Van egy jó hírem. Amerikában sem ment el mindenkinek az esze. Csináltak ugyanis valakik egy sorozatot, amely tulajdonképpen arról szól, hogy Amerikában mindenkinek elment az esze. Ráadásul ezt O.J. Simpson egész pályafutását bemutató dokumentumfilm kereten belül hozták össze. És a filmsorozat jó. Azért is jó, mert O.J. élete minden tekintetben mesél Amerikáról, arról, hogy a népek nagy olvasztótégelyében mennyire nem sikerült megszerettetni egymással az embereket.

Kép forrása

Amerika nem érti magát
Azt mondják, hogy Amerika érthetetlen, megérthetetlen és különben is hatalmas ország. Ezzel egyet is lehet érteni. Az érdekes az, hogy maguknak az amerikaiaknak is. Amerika nem érti magát és csodálkozva szemléli, hogy miket is művel magával. Legújabban már hangokat is hall és bántalmazza magát, ami a világ legerősebb katonai hatalma esetén minimum kellemetlen.
Mi itt, az elmaradott Közép-Európában gondolunk valamit a rasszizmusról, az antiszemitizmusról, az etnocentrizmusról, de már nem hisszük el azt, amit a megélhetési antirasszisták mondanak, hogy itt van a világon a legnagyobb kirekesztés vagy mi.
És most meg is tekinthetjük, hogy mennyire igazunk van. Magyarországon még a Kádár-rendszer utolsó harminc évében is csak egyszer-egyszer történhetett meg az, ami Amerikában akkoriban mindennapos gyakorlat volt, a kontroll nélküli hatósági erőszak mindenki ellen. Esetünkben persze ez a négerekre van kihegyezve, de Amerikában akkoriban mindenkit lelkesen összevertek a rendőrök, ha úgy adódott, a fehéreket is, ha mondjuk, lázadozó diákok voltak. 

Kép forrása

A fehér néger
Nem fogom használni az afroamerikai kifejezést, mert az pont azt jelenti most már, amit magyarul a néger. O.J. Simpson egész életében, legalábbis a kilencvenes évek elejéig mindenki úgy használta a néger szót, autentikusan, ahogy azt kell. Természetesen a negatív jelentéshordalékával együtt. Ha valaki jót akart mondani a négerekről, akkor pozitív jelzőket tett hozzá (de általában nem akart senki általánosítani). Mindez azért lényeges, mert O.J. Simpson sportolói és reklám, celeb és színészi karrierje az eredeti polgárjogi mozgalom virágkorára esett, amikor Amerika egyébként is hatalmas sokkokat és változásokat élt át.
O.J. Simpson volt az első olyan igazi sztár, aki egy akkor még teljesen ismeretlen módszert választott sportkarrierje megerősítésére és médiakarrierje felépítésére. O.J. ugyanis a történet egy pontján elkezdett úgy viselkedni, mintha ő fehér lenne. Úgy viselkedett, mint egy fehér. De nem alakoskodott, valami miatt nem is érezte magát feketének. Így volt huzalozva, nem tudom. Nekem az jött át a filmből, hogy ő maga sem volt tudatosan tisztában azzal, milyen eszközökkel is csatornázza be a felé áradó pozitív érzelmeket. Egyszerűen nem tűnt fel, hogy fekete. Ez a bravúr egyébként például Bill Cosby-nak is sikerült, amikor életemben először láttam egy filmben fél óráig rá sem jöttem, hogy néger. (Amúgy az ő élete is romokban van, éppen néhány tucat szexuális erőszakkal vádolják.)

Kép forrása

A faji kártya
A film egyik kulcstörténete az az anekdota, amelyben a vendéglőben a barátaival egy asztalnál ülő O.J. Simpsonra valami olyasmit mond a szomszéd asztalnál ülő fehér középosztálybeli nő: „O.J. Simpson ül ott, annál az asztalnál csupa néger között!”
O.J. tehát kifehéredett, de nem úgy, mint szegény Michael Jakcson, vegyileg, hanem viselkedésileg.
A barátok és ismerősök, akik vagy négerek vagy fehérek, nagyon különbözően beszélnek, de mégis egységes képet rajzolnak fel róla. Nem gondolta azt magáról, hogy néger. Tovább megyek, azt sem gondolta magáról, hogy ő fehér, egyszerűen nem érdekelte ez a dimenzió. 
Ez a felvetés aztán a gyilkossági ügy idején válik igazából lényegessé. O.J. ugyanis láthatólag O.J. Simpson-ként akarja megúszni a gyilkosságokat és nem feketeként. Ügyvédei kényszerítik rá, hogy kijátssza a faji kártyát, ami láthatólag nem tetszik neki.  O.J. Simpson amerikai focijátékosként és médiaszemélyiségként is kerülte, hogy belekeveredjen a polgárjogi mozgalomba. Többször sugallta is azt, hogy lám ő nem pusztán a sporttehetségével, hanem a viselkedésével is meghaladta az etnikai határokat. 
Tulajdonképpen a film is azt sugallja, hogy O.J. technikája reális lehetőség volt akkoriban a faji kérdés kezelésére. Ha nem viselkedsz feketeként, akkor nem is néznek annak. 

