs, ki a balga és a ki bolond. A harminc évet felölelő történetben Laing sorra veszi gyerekkora, tinédzser korszaka és felnőtté válása, majd korai felnőttsége minden traumáját, balhéját, izgalmasan sorsrengető fordulatát. És hát igen, volt mit, van mit bevallania az 1989-ben elhunyt zseninek, mivel tényleg ő maga is erősen rászorult bizonyos kezelésekre. 
A Skóciában született Ronald David bár jó tanuló volt, tiniként masszív piás lett, de ez nem gátolta meg semmiben, legalábbis ekkor még, hiszen lediplomázott. Pszichiáteri pályafutása rögtön furán indult, mivel a brit hadsereget szolgálat ebbéli tudásával, később a legendás és egyedülálló pszichiátriai kutatóközpontban, a Tavistock intézetben dolgozott. 
A kötet kábé eddig tartja az időrendet. Laing később egyre inkább kiteljesedő munkássága, melyben a pszichiátria totális megújítását különféle workshopok, elvont módszerek, filozófiák és költészet révén próbálta és erőltette, ebben a könyvben leírt korai szakasz idején alapozódik meg. Brutális paradoxonként tekinthetünk életére, melyben meghatározó szerepe volt az anti-pszichiátriának, az epizodikus alkoholizmusnak és a krónikus depressziónak ugyanúgy, mint az ötvenes, hatvanas évek forradalminak számító friss metódusainak. 
Lainget sokan nem (csak) pszichiáternek, hanem inkább pszichopatának tartották, de vélhetően ugyanazért, amiért McMurphy-t a Száll a kakukk…-ban.
Megosztás