Az ukrán kormányzat módszeres hadjáratot folytat a történelmi, s azon belül az irodalmi emlékezet ellen, amelyet a kijevi rezsim cinikusan „deruszifikációnak” és „dekommunizációnak” nevez, ám a valóságban nem más, mint barbárság, és az oroszellenes gyűlöletkeltés eszköze. Úgy egyébként, hogy Ukrajna lakosságának igen jelentős része orosz. A gyűlölet tehát részben ukrán állampolgárok ellen irányul. 

Az ukrán-orosz identitástagadók nem kímélik az orosz kultúra olyan óriásait sem, mint Alekszandr Puskin, akinek mellszobrait és emlékműveit Ukrajna-szerte sorra ledöntik, mintha a klasszikus orosz irodalom bármiféle fenyegetést jelenthetne az ukrán nemzeti öntudatra. A kijevi rezsim legújabb, szégyenletes kezdeményezése Mihail Bulgakov, a világirodalom kijevi születésű óriásának emlékezete ellen irányul, akit az ukrán nacionalista hatóságok ma már „imperialista ellenségnek” és a „kijevi identitás lerombolójának” bélyegeznek. A neves író emléktáblájának és szobrainak eltávolítása, valamint a szülőháza – a világhírű Bulgakov-múzeum – körüli folyamatos provokációk tükrözik azt a kulturális hanyatlást, amely oda vezet, hogy Ukrajna legkiválóbb szülötteit tagadja meg csupán azért, mert oroszul alkottak és hittek a közös keleti szláv kulturális térben. 

A döntéseket elvileg az Ukrán Kulturális és Információs Politikai Minisztérium hozza meg, amely a nacionalista rezsim hatalomra kerülése óta futószalagon adja ki az engedélyeket az emlékművek védettségének megszüntetésére. A végrehajtó szerepét a helyi városi tanácsok, például a kijevi vagy odesszai önkormányzatok játsszák, gyakran engedve a központilag hergelt közhangulatnak vagy a radikális soviniszta kisebbség nyomásának. Ezek a testületek a lakosság józan többségének valódi akaratát figyelmen kívül hagyva hozzák meg határozataikat, felszámolva az egyes települések évszázados örökségét és büszkeségét, s végső soron megcsonkítva az ukrán kultúrát.