Mándy Iván A locsolókocsi című ifjúsági regényével folytatjuk nemrég elindított sorozatunkat, melyben a Kello Diákkönyvtár kötetei közül válogatunk, remélhetőleg olvasóink legnagyobb örömére. A megfilmesítésre is érdemesített Mándy-regény azon művek közé tartozik, melyek egy korszakról mesélnek a bájos epizódokon keresztül.

kép forrása

Sikeres adaptáció

Azon szerencsések közé tartozom, akik a moziban láthatták A locsolókocsi című filmet, melynek általános iskolás korú hőseivel könnyű volt azonosulni. Elég nagy hiányosság, de ha adaptáció jól sikerül, akkor az ember már nem fanyalodik rá az eredeti elolvasására, amit persze utólag, mondjuk recenzióírás apropóján még meg lehet tenni. A locsolókocsi klasszikus darab, melyben a gyerek főszereplők és kalandjaik közvetve leképezik a korszak viszonyait, hangulatát, társadalmi, közerkölcsi, közgondolkodói üzeneteit, tartalmait. A gyerekek világa mindig utal az által elszenvedni kénytelen felnőttvilágra, így van ez Mándy Iván regényével, melyben az „elszenvedés” persze pont nem az eredeti értelmében vett szenvedést jelenti. 

A nagy történeten belül sok kisebb történet, epizód sorakozik fel, mégpedig a regény főszereplőinek számító gyerekek kalandjai alapján. Róluk ezt olvashatjuk a kiadói ajánlóban: „Omasics, aki a tanítás után, ha úgy tartja kedve, az udvari padon leosztályozza osztálytársait, az őt levegőnek néző copfos Král Bori és a lánynak tetsző Totyi, Oma apró barátja. Hármójuk körül pereg a cselekmény, barátságaik, kedvesen ügyetlen szerelmeik, órák csavargások, fejelőmeccsek, egy politechnikai pályázat és a nyerteseknek kijáró autóbusz kirándulás eseményeiből szövődik a regény.” 

kép forrása

Egy nemzedék élményvilága

A regény 1965-ben jelent meg, több kiadást is megért, így és ezért vethetett rá szemet Kézdi-Kovács Zsolt rendező, aki 1973-ben készítette el a filmváltozatot. A mozi az ekkoriban gyártott számos magyar ifjúsági film mezőny népszerű darabja lett, ami innen, 2024-ből azért is figyelemre méltó, mert jelenleg nem gyártanak olyan magyar filmeket, melyekben a mai kiskamasz, kamasz nemzedék önmagára tekinthet. 

Ez A locsolókocsi című regény, illetve film szemszögéből nézve máris kisebb elemzésre ad okot, melyből kiderülhet, hogy a hatvan egynéhány évvel ezelőtti időszak tinijeinek világa mégis csak közelebb állt szüleik, nagyszüleik világához, mint a maiaknál. A barátságok, szerelmek, tinédzserkori kalandok, küzdelmek, iskolai és iskolán kívüli fordulatos események érthetőbbek, átláthatók voltak a felnőttek számára, míg ma – talán éppen a digitális forradalomnak is köszönhetően – nem egészen ad kompatibilitást az egymástól távol lévő generációk számára. 

kép forrása

Szürreális befejezés

Érdekes továbbá, hogy a filmes változatban a rendező nagyjából hűen követi a regény szerzőjének művét, ugyanakkor természetesen él a műfaj adta lehetőségekkel, és például a végkifejletnél, amikor nem teljesedik be a kiskamaszok szerelme, a fiú az álmok megtestesülését szimbolizáló locsolókocsira kap beszállást, és kezdetét veszi egy különleges szürreális utazás, melynek kísérőzenéje szövegének első sora ez: „A város, ahol állok, nincs a térképeken. Ne kérdezd hol van, ha akarsz jöjj velem.” A regényben, filmben mindvégig mállott vakolatú, leromlott állapotú budapesti bérházak negyedében játszódó történet ekkor átvált egy különleges színtér, színes világára, a főhős kisfiú egy varázslatos várost lát a locsolókocsiból kinézve, mely gépjárművet nem mellesleg a Bujtor István által alakított marcona, ámbár kedvesen mosolygó sofőr vezet.