Úgy tűnik, hogy a londoni diákok végképp elvesztették kapcsolatukat a valósággal, adott esetben az irodalomtörténet valóságával. Mert persze sokféleképpen el lehet mesélni a történelmet, az irodalom történetét, de tények kihagyásával, megkerülésével, jelentős adatok jelentéktelenné nyilvánításával és jelentéktelen alkotások felnagyításával biztosan nem. Pedig most, mintha éppen ez történne Londonban: a diákok sértőnek találják, ezért kikerült a tananyagból az angol nyelven született első erotikus regény.

Amivel nem akarnak szembenézni
A Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyv egy idősödő kurtizán botrányos életéről szól. 1748-ban jelent meg, a szerző, John Cleland azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyetlen csúnya szót sem használva írja meg a történetet, míg az adósok börtönében sínylődik. 
A pornográfia újonnan megjelenő formája a maga korában felháborította a cenzorokat és az egyházat, de úgy tűnik, csaknem kétszázhetven évvel később ismét felháborodást vált ki a regény az új cenzorokból. 
Judith Hawley, aki 18. századi irodalmat tanít a Londoni Egyetemen, a The Times című brit lap hétfői számában azt mondta, a regény a diákokkal való egyeztetés után került ki a tananyagból, pedig évtizedekig szerepelt a fősodortól eltérő irodalmi törekvéseket bemutató kurzusokon. A professzor a BBC rádióadásában megerősítette, hogy a diákok más művekre is panaszkodtak, köztük Emma Donoghue A szoba című könyvére, egy anyjával együtt fogvatartott kisfiú történetére – amelyből nemrég nagy sikerű film készült –, de még az olyan klasszikusokra is, mint a Lear király. 
Utóbbival kapcsolatban a The Times arról kérdezte Judith Hawleyt, hogy a diákok mi kivetnivalót találnak Shakespeare művében. „Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától? Ami a legjobban sérti a diákokat, az a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása” – válaszolta a professzor. Elmondta, érkeztek panaszok Chinua Achebe Széthulló világ című kötetére is, de nem amiatt, ahogyan a nigériai író bemutatja, milyen borzalmas hatást gyakorolt a brit gyarmatosítás egy nigériai törzsre, hanem azért, mert az egyik szereplő veri a feleségét és öngyilkosságot követ el. 

Hópelyhek és muzulmánok
Az MTI által is kiadott megdöbbentő hírt a legtöbb hazai sajtótermék a politikai korrektség értelmetlen térhódításaként értelmezi, s arról ír, hogy az újsütetű prüdéria hordozója  az úgynevezett „snowflake generation”, azaz a hópehely generáció, a jelen évtized fiataljai, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél.

Amint az a hír egészéből kiderül, valóban számtalan ilyen, PC-tagadó olvasmányt kritizálnak a diákok. Hogy a visszamenőleges hatályú cenzúrának mi értelme, azt persze nehéz megérteni, hogy a múlt tanulmányozása során miért nem szeretnék a valóságot megismerni a diákok, arra nézvést semmiféle józan feltevéssel nem szolgálhatunk. 

Azt viszont okkal feltételezhetjük, hogy a tiltakozások – különösen a pornográf regényekkel kapcsolatos fenntartások – forrása nem a „snowflake generation”, sokkal inkább a londoni egyetemen tanuló mohamedán hallgatók elvárása. 
Máshol is, máskor is tapasztaljuk, hogy az iszlám és az újbaloldalinak nevezett kulturális törekvések találkoznak. Könnyen lehet, hogy a Londoni Egyetem tiltakozó diákjai is ilyen szövetséget alkotnak.

Mellékelt figyelmeztetés
Szerencse, hogy az egyetem vezetése egyelőre nem adta meg magát a cenzúra-törekvéseknek. Megoldásként a diákok kérésére az 1660 és 1780 közötti alternatív irodalmat bemutató kurzus olvasmánylistáján szereplő könyvek mellé figyelmeztetést mellékelnek. Ebben emlékeztetnek arra, hogy a 18. századi szövegek néhol a kor kellemetlen előítéleteit tükrözik és a faji előítéletek, a szexuális erőszak és az, hogy az emberek ártottak önmaguknak, része volt az akkori társadalomnak, mint ahogy bizonyos formákban a mainak is. A hallgatókat bátorítják, hogy forduljanak a tanárokhoz, ha aggodalmaik támadnak. 
Judith Hawley szerint nem szabad felnagyítani az arról szóló vádakat, hogy a diákok el akarnák fojtani a szólásszabadságot az egyetemen. „Reméljük, hogy sikerült egyensúlyt találni, és bátorítani tudjuk a bonyolult kérdésekről szóló párbeszédet, anélkül, hogy megnehezítenénk azon diákok dolgát, akiknek esetleg kifogásaik vannak” – fogalmazott a professzor.