Emily Wilson brit és amerikai műfordító, a Pennsylvaniai Egyetem klasszika-filológia professzora a közelmúltban több kulturális lapban is felbukkant. Ő az, aki első nőként újrafordította Homérosz Odüsszeiáját, s állítólag olyan női szempontokat emelt be a szövegbe, amelyek a korábbi fordításokban elsikkadtak. Nos, Wilson most ismét megjelent a nyilvánosság előtt és közölte, hogy Nolan grandiózus mozija felszínes és „nincs semmi meggyőző mondanivalója”. A dolog pikantériája, hogy korábban a rendező elismerően méltatta Wilson fordítását, amelyet inspiratívnak nevezett. A műfordítót azonban ez nem hatotta meg. 

Emily Wilson a London Review of Booksban megjelent csípős esszéjében ezt írta: „Reméltem, hogy Nolan vonzalma a homéroszi témák iránt új kreatív magasságokba emelheti a filmes munkát, és lehetővé teszi számára, hogy hihetőbb karaktereket alkosson. De az Odüsszeia a rá jellemző nagyszerűség és felszínesség kombinációját mutatja... A film víziója zavaros, a karakterei fejletlenek ahhoz, hogy azt valósítsa meg, amit ígér.” Wilson hozzáteszi: „Nolan Odüsszeiájából hiányzik számos olyan elem, ami naggyá teszi a költeményt. Semmi meggyőzőt nem mond az időről, az emlékezetről, a történelemről, a háborúról, vagy egy harcos dicsőséges visszatéréséről és családja, ellenfelei, bajtársai, barátai és szomszédai közötti kapcsolatról. Hiányzik belőle a pszichológiai, érzelmi, politikai és etikai mélység. Narratív szerkezete hatásvadász. Írásmódja siralmas. Egyik szereplőnek sincs meggyőző motivációja a tetteihez vagy szavaihoz. Nincsenek szexjelenetek, és az összes étel szörnyűen néz ki.”

Wilson leszögezte: „Szégyellném, ha ennek a forgatókönyvnek bármelyik részét is én írtam volna.”

A megjelent kritika nyomán Wilson, megszólította a Sunday Times is, amelynek elmondta: „Egyáltalán nem hatott meg a film. Ami szerintem részben annak köszönhető, hogy a Homérosszal ellentétben nem túl jól van megírva. A karaktereknek nincs meg az a mélységük, amivel a homéroszi karakterek rendelkeznek. Miközben ültem a vászon előtt azt gondoltam: Tényleg érdekel, hogy ez a fickó visszamegy-e a feleségéhez? Nem adtál rá okot.”

Wilson mindazonáltal elismerte, hogy a film már most is hatással van az ókori görög irodalommal kapcsolatos kulturális tudatosságra. „Az Odüsszeia bemutatója továbbra is ünneplésre méltó esemény” – mondta, majd hozzá tette: „az eposz fordításai, beleértve az enyémet is, lekerülnek a polcokról... és talán a film meggyőz néhány főiskolai adminisztrátort, hogy ne csökkentsék az irodalom-, a nyelv- és a történelem-tanszékeik számát és állományát.” Végül hozzá tette: „Nolan mindent megtesz azért, hogy a nagyközönség újra olvassa ezeket a könyveket, és én hálás vagyok ezért.”