Csehszlovákiában az 1952-ben lezajlott politikai perek több tíz kilométernyi filmanyagára bukkantak egy régi gyárépületben – mondta Michal Bregant, a cseh Nemzeti Filmarchívum igazgatója.

Kép forrása

Az elitélt főtitkár
„Amint lehet, hozzáférhetővé tesszük. Előzetes szakértői vizsgálatok azt mutatják, hogy alapvetően a Rudolf Slánsky elleni per filmfelvételeiről van szó" – állította a direktor.
Rudolf Slánsky (1901-1952) a múlt század ötvenes éveinek elején a Csehszlovákiai Kommunista Pártjának főtitkára, az új csehszlovák kommunista hatalom egyik legfőbb képviselője volt. Már 1929-ben beválasztották mind a Központi, mind a Politikai Bizottságba, Gottwald mellett ő számított a második embernek. A müncheni egyezmény és Csehszlovákia felosztása után a Szovjetunióba menekült; a második világháború alatt a határon túli partizánmozgalomban harcolt, később a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik vezetője lett. 1945-től Moszkva bizalmi embereként a kommunista párt főtitkárává választották. A szilárdan sztálinista politikust hatévnyi, a pártvezetés csúcsán eltöltött idő után, 1951-ben leváltották, s hamarosan letartóztatták, trockizmussal és cionizmussal vádolták meg. Közel egy év előkészítés után a magyarországi Rajk-per mintájára megrendezett koncepciós per fővádlottjaként tizenegy társával együtt halálra ítélték, majd december 3-án kivégezték. 
A csehszlovák bíróságok 1963-ban Slánskyt rehabilitálták. 

Kép forrása

Rettenetes persorozat
Egy, a közelmúltban megjelent tanulmánykötetben Jiří Pernes, a brünni Cseh Tudományos Akadémia kutatója a „csehszlovák Rajk-per”-ként elhíresült Slánský-perre és annak utóéletére fókuszál. Ezen ügy kapcsán érdemes kiemelni, annak ellenére, hogy a népi demokratikus államok kommunista pártjain belül Prágában viszonylag későn kezdődtek meg a Moszkva nyomására indított letartóztatások, a „forradalom itt falta fel leghevesebben a gyermekeit”, tehát a Slánský-per és mellékperei kiemelkedően sok halálos áldozattal jártak. 
Rémületes, hogy noha 1953. márciusában meghalt Sztálin és a csehszlovák diktátor, Gottwald is, a perek tovább folytak. Következett a „diplomaták pere”, a „belügyesek pere”, majd a „regionális párttitkárok pere” aztán az úgynevezett „trockista nagytanács pere” és a „szlovák burzsoá nacionalisták pere”, végül a „közgazdászok pere”, illetve közben néhány egyéni per, azoké, akik egyik csoportba sem fértek bele. A koncepciós eljárások öt-hat éven át, egészen 1954 végéig tartottak, s összesen kétszázharminchárom halálra ítéltből százhetvennyolcat ki is végeztek. Míg például Magyarországon csak ötvenet.

Kép forrása

Filmek a gyárból
A történészek évtizedek óta sejtették, hogy létezik filmanyag a sztálinista perekről, de senki nem tudta, hol lehet. Azt, hogy hogyan és miért kerültek az értékes történelmi dokumentumok a csődbement gyár épületébe, egyelőre nem tudni. Bregant valószínűnek tartja, hogy az 1989-es rendszerváltás után rejthették el az anyagot ismeretlen személyek, és csak a szerencsének köszönhető, hogy most sikerült megtalálni a filmeket.
A tizennégy fém és hat fadobozba rejtett filmanyagot a régi gyárépületet felszámoló ügykezelő cég találta meg, és ők fordultak a szakértőkhöz.
Petr Blazek történész és Martin Vadas filmszakértő márciusban átnézték, átvizsgálták az anyagot, amelyben többek között filmfelvételek, hangszalagok, különféle fényképek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága levéltári dokumentumainak másolatai vannak, majd hivatalos úton eljuttatták a Nemzeti Filmarchívumhoz. A szakértők most részletesen feldolgozzák a fellelt dokumentumokat, és restaurálják a felvételeket, hogy használható állapotban legyenek.

Kép forrása