Az egykori kelet-német állambiztonsági szolgálat, a Stasi ügynökeinek tart előadást egy most előkerült, eddig ismeretlen filmfelvételen Kim Philby, minden idők talán leghíresebb brit kettős ügynöke.

Nyíltan a múltról
A világhírű ügynökről, a cambridge-i ötök talán legnevesebb tagjáról számos könyv jelent meg. Három évtizedes illegális munkájának története 1968-ban vált ismeretessé, és nyomban világszenzáció lett. Nyugaton öt könyv jelent meg róla fél esztendő alatt. Kim Philby csendes háborújáról 1969-ben publikált kötetet Patkó Imre, elmesélve hogyan lett az előkelő családból származó cambridge-i diák kommunista, hogyan sikerült bekerülnie az angol Secret Service-be, hogyan lett ő, a szovjet hírszerző, az angolszászok kommunista- és szovjetellenes kémszolgálatának vezetője.
A közelmúltban, 2015-ben a Gabó Kiadónál jelent meg Ben Macintyre Philby-életrajza, amelyben a szerző nem utolsó sorban a mesterkém motivációját kutatja, illetve azt próbálja megérteni, milyen társadalmi összefüggések mentén válhatott Philby igazán sikeres ügynökké.
A most előkerült filmtekercs hasonló kérdésekre ad választ. Philby, aki a brit hírszerzés (MI6) ügynökeként évtizedeken át kémkedett a Szovjetuniónak, a BBC által bemutatott, 1981-ből származó felvételen beszervezéséről, majd moszkvai meneküléséről is beszámol a Stasi berlini központjában tartott rendezvényen. Most először került elő olyan felvétel, amelyen Philby ennyire nyíltan beszél múltjáról.

Háborítatlanul
A „Kedves elvtársak” megszólítással indított egyórás angol nyelvű előadás filmjét a BBC a Stasi berlini archívumában találta. Philbyt a felvételen Markus Wolf, az NDK hírszerzésének legendás főnöke mutatja be a közönségnek.
A brit kém ezután részletesen elmeséli egyebek mellett, hogy „megdöbbentően” könnyű dolga volt, amikor a londoni szovjet összekötőjének szánt titkos iratokhoz kellett hozzáférnie. Egyszerűen összebarátkozott az MI6 irattárának vezetőjével, aki néhány közös sörözés után kérdések nélkül kiadott neki olyan dokumentumokat is, amelyeknek semmi köze nem volt az ő feladatköréhez.
Ezután szinte minden este egy nagy aktatáskával hagyta el az MI6 londoni központját, táskájában az MI6 irattárából származó eredeti dokumentumokkal. Ezeket átadta a vele kapcsolatot tartó szovjet összekötő tisztnek, aki lefényképezte az iratokat, majd visszaadta neki. Philby ezután a kicsempészett feljegyzéseket egyszerűen visszavitte az MI6 irattárába. „Ezt éveken keresztül háborítatlanul csinálhattam” – mondja Philby az ámuló Stasi-ügynököknek.
A mesterkém a filmen azt is hozzá teszi, hogy mindez arról árulkodik, hogy a brit hírszerzésnél semmiféle titokkezelési fegyelem nem volt, mert ha lett volna, mindez lehetetlennek bizonyul.

A cambridge-i ötök
Philby arról is nyíltan beszél a felvételen, hogy miért éppen őt nevezték ki az angolok a szovjet kémtevékenység elhárítására akkoriban újonnan alakult MI6-ügyosztály igazgatóhelyettesévé, miközben szovjet megbízói arra utasították, hogy valamiképp távolítsa el főnökét, az ügyosztály vezetőjét, és érje el, hogy ő legyen e szervezeti egység első embere.
Ez végül sikerült is, „igaz, nagyon piszkos munka árán (...) de hát a mi munkánk abból áll, hogy néha össze kell koszolnunk a kezünket” – fogalmaz Philby a felvételen.
Philby kémcsoportja, amelynek rajta kívül Guy Burgess, Donald Maclean, Anthony Blunt és John Cairncross volt a tagja, a szovjet hírszerzés leghatékonyabb és legtitkosabb nyugati bástyája volt az 1930-as évek végétől.
Az egykori cambridge-i diákok tevékenységéről a brit elhárításnak csak az ötvenes évtized elejére támadt némi fogalma. Ekkor Maclean és Burgess – Philby figyelmeztetésére – Moszkvába menekült. Maga Philby 1963-ban követte őket, amikor az ő lába alatt is forró lett a talaj, de Anthony Bluntot csak 1979-ben azonosították hivatalosan is a „negyedik emberként”. Cairncross, az ötödik úgy halt meg 1996-ban, hogy soha nem ismerte be teljes jogú tagságát a „cambridge-i ötök” csoportjában.