Előző cikkemben megpróbáltam bebizonyítani a tézist, mely szerint nincsen szükségünk tankönyvre, ha nyelvet akarunk tanulni – hát nem sikerült. Akkor most már jöjjön könyvajánlónk!
Ismét csak sokakat ki kell, hogy ábrándítsak. Minden valószínűség szerint nem mi fogjuk kiválasztani a könyvünket, hanem a tanáraink. Ők pedig arra fognak esküdni, amiből ők tanultak egykoron. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen ők is véghez vitték a „lehetetlent”, és használható, sőt, továbbadható tudást sikerült magukévá tenniük.

Nyolcadik századi levelek
A gondok ott kezdődnek, ha egy bizonyos nyelvet már generációk óta ugyanazon tankönyvből oktatnak. Igen, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de az én esetemben ez történt: arabul a huszadik század fordulóján kiadott (nyolcadik századi levelekkel színesített) szöveggyűjteményből tanulunk mind a mai napig. És igen, meg fogunk belőle tanulni fordítani. Bármit. Mert ezeknél nehezebb szöveggel nem fogunk soha az életben szembekerülni (idézet egy anonimitást kérő, végzett hallgatótól), viszont az már az én tapasztalatom, hogy mindenki körül fog röhög minket, akinek iszlám előtti szóvirágokkal próbálunk magyarázni a piacon.
De sajnos nem tételezhetjük fel, hogy egyedi esettel állunk szemben: vannak olyan nyelvek, amelyek megtanulásához igen korlátozott segédeszközök állnak rendelkezésünkre. Ilyenek a keleti, vagy akár az kisebb, északi nyelvek is.
Hol tudunk tankönyveket beszerezni, ha egy nyelviskolában sem indul soha választott nyelvünkből tanfolyam (hiszen csak létszámlimit elérése után éri meg termet és tanárt biztosítani)? A kezdetektől magántanárnál tanulni, egy kissé költségesnek ígérkezik… Ehelyett inkább először keressük fel az ELTE BTK-t, ahol, ha nem tanítják az általunk keresett nyelvet, akkor az talán nem is létezik, hiszen hatvanhét nyelvszak indul évente az Astoria mellett. Azonban, ha érdeklődésünket véletlenül nem koronázza siker: eltévelyedés (igen, én is idén realizáltam, hogy a román tanszék mellett járok el immár három éve perzsa órára), avagy a tanárok lehetetlen munkaideje (hiszen majd mindegyiknek másik munkahelye is van), esetleg a bátortalanságunk miatt, akkor nyugodtan keressük fel választott nyelvünk nagykövetségéét. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak saját szervezésű nyelvórákat tudnak ajánlani az országuk iránt érdeklődőknek, de könyveket és kiadványokat is szívesen adni fognak. Igen, legtöbbször ingyen (a Tunéziai Nagykövetségtől kapott Koránom ma is szemet szúr mindenkinek, aki belép a szobámba). Az általuk tartott tanfolyam pedig a piaci ár töredékébe fog kerülni – hiszen míg ezen intézményeknek országuk és nyelvük népszerűsítése, kedvező imázs kialakítása a céljuk, addig a nyelviskoláknak saját profitjuk termelése.

Ő esküdött rá, én gyűlöltem
De térjünk vissza a „népszerű” nyelvekhez! Ott már más a helyzet. Évről évre egy új „csapat” kap diplomát, és próbál elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Mindenki máshogy és másból fog tanítani, így, ha akarnám, se tudnám az összes könyv előnyeit és hátrányait felsorolni, tehát a sok százból ismét csak hármat fogok önök elé tárni kicsit részletesebben is.
Rigó utca. Ha nyelvvizsgáról van szó, akkor ez jelenti az álmok netovábbját. Magyarországon legalábbis. A legjobb tanárok és legváltozatosabb tanfolyamok indulnak el hónapról hónapra, mely kurzusokat országunk egyik legnehezebb vizsgájával fejezhetik be a hallgatók. Természetes, hogy ilyen körülmények között saját, tanáraik által szerkesztett könyvük van. A Blackbird az egyik legátfogóbb nyelvkönyv, amit valaha a kezembe fogtam. Tényleg minden benne van, ráadásul a „Rigó-vizsgára” kihegyezett feladatsorokkal körítve. És jó üzleti érzékkel nem mellékeltek hozzá megoldó kulcsot… Így a tankönyv mellé mindenképpen szükségünk lesz egy tanárra, aki segít, irányít és javít minket. De hát, akinek nyelvi presztízsre van szüksége, az fizesse az árát! Eleve drága könyv, egy tanfolyammal együtt meg… de a segítségükkel jóformán gyerekjáték lesz letenni az ezekre épülő vizsgát.
Ha viszont már rendelkezünk megfelelő előképzettséggel és szókinccsel, csak annak szabályossá tétele a cél (tanári segítség nélkül), akkor annak az Oxford Angol Nyelvtan című könyvet kell megszerezni. Abszolút felnőtteknek íródott, és csak egy célt szolgál: belénk verni a „going to” és a „will be” közti különbséget (és még ezer hasonlót). Feladatok, megoldások, magyarázatok, több száz oldalon keresztül. Ha van elég időnk, ennek segítségével rengeteg pénzt spórolhatunk…
És ez nem egy idei csodaszer: egy évtizeddel idősebb bátyám hatodikos koromban ennek segítségével próbálta belém verni a létigék formáját. Ő esküdött rá, én gyűlöltem. Pár évvel később viszont én is ezzel a könyvvel a párnám alatt készültem a nyelvvizsgára – sikerrel. Évtizedek óta esküszik rá mindenki, most már én is, de szigorúan csak tizennyolc éven felülieknek és céltudatos embereknek ajánlom!

A nyelvtanulás Messiása
Az általam bemutatni kívánt utolsó könyv pedig, igencsak méltatlanul, az ismeretlenség homályába burkolózik. Remélem csak eddig. Szalay Kristóf Deutsch mit Comics című tankönyve azoknak való, akik nem akarnak tanulni. Egyszerűen csak rá vannak kényszerítve középiskolában, hogy még egy általuk nem kívánt nyelvórára beüljenek, ráadásul még az érdemjegyük se különösebben érdekli őket (igen, arrogáns kisdiák voltam, aki kényszernek nemigen engedett).
Egy jó tanár belátja, mikor veszett el számára a háború, és ha a józan észre már nem tud hatni, az érdeklődését próbálja felcsigázni a diákoknak. Na, ez a könyv ebben segít! Egynyelvű, képregények köré épített német segédeszköz, mellyel játék a tanulás. Igaz, nem ajánlom egyetlen felnőttnek sem, hogy ebből sajátítsa el a német nyelv fortélyait, viszont minden (a diákok érdektelensége által) kétségbeesésbe kergetett tanár úgy fogja fogadni Szalay Kristóf könyvét, mint a Messiást. Joggal.

Ezzel el fog röppenni a tanóra, és a „der die das” ismétlése csak rossz emléknek fog tűnni pár hónap után. Néhány év múlva?

A könyv B2-es szintet ígér… egy Messiás pedig miért ne hozhatna csodákat?