Különleges alkotói páros könyvét kínáljuk ezúttal olvasóinknak. A Faltisz Roberta és Faltisz Alexandra testvérpár által alkotott Csörgevári vigasságok egy remek mesekönyv, ahol Roberta az író és Alexandra az illusztrátor. 

A kiadó Tarbay Ede József Attila-díjas dramaturg, író, költő, filmkritikus, főiskolai tanár ajánlójával kínálja a közönségnek a Csörgevári vigasságokat, emígyen: „Kéziratot olyan felszabadult örömmel még nem olvastam, mint Faltisz Robertáét. A mondatok, ha nem gyerekkönyv lenne – bár az ilyen ajánló sorokat inkább a szülők olvassák –, mint az érett szőlőszemek, már bennük a bor gyönyörű tisztasága, sőt, még a pezsgő könnyedsége is. Az író ajánló soraitól minden világos: megérlelt minden történet, a képek gazdagsága – továbbgondolva Faltisz Alexandra teremtő kedvével –, a szereplők és a párbeszédek összhangja, hiszen vándortéma volt a Faltisz családban, és minden bizonnyal vándortémává lesz a mesehallgató kisgyermektől a mesét elolvasó szülőkig, nagyszülőkig, akik talán saját gyerekkorukra is ismerhetnek ebben a felhőtlenül derűs világban.” 

És ahogy fentebb Faltisz Roberta dicséretéről olvashattunk, úgy most álljon itt egy másik a kötet illusztrátorától, Faltisz Alexandráról, akiről az Irodalmi Szemle szerzője írt 2011-ben, ekként: „Faltisz Alexandra csodálatos illusztrációit Nemes Nagy Ágnes, Kiss Anna, Tarbay Ede, József Attila és Áprily Lajos versei egészítették ki azon a kiállításon, amelyen bemutatták eddigi gyermekkönyv-illusztrációit, illetve a – többek között a Nők Lapjában megjelent – grafikáit, és a „macskakövekre, kavicsokra festett” alkotásait is. Nem vitás, érdekes, izgalmas kihívást jelenthetett számára saját „írásművét illusztrálni”. Gyulai Líviusz szerint „Magas szintű mesterségbeli tudás, empátia, humor, derű, a leírt szöveghez a legteljesebb mértékben való alkotói hűség” jellemzi a munkáját.”

S hogy olvasóink is belekóstolhassanak a Tarbay Ede által említett „érett szőlőszemekként”, gyönyörű és tiszta mondatokból álló gyerekkönyvbe, álljon itt egy rövid részlet az egyik meséből. „Egyszer volt, hol nem volt... Na, azért ez így nem igaz. Nem egyszer volt, hanem már nyolcszor, nyolc éve minden évben egyszer. Azt is tudjuk pontosan, hogy hol: Csörgeváron a Csölösz-tó partján, egy sziklára épült, tündérlakta várkastélyban. Ez a tündér nem volt más, mint Picinkó királykisasszony, aki pompázatos születésnapi partiját tartotta. Picinkó épp olyan idős volt, mint a Csörgevári Csörögefánk Fesztivál. Naná, mivel a születése napján rendezték az ő világra jöttének tiszteletére az első, azóta világhíressé vált csörögefánksütő viadalt, valamint az azt követő ripem-ropom táncmulatságot.”