Új sorozatunkban bemutatjuk a kötelező és ajánlott irodalmakat, ám – tekintettel az idei magyar érettségi szleng-tételére – a szokásosnál kissé könnyedebben meséljük el a történeteket. Akinek kedve van, írjon hasonlót és küldje el nekünk a magazin@kello.hu címre! A legviccesebb olvasmány-élményeket természetesen közöljük.

Helló, láttad mit osztottam meg tegnap este a fészen? Van valami Puskás, vagy Puskin, nemtom hogy hívják, a múltkor ismerősnek jelöltem, hátha a magyartanárnál ez plusz pont. Te, ez tegnap olyat posztolt! Mire végigolvastam, már majdnem érdekelni kezdett az irodalom!

Szép nagy Oroszországban volt egy kábé rózsadombi, elkényeztetett srác, Anyegin. Igaz, hogy az apja vállalkozása tönkrement, de addig mindent megkapott a gyerek. Magántanár, különórák, csak márkás cuccok, érettségire autó… Egész nap körülötte ugrált mindenki, esténként bulizni járt, szóval nem kell sajnálni. Nem is értem, ő hogy sokallt be ettől, én el tudnám viselni, ha ennyi zsénk lenne. Na, a lényeg, hogy a fater cége becsődölt, aztán az ipse meg is halt, ő meg örökölt egy csomó tartozást. Kifizetett mindent, és ott maradt neki a nagy semmi. Ja, az élet egyszer ad, máskor elvesz. Azért mákja volt, meghalt a nagybátyja is, így övé lett egy vidéki ház. Odaköltözött, de nem lett sok barátja, sejted mennyire kakukktojás volt köztük. Volt ott egy Lenszkij nevű szomszéd is, vele azért jóban volt. Abban nagyon egyetértettek, hogy a többi szomszéd mind hülye. Lenszkijnek volt egy nője, Olga, annak meg egy nővére, Tatjana. Lenszkij állandóan átjárt a csajhoz, egyszer elment vele Anyegin is. Nem értette, hogy a haverja miért Olgára bukik, mert szépnek szép volt, de egyébként semmi extra. A másik lány meg nem nézett ki olyan jól, de volt benne valami plusz.
Ez ugye egy vidéki sztori, kis falu, ahol mindenki mindenkit ismer, el is kezdtek pletykálkodni, hogy összejöttek. Tatjana bele is zúgott Anyeginbe, ezt megírta neki üzenetben, de az elhajtotta. Tetszett neki, de jött az önbizalomhiányos dumával, hogy úgysem tudná boldoggá tenni. Mondjuk, ha meg sem próbálja, akkor tuti, hogy nem is. Mindegy, a csaj maga alá zuhant, hónapokig csak kesergett, Anyegin szintén. Ennek nem sok értelme volt, mert ugye mindkettőnek bejött a másik, csak épp a pasi nagyon nem találta a helyét a világban.  Hónapokkal később Tatjana névnapi buliján megint találkoztak. A csaj nem érezte jól magát, úgy viselkedett, mintha nem is bulin lett volna, Anyegin meg azt hitte, hogy Lenszkij miatt volt feszkó. Ezért elkezdett flörtölni Olgával, ami miatt a haverja bepipult. Addig idegelték egymást, míg abban maradtak, hogy majd párbajon eldől, melyikük jobb.
Anyegin persze megbánta, hogy hülye volt, Lenszkij meg bízott benne, hogy barátja valami indokkal lemondja a balhét, de egyik sem akart lúzernek látszani, ezért mégsem maradt el a bunyó. Persze, hogy mindig a főszereplő éli túl!
Pár hónap múlva Anyegin elköltözött a környékről, Olga hamar túltette magát az egészen, és férjhez ment. Tatjana egyedül maradt az anyjával. Nem tudott észhez térni, depiből depibe esett, ezt megunta az anyja. Kitalálta, hogy költözzenek Moszkvába, majd ott találnak valakit, aki elveszi, attól rendbejön minden. Hozzá is ment valami gazdag herceghez, nagyvilági életet éltek, nem volt semmi anyagi parájuk. Egy Pétervári bulin találkoztak megint. A csaj fennhordta az orrát, úgy beszélt Anyeginnel, hogy az csak lesett, de ettől függetlenül még mindig szerette a csajszit. Most ő írt neki üzenetet, nem is egyet, de Tatjana még csak válaszra sem méltatta, ezért megkereste, hogy személyesen beszéljék meg a dolgot. Kemény szitu volt, mert szerette ő is a srácot, de már férjhez ment, és nem akart mással kavarni. A történetnek így lett vége, mindketten boldogtalanok lettek. Utána kéne nézni, nincs-e folytatása, mert így tök gáz a befejezés. Szerintem oszd meg te is a fészen, biztos bejön a többieknek.