Az manapság talán már senkinek sem új információ, hogy bizony Hollywoodban sincs új a nap alatt. Feldolgozások folytatások hátán, vég nélküli könyvadaptációk és előzménytörténetek. Mindezek szellemében 2017-ben be is mutatták ismételten Agatha Christie remekének, a Gyilkosság az Orient Expresszennek a sokadik filmváltozatát, ezúttal azonban nem kis sztárgárdát felsorakoztatva. Mivel pedig az alkotás profitot termelt, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a pénz hívó szavára azonnal el is kezdett készülni a következő rész. A következő rész, amelynek bemutatására már lassan több, mint egy éve várunk. De vajon meddig kell még? 

Kép forrása

Adott volt a folytatás
A Gyilkosság az Orient Expresszen Kenneth Branagh rendezésében és főszereplésével olyan neveket sorakoztatott fel 2017-ben, mint Penelope Cruz, Johnny Depp, William Dafoe, Judi Dench, Michelle Pfeiffer vagy épp Daisy Ridley, ennek ellenére a film költségvetése mégis megállt ötvenötmillió dollárnál. A neves szereplőgárda és a relatíve alacsony költségvetés pedig önmagában általában elegendő is a sikerhez, még akkor is, ha mint az adott film esetében is, a történet egy sokadik feldolgozás, itt-ott kusza, és sokszor igencsak eltér a könyves eredetitől (és akkor még Kenneth Branagh nehezen befogadható bajuszkölteményéről nem is beszéltünk). A film készítői is tudták ezt, így már azelőtt elültették a folytatás magvait, mielőtt kézhez kapták volna azt a közel háromszázötvenmillió dollárt, amit a film végül összekalapozott. Aki ugyanis figyelmes volt, láthatta, hogy a Branagh által megformált Poirot táviratot kapott a film utolsó képkockáiban, amelyben Kairóba szólították, méghozzá azonnali hatállyal. Ezek után pedig nem kellett az alacsony növésű belga detektív kvalitásaival rendelkeznünk, hogy kitaláljuk, vajon melyik Agatha Christie könyvvel folytatódik majd a sorozat. A kérdés már csak az volt, hogy „mikor?”, ez a rejtély azonban bizony részben a mai napig nyitva maradt. 

Kép forrása

Nem kímélte a járvány
Ennek a bizonytalanságnak pedig egyetlen oka van: a koronavírus. A Halál a Níluson eredeti bemutatási dátumát ugyanis már majdnem egy teljes évvel elhagytuk, hiszen a készítők kezdeti gondolatai alapján a Karnak nevet viselő luxushajó tavaly december huszadikán lett volna egy rejtélyes gyilkosság helyszíne a vásznon. Azonban a világban egyre nagyobb teret kapó koronavírus miatti félelem kapcsán eltolták a bemutatót idén október 9-re. A szemfülesebb érdeklődők azonban észrevehették, hogy a mű bizony október kilencedikén sem lett bemutatva. Ennek oka pedig nem nagy meglepetésre továbbra is a koronavírus. Amerikában ugyanis nemhogy jobb nem lett, de gyakorlatilag még rosszabb a helyzet, mint korábban, így ismételten tolni kellett a premiert, az új időpont pedig október 23-a lett. Már itt is mókás volt észrevenni egyébként, hogy a filmmel foglalkozó internetes cikkek és bemutatók ez alkalommal már rengeteg helyen úgy jelentették be az új premierdátumot, hogy azért nyitva hagyták a bizonytalanság lehetőségét azzal, hogy az új dátumhoz már hozzátettek olyan mondatokat, hogy „ha minden jól alakul”, vagy „remélhetőleg”. Már ebből lehetett látni, hogy kezdett megjelenni egy szkepticizmus a film tényleges bemutatásával kapcsolatban, amin valószínűleg nem segített az sem, hogy közeledvén huszonharmadikához, menetrendszerűen érkezett a bejelentés - egy újabb halasztásról. A legújabb bemutatási dátum ezúttal december 18-a, de hát ugye mit lehet erre mondani? Hisszük, ha látjuk. Szó szerint.

Kép forrása

Valamit azért kapunk
Ami azonban biztos, hogy a megjelenés szele már tényleg egyre erősebb, ha más nem, legalább már a film hivatalos előzetese elérhető, többek között magyar nyelven is. Ebből azért minden rajongó le tud szűrni sok tanulságot. Ilyen például, hogy megtestesül a szemünk előtt a Gal Gadot által megformált „páratlan szépségű és eleganciájú” Linnet Doyle, csakúgy, mint a „mediterrán vérmérsékletű” Jaqueline de Bellefort Emma Mackey bőrében. Elénk tárul emellett a gyönyörű és egzotikus egyiptomi táj is, valamint sajnos az is kiderül, hogy ha bárki esetleg reménykedett is benne, hogy változni fog, Kenneth Branagh bajuszkoszorúja ugyanaz maradt, mint a Gyilkosság az Orient Expresszen-ben, és akkor a jó ízlésű fülek számára kissé bántó akcentusról még nem is beszéltünk. Bárhogyan is legyen azonban, gondolkodjunk pozitívan, és várjuk izgatottan, tűkön ülve, hogy Kenneth Branagh betegyen majd körülbelül másfél órányi szórakozást nekünk a fa alá, remélhetőleg úgy, hogy az eredeti könyv szerelmeseinek sem kell pironkodva fogniuk majd a fejüket az átdolgozott történetszál láttán.