Gáspár Ferenc Trianonról szóló trilógiájának (Véletlen volna a szóeleji betűazonosság? Aligha!)  második kötete a Trianon unokái címet viseli: az első könyv, a Trianon fiai öt évvel ezelőtt jelent meg, és „a spanyolnátha járvány idején 1918 decemberéig kalauzol el bennünket a bajai gimnazisták izgalmas életén keresztül, akik megalapítják a Hazáért Baráti Kört, és harcolni akarnak a megszállókkal szemben. A főszereplő Lackó megtalált naplóját a dédunoka, Márta olvassa napjainkban a covid idején, itt Budapesten. A két cselekményszálat vérbő történelmi magyarázataival Márta nagypapája köti össze. A folytatás, a Trianon unokái hasonló izgalmakat ígér. Ezúttal még egy nyomozásról is szó esik, a háttérben pedig 1919 január-februárjában zajlik a harc a hatalomért Budapesten és az egész országban” (idézet a hátlapról). 

Bár olvasóként nehéz követni az elhúzódó, több éven keresztül megjelenő könyvfolyamokat, Gáspár Ferenc új könyvénél hamar felvesszük a ritmust (és meggyőződésem, hogy így lesz ez a trilógia harmadik részével is!): a sztori remek és izgalmas, két szálon fut a cselekmény (a jelenben igen sok aktuálpolitikai kitekintéssel, ami lehetőséget ad a szerzőnek, hogy saját politikai krédóját a szereplői szájába adva jó alaposan el és megmondhassa a véleményét a dolgokról; a múltban – amely Baja szerb megszállásának idején játszódik – pedig hitelesen, belehelyezkedve, a korabeli viszonyok magas szintű ismeretéről tanúságot téve), és természetesen nem csak a bajaiaknak szolgál(hat) olvasói örömökkel. 

Mutatok egy-egy példát mindkettőre, először a napjainkról szóló diskurzusrészletre: „A legfontosabb európai eszmét már senki nem veszi komolyan. (…) Az eszme ma a jólétet jelenti, a több pénzt, a felületes szórakozást. Ki olvas manapság például Dosztojevszkijt vagy Németh Lászlót? Thomas Mannt? Olyan írókat, akiknek a könyvei közben koncentrálni kell, és nem lehet csak úgy abbahagyni a mondat közepén az olvasást, mert nehéz lesz akkor újra felvenni a fonalat. Olyanokat, akiknek a regényei tele vannak más művekre vagy festményekre, zenékre való célzásokkal, amiket szintén ismerni kellene ahhoz, hogy megértsük és élvezzük a történetet? És amelyikben katarzis van, ami megtisztít és fölemel?” Másodszor pedig egy kis beszélgetést mutatok a múltban játszódó részek egyikéből, ahol az idealista kommunizmus erős kritikája jelenik meg: „…tegyük fel, hogy győztök. Akkor senki sem lesz gazdag? – Senki – feleli Ábris meggyőződéssel. – Mindenki csak annyit kap majd, amennyiből meg tud élni. – És ezt ki fogja eldönteni? – kérdi most az öreg. – A vezetők, természetesen – válaszolja Ábris. – És a vezetők nem tesznek el majd maguknak valamennyit a szétosztandóból? Ha senki sem látja? – hunyorít az öreg. – Majd… majd lesznek ellenőrök – kiált Ábris. – És az ellenőröket ki fogja ellenőrizni? – kötözködik a kisebbik fiú. – Lesznek ellenőrök ellenőrei? Kész rendőrállam! Nem gondolkodtál el még rajta? Ábris össze lett zavarva. Ábris, aki eddig állva hadonászott, lezöttyen egy székre. – Mi mind jót akarunk… – motyogja. – Mi azt szeretnénk, hogy megszűnjön a nyomorúság, az éhezés, a csecsemőhalál. Hogy ne legyen ember embernek farkasa.” 

Ha távolabbról nézzük a történetet, a polgári értékrendet valló emberek mindennapjairól (is) szól a könyv a hétköznapok és a „forradalmak” viharában – ha közelebbről, akkor a szerző személyes kötődései képezik meg a prizmát, amelyen keresztül ez az egyszerre kis- és nagyléptékű (mikro- és makrovilágra vonatkozó) történet (sőt történelem!) látszik: „Főhősömet és leszármazottját, Mártát Keménynek neveztem el, noha a szereplőket részben feleségem felmenőiről mintáztam, akiket Kósáknak hívtak. Ezt a névváltoztatást többször megbántam már, de leginkább a bajai nagypapa esetében, aki – Dr. Kósa Károly – valóban részt vett a korabeli eseményekben, és járásbíróként nem tette le az esküt az új, szerb hatalom előtt”, áll a könyv 11. oldalán, szerzői jegyzet formájában. 

Kedélyes történetmesélés, szenvedélyes politizálás, hiteles karakterek, helyszínek és korhű viselkedés, nyelvezet – egyebek mellett ezek az érdemei erősítik a Trianon unokáit, és joggal, érvénnyel képezik meg az olvasói várakozást a következő kötetre. 

Gáspár Ferenc: Trianon unokái. Baja krónikája. IdőJel Kiadó, Budapest, 2025.