Azt hiszem, kevesen vannak, akik a Harry Potter könyvek olvasása után nem ellenőrizték le a postaládájukat, hogy megérkezett-e már nekik is a levél, amelyből kiderül, hogy valójában varázserővel rendelkeznek, a következő tanévet pedig az unalmas helyi iskola helyett, a legközelebbi varázsló- és boszorkányképzőben kezdhetik meg. Amíg azonban ez a levél nem érkezik meg, be kell érnünk a nem kevesebb mágiát és varázslatot tartalmazó Harry Potter könyvsorozattal, amelynek most elkészült a folytatása. És hogy milyen lett? Nos, zseniális. Sodró lendületű, mint Voltaire Candideja, váratlan fordulatokkal teli, mint Dan Brown nagysikerűi, valamint legalább annyira vicces, mint Rejtő bármelyikje. J.K. Rowling igazán büszke lehet. Vagy mégsem? Nos, nem egészen. Most már bevallhatjuk, van egy kis csavar a történetben. 

Kép forrása

Portré valamiről
A folytatáshoz ugyanis, melynek címe egyébként Harry Potter és a Portré Valamiről, Ami Úgy Nézett Ki, Mint Egy Halom Hamu, Rowlingnak szerencsére semmi köze, sőt, még csak emberi lénynek sincs hozzá – közvetlenül. Történt ugyanis, hogy a mesterséges intelligenciával (AI) kísérletezgető Botnik Studios gondolt egy nagyot, és ráengedett egy algoritmust a Harry Potter sorozat eddigi összes művére, annak érdekében, hogy miután megfelelően analizálta, próbálja meg megírni a folytatást. Nos, a program megtette. 
És hogy túloztunk-e amikor azt írtuk, hogy zseniális lett? A legkisebb mértékben sem. S ha a mi szavunk nem lenne elég meggyőző, megjegyzendő, hogy a The Guardinan brit lap e kis szösszenetet 2017 negyedik legszórakoztatóbb internetes pillanatának ítélte.
A Botnik Studiosnak egyébként nem ez az első zseniális húzása: korábban a Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvendő Dokik (Scrubs) című sorozat főszereplőjét (J.D.) alakító Zach Braff osztott meg egy felvételt, amiben egy olyan tipikus J.D. monológot olvas fel, amit a Botnik algoritmusa hozott össze, mely nyilván ugyancsak a művészet csimborasszóját hivatott reprezentálni. 
Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Botnik Studios az utóbbi idők – a nyugati kultúra számára – legszórakoztatóbb AI projektjét futtattja. Ázsiában valószínűleg nem tudnak versenyre kelni a szexrobotokkal. 

