Ismét legszebb napjait éli a filmvilág: a hiperelegáns Beverly Hilton Hotelben egykori és mai, hulló- és éppen halványuló, csillogó sztárok tapsolták meg a Golden Globe kitüntetettjeit. Persze ezzel koránt sincs vége az éveleji ünnepség-sorozatnak, kicsit szusszanunk és már jön is az Oscar-díj körüli hatalmas felhajtás. Ráadásul nekünk – oly sok szép, s feledhetetlen sikert elért – magyaroknak is van miért izgulnunk. Egy hazai alkotás is eljutott a legjobb tíz közé, s talán van esély arra, hogy megszülessen egy újabb, fényes diadal. 

Kép forrása

A legjobbak
A Hiltonban rendezett gálán kiderült, Sam Mendes 1917 című háborús drámája és Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje vitte el a 77. Golden Globe-gála fődíjait a legjobb drámai film és a legkitűnőbb vígjáték kategóriában. Mendes duplázott, ő kapta meg a legjobb rendező díját is az 1917-ért. 
A történet röviden: az első világháborúban harcoló két brit katona életveszélyes megbízatást kap, egy üzenetet kell eljuttatniuk társaiknak, ehhez azonban át kell törniük a német frontvonalat. Mindössze 24 órájuk van a feladat teljesítésére, mégis halálmegvető bátorsággal állnak a kihívás elébe, hiszen 1600 katonatársuk, köztük egyikük fivére élete forog kockán. 
A mozit előbb csak a legbennfentesebb közönség láthatta, a szélesebb publikum január 23. óta izgulhatja végig a száz esztendővel ezelőtt játszódó históriát. Mendes, a Skyfall és az Amerikai szépség Oscar-díjas rendezőjének legújabb filmjét nézve szinte részeseivé válunk az izgalmas eseményeknek. A film képi világa Roger Deakins operatőri munkájának köszönhetően ugyancsak feledhetetlen élményt garantál. A két főszereplőt George MacKay és Dean-Charles Chapman alakítja. 

Kép forrása

Tények és sztorik
A másik filmet, a Volt egyszer egy Hollywood-ot viszont már láthattuk. Jómagam kétszer is, legutóbb néhány napja, hogy kissé felfrissítsem élményeimet. Nem mondom el részletesen a történetet, amúgy sem lenne sok mesélnivaló. Az elején felettébb unalmasan hömpölyög a mese, aztán kissé felpörög, van benn néhány irtózatos pofon, majd újabb lassú víz, s a végén egy észveszejtő bunyó, ahol nem tudjuk, kit és mikor, s főképp miért vernek péppé, égetik ropogósra, s egy emberevő borzasztó kutya miképp csattantja rettenetes fogait a betóduló hippik torkán, hasán, mindenén. 
A mozi amúgy a hatvanas évek végén játszódik Hollywoodban, egy kiérdemesült, alkohol és nikotinmarta, ráncosodó színész, meg annak barátja és társa, a kaszkadőr, valamint egy szép szőke színésznő napjairól szól. Megjelenik Charles Manson sültbolond hippi szektája is, de véres tettüket nem tudják elkövetni, mert Brad Pitt, meg az emberevő kutya, és Di Caprio a lángszórójával péppé zúzza, égeti őket. 
Ez lenne a csavar. Mert ugyebár Mansonék Sharon Tate-t, s barátait gyilkolták meg. Főhőseink szomszédságát. 
A gond csak ott van, hogy a filmnézés előtt elő kellene venni a hatvanas évek hollywoodi históriáját alaposan elmélyedni, megismerni az összes szereplőt, hogy elégedetten csattanjunk fel: hiszen ez a Sharon, ez a Polanski, ez meg ez, és így tovább, és így tovább. Csakhogy itt van a bökkenő: a hollywood-rajongókon kívül, ki ütné fel a „megsárgult” lapokat?

Kép forrása

Újrahasznosítás
A minap kedvenc unokaöcsémmel beszélgettünk, s filmekre terelődött a szó. Talán Polanskitól jutottam el Andrzej Wajdához, s bátran megkérdeztem, látta-e a Kés a vízben-t? 
– Ez a mozi volt a lengyel-amerikai zseni első remeke – tettem hozzá. 
– Nem emlékszem – válaszolta. 
– És a Hamu és gyémánt-ot, ugyancsak Wajdától? 
– Azt sem – mondta és kissé elpirult.
Közvetlenül a háború után játszódik Lengyelországban – magyaráztam. Állati nagy film. Az Armia Krajowa három harcosa merénylet követ el a megyei a kommunista párttitkár ellen. Szóval, bonyolult politikai helyzet, a második világháború idején két erő vette fel a harcot a német megszállók ellen: a londoni emigráció által irányított Honi Hadsereg és a szovjet támogatást élvező kommunista mozgalom. A németek kiűzése után a hatalom megszerzése került napirendre, és a két oldal egymás ellen fordult. 
– És mi a vége? – kérdezte. 
– Mindenki meghal. 
Arckifejezéséből láttam, fölöslegesen beszélek. Csak közhelyeket tudnék hadarni, nem tudom elmondani, mit jelentett nekünk akkoriban Cibulski és parancsnoka gyertyás jelenete, vagy a Kés a vízben szőke stopposa. 

Ősszel a Művész moziban a Lengyel filmhét alkalmából vetítették le Polanski remekét, s eljött az estre a szőke stoppos is. Már nyolcvan elmúlt, rozoga törpe, ám amikor belendült, s átszellemülve mesélt az akkori időkről, egy másodpercre félmosoly suhant át az arcán; mintha most is ott állna fuvarra várva, feltartott ujjal, a végtelenbe vesző út szélén.

A Golden Globe helyszíne 1971 óta a Beverly Hilton Hotel, ahol a sztárok fehér asztal mellett ülve élvezik a műsort. Idén a klímaválságra való tekintettel a teljes menü vegetáriánus volt, nem használtak műanyag palackot és amit lehet, újrahasznosítanak a ceremónia kellékeiből, így a vörös szőnyeget is.