A könyvek terén mindig is mindenevő voltam, így bár már jó ideje elhagytam a kamaszkort, de mindennemű előzetes értékítélet nélkül vetem bele magam akár a célzottan fiataloknak írt könyvekbe is, ha érdekesnek találom a témát. Főleg, hogy szerintem mindannyian találkozhattunk már olyan esetekkel is, amikor utólag kiderül, hogy a „célközönség” talán valójában egy gumifogalom, hiszen más korosztályok is bőven találhatnak értéket egy nem célzottan számukra írt könyvben, sőt, láthatnak meg akár olyan tartalmat is, amelyet mások nem. Gondoljunk csak Lois Lowry Emlékek Őre című nagysikerűjére, ami bár az amerikai kamaszoknak íródott, de világszerte felnőtt emberek millióit nyűgözte le a készen kapott, tökéletesen élhető, ám a szabad döntés és az identitás nélküli, kevésbé emberi és szó szerint színtelen világ problematikájával…

Kép forrása

A piszkos trükkök mestere 
Derek Landy ír kortárs író műve, a Skrupulus Fondor címet viselő rendhagyó detektívregény jó pár évvel ezelőtt került a kezembe, de akkora hatást gyakorolt rám, hogy miután kiolvastam, hosszú ideig számtalanszor megnyitottam a Google-t, hogy a folytatása felől érdeklődjek. Sajnos sikertelenül. Tegnap azonban, hosszú idő után újra felrémlett, hogy talán már eltelt annyi idő, hogy érdemes legyen újra megpróbálni, így ismét rákerestem a könyvre. Ezúttal sikerrel is jártam. Akkora sikerrel, amire nem is számítottam, ugyanis kiderült, hogy már nem is csak a második rész jelent meg magyarul, de egy komplett sorozat. Nem mellesleg megtudtam, hogy maga a Warner Bros. fizetett ki egymilliárd dollárt (!) a könyvek megfilmesítési jogáért. A munka pedig már el is kezdődött. De mi is ez a könyv, amiről szó van? 
„A híres Skrupulus Fondor nem pusztán kiváló detektív, hanem egyúttal a világ legelegánsabb mágusa és a piszkos trükkök mestere, mellesleg tehetséges betörő (kizárólag nemes célok érdekében, persze).
Ó, és még valami. Egyébként HALOTT.” 
Ezek a sorok nyitják meg a könyvet, a folytatás pedig legalább ennyire megragadó. 

Kép forrása

Egy csontváz detektív
A főszereplő tehát egy csontváz detektív, akinek egyébként remek humora van, valamint a híres és gyanúsan elhunyt író, Gordon Edgley tizenkét éves unokahúga, Stephanie, aki hamarosan egy olyan világba csöppen, amelynek létezését addig nem is sejtette. És hogy mi van ebben a világban? Nos, vannak itt alakváltók, elementalisták, természetfeletti lények, nekromanták, testvériségek, ármánykodások, gonosz tervek, fura zombinindzsák és persze rengeteg mágia. Egyszóval minden, ami igazán sodró lendületűvé tud tenni egy kalandot. Aki pedig amiatt aggódik, hogy a történet túl „sekélyes”, vagy túl „gyerekes”, annak megnyugtatásul kiemelném azt is, hogy fantasztikus jellemváltozások és pálfordulatok tarkítják a művet, megadva neki azt a mélységet, ami egy felnőtt embert is képes megragadni. 
A könyv önmagában is erős tartalmi élményét pedig csak tovább emeli Derek Landy fantasztikus írói stílusa, aki nem véletlenül nyerte meg a Red House-díjat,, amit előtte olyan alkotók kaptak meg, mint például J.K. Rowling, vagy Susan Collins, valamint az évtized legjobb ifjúsági könyvéért járó Irish Book Awardot. 

Kép forrása

Egy dörzsölt koponya
A régen csak Skrupulus Fondor címen futó első könyv, a második rész megjelenése miatt, ma már az Ősök Jogara – Egy dörzsölt koponya kalandjai címet viseli és egy új borítót is kapott. 
Érdekes volt egyébként az is, ahogy így, sok év elteltével elolvastam a könyvről írott kritikákat. Szinte egészen elképesztő volt, ahogy sok helyen a saját véleményem köszönt vissza, más szavaival. Egyet ki is emelnék, melyet egy blogon olvastam: 
„Vannak könyvek, amik esetében elolvasom az első részt, és úgy döntök, hogy akkor veszem kézbe a következőt, ha egyszer nagyon sok időm lesz, és kifogyok az olvasmányokból. (pl.: Az éhezők viadala, Hó mint hamu, Beavatott).  De szerencsére léteznek ettől eltérő művek is, mikor valamilyen okból még akkor is a gondolataim peremén marad egy könyv, ha nem az életkoromnak való, és erre ékes mintapéldány Derek Landy sorozata.”
Összességében tehát, ha valaki egy varázslatos utazásra akar indulni, ami közben egy egyébként remek és kellően mély detektívtörténetet kísérne végig egy olyan világban, ahol tulajdonképpen nagyon tágak a határok az elképzelhetőben, akkor annak szívből tudom ajánlani Skrupulus Fondor és a tizenkét éves Stephanie történetét. 
Anélkül, hogy bármi fontosat elárulnék, külön ki kell emelnem, hogy a Bölcsek által alkalmazott védőbűbáj mechanikája annyira zseniális, hogy még így sok év után is rendkívül tisztán él a fejemben, és máig van, hogy gondolkodásra késztet. De hogy mitől ilyen izgalmas a védőbűbáj, azt nem árulom el, mindenki járjon utána maga. Megéri.