Kép forrása

A csinos fickó
Decemberben a pcworld hozta le a cikket, amelyben lefordították szöveghűen magyarra a gép által megírt új Harry Potter fejezetet, amely alapján, bár rém vicces, egyelőre azért megnyugtathatunk mindenkit, a gépek még egy jó ideig nem fogják elvenni az írók kenyerét. Hogy a szürreális, indokolatlan, groteszk, fordulatos vagy a tisztán zseniális jelzők közül melyik illik rá leginkább, azt pedig mindenki döntse el maga. 
„13. fejezet: A csinos fickó
A kastély környéke mágikusan felerősödött széltől vicsorgott. Az ég odakint egy óriási, fekete plafonnak tűnt, telis-tele vérrel. Az egyetlen hang, ami Hagrid kunyhójából kihallatszott, a saját bútorainak megvető sikoltozása volt.
Varázslat: ez olyasmi volt, ami Harry Potter szerint igen jó dolog.
Az eső bőrszerű lapjai csapkodták Harry szellemét, ahogy átvágott a földeken a kastély felé. Ott állt Ron és dühösen dzsiggelt. Ahogy meglátta Harryt, azonnal nekiállt megenni Hermione családját.
Ron Ron-inge legalább annyira rossz volt, mint Ron maga. 
– Ha nem tudtok rendesen összeragadni, agresszívvé válok–  vallotta be az ésszerű Hermione.
– Mi van a Ron-mágiával? – ajánlotta fel Ron. Harry számára Ron egy hangos, lassú és puha madár volt. Harry nem szeretett madarakra gondolni.
– A Halálfalók a kastély tetején vannak – bégette Ron remegve. Ron már-már pókká változott. Már csak ilyen volt. Nem volt persze büszke erre, de nagyon nehéznek érezte, hogy ne legyenek pókok az egész testén, miután ezt az egészet tisztázta.
– Nézd – mondta Hermione – Nyilvánvalóan egy csomó Halálfaló van a kastélyban. Hallgassuk ki a gyűléseiket!
A három teljesen barát lehuppant az ajtón kívüli leszállópályára, a kastély tetejére. Majdnem gyalog mentek, de a boszorkányok nem szoktak mászni. Ron ránézett az ajtó gombjára, majd perszelő fájdalommal Hermionéra pillantott.
– Azt hiszem, zárva van – jegyezte meg.
– Zárva – mondta Lépcső úr, a kopott köpenyes szellem. Ránéztek az ajtóra, sikítva attól, mennyire zárva van, és azt kérték, cserélődjön ki egy kis gömbre.
– A jelszó a "MARHAHÚS NŐK" volt – sírta el Hermione.
Harry, Ron és Hermione csendesen beálltak egy környi Halálfaló mögé, akik elég durván néztek ki.
– Szerintem rendben van, ha tetszem neked – mondta az egyik Halálfaló.
– Nagyon szépen köszönöm – válaszolt a másik. Az első Halálfaló magabiztosan előrehajolt, hogy elhelyezzen egy csókot társa arcán.
– Ó, nagyon ügyes! – mondta a másik, ahogy barátja újra visszalépett. Az összes többi Halálfaló udvariasan tapsolt. Aztán mindannyian rászántak pár percet arra, hogy átnézzék a tervüket, amivel megszabadulhatnak Harry varázslatától.
Harry tisztán érezte, hogy Voldemort pont mellette állt. Nagy túlreagálást érzett. Harry leszakította a szemeit a fejéről és bedobta őket az erdőbe. Voldemort felvonta a szemöldökét Harry felé, aki momentán semmit sem látott.
– Voldemort, te egy nagyon rossz és gonosz varázsló vagy – mondta Harry barbár módon. Hermione bátorítóan bólintott. A magas Halálfaló egy pólót viselt, amin az állt: „Hermione elfelejtette, hogy kell táncolni”, így hát Hermione a sárba fúrta a fejét.
Ron egy varázspálcát dobott Voldemort felé, és mindenki tapsolt. Ron mosolygott. Ron lassan a pálca felé nyúlt.
– Ron a csinos fickó! – motyogta Harry, miközben csípős szószba mártotta Hermionét. Mostanra a Halálfalók halottak voltak, és Harry minden eddiginél jobban éhezett.
…
A Nagytermet hihetetlenül sóhajtozó csillárok töltötték meg, valamint egy óriási könyvtáros, aki a mosdókagylókat kőművességről szóló könyvekkel díszítette fel. Egerek hegyei robbantak szét. Néhány hosszú tök ráesett McGalagonyra. Dumbledore haja Hermione mellé szaladt, ahogy Dumbledore megérkezett az iskolába.
A Hugrabug disznaja úgy pulzált, mint egy hatalmas kecskebéka. Dumbledore rámosolygott és a kezét a fejére tette, majd így szólt: - Mostantól te vagy Hagrid.
– Egyedül mi számítunk. Soha nem fog megszabadulni tőlünk - mondta kórusban Harry, Hermione és Ron.
A kastély padlója úgy nézett ki, mint egy hatalmas halom mágia. Dursley-ék sosem voltak a kastélyban és nem is terveztek odamenni a "Harry Potter és a Portré Valamiről, Ami Úgy Nézett Ki, Mint Egy Halom Hamu"-ban. Harry körülnézett, majd a nyár többi részére leesett a csigalépcsőn.
– Harry Potter vagyok – kezdett kiabálni Harry – A sötét praktikák jobb, ha félnek, úgy ám!”

Kép forrása

A bestsellerek új iránya?
E sorok olvasása után egy valami egészen biztos: a történet semmiképpen sem a szokásos klisé mintákat követi. Szabadszellemű és mindenképpen újkeletű. De hogy ez lenne a bestsellerek új iránya? Az azért talán mégsem valószínű. Mindenesetre részemről őszinte a vélemény, hogy remélem, hallok még a szemek nélküli Harry, a pókká változott Ron, a csípősszószba mártott Hermione és nem utolsó sorban a vadonatúj Hagrid kalandjairól. 
Addig pedig álljon itt ez a záró gondolat: „Varázslat: ez olyasmi volt, ami Harry Potter szerint igen jó dolog.”