Kép forrása

Sportoló és médiasztár
Ebből ugye az következik, hogy a rasszizmus mögött viselkedési különbségek is állnak, aminek a felvetését is kiátkozással büntetik manapság. Az O.J. Simpson egyébként szerető néger barátai is felhánytorgatják neki, hogy nem volt hajlandó néger lenni (szerintük), míg a fehérek láthatólag élvezik, hogy rossz mellékízek nélkül rajonghatnak valakiért, aki egyébként néger. Ráadásul úgy tűnik, hogy O.J. sportoló és médiasztár korszakában kifejezetten jó fej volt mindenkivel a környezetében (és gondolom csak a korszakban szokásos módon zaklatta a nőket). 
Nekem úgy tűnik, hogy O.J. Simpson story annak a szimbóluma, hogy az amerikai fehérek, főleg a középosztály nem szerette utálni és lenézni a négereket, de azok rengeteg okot adtak erre. Teljes joggal, ugyanis a rabszolga-felszabadítást a négerek máig nem heverték ki. Hihetetlen szegénységben és megfosztottságban éltek, ami sérült, agresszív emberek tömegeit nevelte ki, akik elkeseredésükben mindenre képesek voltak.  O.J. Simpson esete azt mondta az amerikaiaknak, hogy lám, nem ők a hibásak ezért, hanem maguk a négerek.

Kép forrása

A partilány
O.J. Simpson az életét a fehér elit logikája szerint élte, feleséget is cserélt, egy szőke, fiatal és szép, középosztályból származó fehér bőrű partilányt vett el másodszorra. Akinek a szülei természetesen nem örültek ennek a házasságnak. De valószínűleg a partilányságnak sem örültek…
Sosem értettem azokat az embereket, akiket lenyűgöznek a sztárok, azt meg még kevésbé, hogy ilyesmi egy házasság alapja is lehet. De függetlenül mindentől, O.J. Simpson és egy szőke fehér tizenkét évvel fiatalabb szépség házassága igazi rendes rémálomnak bizonyult. A film alapján talán az úgynevezett kulturális különbségek miatt is, például mert a két közegben, társadalmi csoportban a női szerepek teljesen mások. Egyik fél sem azt kapta, amit várt.
De egy házasság története kívülről sosem érthető meg igazán. Akkor különösen nem, ha gyilkossággal ér véget. Amerikáról nem szoktuk mondani, hogy jogállam, pedig Amerika az igazán. Sehol a világon nem sikerült volna elérni egy jogi eljárás segítségével, hogy egy bombabiztos vád 
teljesen jogon kívüli okokból összeomoljon.  O.J. Simpson szinte bizonyosan megölte a feleségét és annak szeretőjét, de a jogrendszernek, az antirasszistáknak sikerült ezt annyira kétségbe vonni, hogy a bizonyosság elégséges bizonytalansággá változzon és természetesen faji alapon ossza meg e tekintetben az amerikaiakat.

Kép forrása

Csak a rasszizmus hiteles
O.J. Simpson-t addig csak gazdag fehér férfiakat megillető eszközökkel védték meg, tulajdonképpen fehér emberként, de mint négert, egy fehér nő és egy (lényegtelen bőrszínű) férfi meggyilkolásának ügyében, ami érdekes és felettébb ellentmondásos kombinációja a faji kártyának. Arról nem is beszélve, hogy a nők elleni erőszak megítélése Amerikában finoman szólva nem mindig volt olyan feltétlen, mint mostanában. Egy nő még a nyolcvanas években is több védelemre számíthatott a férje erőszakossága esetén a hatóságoktól Európában vagy akár Magyarországon, mint Amerikában. Milyen ország az, ahol lehet az áldozatokra haragudni azért, mert egy ilyen rendes embert, mint O.J. Simpson, bajba kevertek a meggyilkolódásukkal?
A nyilatkozó ügyészek és ügyvédek láthatóan nem értették, hogy mit hoztak össze és hogy amit összehoztak, csak egy olyan végletesen megosztott társadalomban lehet megcsinálni, ahol egyedül csak a rasszizmus hiteles. Mindkét fél kölcsönös rasszizmusa.

Kép forrása

És a fehér nyomozó
A tárgyalás során kicsinált jóképű, fehér nyomozó (akiről kiderül, hogy rendőri tapasztalatai alapján a négerekkel szemben tapasztalati alapon nagyon csúnyán előítéletes) mondja meg a legcsúnyább igazságot. Őt kihívták egy gyilkossághoz és az lett a vége, hogy ráment az élete, a családja, a munkája, mindene. Pedig lehet, hogy nem csinált semmi rosszat. Szinte biztos, hogy nem csinált semmi rosszat, csak nem szerette a négereket. Az is lehet, hogy csak a bűnöző négereket nem szerette. De mint tanú szabad célpontjává, kinyírható prédájává vált a védelemnek.
Amerika nem értette meg az O.J. Simpson ügy igazi üzenetét, hogy a rasszizmus csak egy értelmetlen fogalom, a xenofóbia egy érzés, amelyet nem lehet betiltani és a fehérek lerasszistázásától azok nem fogják jobban szeretni a feketéket, a négereket, a fekákat, a tesókat vagy bárkit. Ráadásul O.J. újra néger lett, de csak szigorúan az eset után. Egy másik (polgári) perben a kártérítést már megítélték az áldozatok családjának, hiszen nem volt kétséges, hogy ő ölte meg őket. Aztán egy olyan ügyben kapott harmincöt évet, amelyben sokkal nagyobb eséllyel volt ártatlan, mint az elsőben.
Amerika ilyen.