Zenés kísérleti filmet készít A horror filozófiája címmel Lichter Péter és Máté Bori. Az alkotópáros Noel Carroll amerikai filozófus 1990-ben megjelent azonos című könyvének adoptálására tesz kísérletet.

Kép forrása

A horrorparadoxon
Noel Carroll ahhoz az amerikai filmesztéta-filozófus generációhoz tartozik, akik az 1970-es, 1980-as években hoztak újat a filmesztétikában. A horror filozófiája hosszú emancipációs folyamat végén íródott. Annak ellenére, hogy már az 1910-as években is megjelentek horrorfilmek, az akadémiai közeg Amerikában viszonylag lassan, az 1980-as évekre kezdett komolyan foglalkozni a zsánerfilm-elmélettel. A horror azonban mindig lenézett műfaj volt. Emiatt robbant nagyot annak idején Carroll munkája, amely hideg és pontos természettudományos keretbe helyezte a zsánert, az irodalomelmélettől közelítve jutott el a filmhez.
Carroll távolságtartó írásában kifejti a horror paradoxonját, amely abból áll, hogy a nézőket vonzza az, amely normál esetben félelemmel, borzalommal vagy undorral tölti el. Carroll szerint ennek a paradoxonnak az egyik kulcsa, hogy a horror a titokzatossal és a fantasztikummal együtt működik, a film nyelvén keresztül pedig képes érzéki élményt nyújtani, amely minden művészet dolga.
A két alkotó, Lichter Péter és Máté Bori filmelméletet tanult, szereti a horrorfilmeket, ezért döntöttek úgy, hogy Noel Carroll esztétikai írását dolgozzák fel sajátos kísérleti filmként. 

Kép forrása

Kópiaroncsolás
A munkához több száz kézzel festett celluloidtekercset használnak fel, egyebek mellett sikerült megszerezniük két nyolcvanas évekbeli horrorklasszikus, a Rémálom az Elm utcában, valamint a Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja című filmek 35 milliméteres teljes kópiáját. Az egyedi alkotás elkészítése során a filmszalagokat különféle módszerekkel roncsolják, többek között kézzel ráfestenek, karcolják, gyümölcsökkel rohasztják vagy több hétre a föld alá ássák.
Ugyanezzel az eljárással készült a The Rub című előző filmjük is, amely William Shakespeare Hamletjének pszichedelikus adaptációja. A most készülő alkotáshoz az eredeti kópiák egy tizedét használják fel, azokat festéssel és roncsolással eltorzítják, a párbeszédes részeket pedig kihagyják.
A kópiák roncsolásához a színeket tudatosan választják ki, de alapvetően nagy benne a véletlenségi faktor, vallják az alkotók, s az így létrejövő organikus formák szerintük sokkal izgalmasabbak lesznek. 
A megroncsolt filmszalagokat kockánként újra lefotózzák, a digitális képeket pedig szoftverrel újravágják.        

Kép forrása

Carroll nyámában
A kísérleti film Carroll könyvének logikáját követi, amely a horror-fantasztikum esztétikáját vizsgálta különféle művészeti ágakban, többek között az irodalomban és a filmben.
Lichter Péter szerint az általuk készítendő rendhagyó film Carroll szövegének hét legfontosabb tétele köré épül és minden fejezethez egy-egy szövegrész tartozik. A hét epizódot szétbontva, installációként vagy egyben is le lehet majd vetíteni élő zene kíséretében.
Már elkészült az első három epizód (A horror etimológiája, Érzelmek a horrorban, A horror földrajza), a maradék négy fejezet közül az egyik a szörnyetegjelenséggel foglalkozik, a befejező tétel pedig a paradoxonról fog szólni. A többi fejezetet még készítik, Carroll szövegéből ők maguk hozzák létre a fejezeteket, és terveik szerint a filmet jövő tavaszra fejezik be.