Eleinte csak kártyázni jártak a gyerekek a könyvtárba. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a József Attila Nyelvoktató Nemzetiségi Általános iskola könyvtára ne csak a könyvek tárháza, de információs központ és közösségi tér is legyen. Utóbbi funkcióját erősíti, hogy nálunk társasjátékokkal is eltölthetik szabadidejüket a gyerekek. Így szoktak be a könyvtárba azok a roma gyerekek is, akik eleinte még nem a betű szépségéért jöttek.

Kép forrása

Szinte falták a cigány szöveget
Egy alkalommal egy kis olvasáshoz kötöttem a kártyázás élvezetét. És akkor döbbentem le. Közölték, hogy szívesen olvasnak, de csak valami „cigányosat” – ahogy fogalmaztak. No, – gondoltam – rajtam nem fognak ki, de végül az egész könyvtárban egyetlen könyvet találtam, Cigány bölcsődalok címmel.
A két hatodikos fiú majdnem összeveszett, azon, hogy melyikük kölcsönözze ki. Nemcsak olvasták, hanem vitatkoztak a fordítás helyességén, szinte falták a cigány nyelvű szöveget.
Ez volt az a momentum, ami elindította bennem, hogy tudatosan elkezdjem fejleszteni a könyvtár állományát ezen a területen és kitaláljak valami olyan programot, ami kifejezetten a cigányság irodalmával, kultúrájával foglalkozik.

Kép forrása

Nem lehet, hogy ekkora szakadékot érezzenek!
Segítségemre volt az innovatív iskolavezetés és több tanító kolléganő is, akik nyitottan és lelkesen fogadták a „Cigánymese szakkör” ötletét. A Móra Kiadótól és a néhai pedagógia intézettől kapott ajándékkönyvek adták a szakkör irodalmi alapjait. A foglalkozás menetét közösen alakítottuk ki. Rugalmasan változott a gyerekek lelki állapotához, fáradsági szintjéhez, érdeklődési köréhez alkalmazkodva. 
Az első alkalmakon több mesekönyvet mutattam be és választhattak, hogy melyikből olvassak fel. Paprika és Rózsa története volt az egyértelmű befutó. Megismertük egy cigánylány és magyar fiú szerelmének vicces epizódjait. Az egyik legmegdöbbentőbb hozzászólás a következő volt: „Kriszti néni! Ez olyan lesz, mint az a vámpíros történet? Tudod, amikor a vámpír fiú beleszeret az ember lányba?” Jó kis beszélgetés kerekedett a kérdés kapcsán, ami még inkább megerősítette bennem, a szakkör létjogosultságát. Nem lehet, hogy ekkora szakadékot érezzenek! Paprika és Rózsa nagy kedvencünk lett. Mivel a könyvet kicsit befejezetlenek érezték, közösen több befejezést is írtunk hozzá, amit rajzaikkal illusztráltak.

Kép forrása

Honnan indultak, merre vándoroltak az őseik
Mivel a szakkör ideje alatt is nyitva volt a könyvtár, többször előfordult, hogy olyan gyerekek is bekapcsolódtak a mesehallgatásba, a foglakozás menetébe, akik nem voltak szakkörösök. Sokan „rácsodálkoztak”, hogy a cigányságnak is meg van az önálló irodalma, történelme, értéket hordozó kultúrája. Egyébként ezzel gyakran a roma gyerekek se voltak tisztában. A vándorlás története, külön felcsigázta a gyerekek kíváncsiságát. Előkerültek a térképek és miközben játékosan, a történethez kapcsolódóan, megtanulták a térképhasználatot, azt is megtudták, honnan indultak, merre vándoroltak az őseik. 
Kiderült az is az olvasottakból, hogy a cigányok egymásnak jelekkel üzentek. „Erre van ivóvíz. Arra ne menjetek, mert nem szívesen látnak minket!” A következő feladat adta magát. Elképzeltük, hogy mi vagyunk a vándorlók és jeleket terveztünk az utánunk jövőknek. Aztán ezekkel játszottunk.

Kép forrása

A rajzolást szinte mindenki élvezi
A szakkör talán legvonzóbb tulajdonsága, hogy teret biztosít a gyerekek fantáziájának, kreativitásának. Következő projektünkben több népmesét választottunk ki, de már nemcsak én olvastam, hanem bárki, aki kedvet érzett hozzá. Örömmel mondhatom, hogy versenyeztek, ki olvasson. 
Miután több népmesével megismerkedtünk, jött az ötlet, hogy a szakkörös gyerekek anyák napjára meglepnék a szülőket egy papírszínházi mesével. Arra ugyanis hamar rájöttem, hogy a rajzolást szinte mindenki élvezi. Gyakran mesehallgatás közben is rajzoltak. Egy verses történetet választottunk, mely egy vándorló muzsikus cigány család életét és gyermekük barátságát mutatja be. Yalvaç Ural: Muzsikaárus gyerekek című történetétől még néha az én torkom is a sírás fojtogatta, annyira szépen bemutatta a barátságot, a kitartást, a boldogulás reményét és reménytelenségét. Fontos volt, hogy mielőtt nekiálltunk a feldolgozásnak, megbeszéltük, hogy mit is érzünk és vajon miért. Ezután jöhetett a közös munka, majd a sikeres előadás. A közösen elkészített mese bekerült a könyvtár állományába.

Kép forrása

Leghatékonyabb eszköze a felzárkóztatásnak
A jókedvű alkotó tevékenység összehozta a gyerekeket és közösségi élménnyé alakította az olvasást. 
A tanév lassan véget ér, de szakköröseim már a jövő évi folytatás után érdeklődnek. Reményeim szerint folytatjuk. A fejemben csak úgy kergetik egymást az ötletek. Addig is a feladatom, a „kis roma könyvtár” fejlesztése, jó gyakorlatok gyűjtése, szakmai egyeztetés olyan kollégákkal, akik több éves tapasztalatokkal rendelkeznek a roma gyerekek olvasóvá nevelése területén. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy az olvasóvá és könyvtárhasználóvá nevelés az egyik leghatékonyabb eszköze mind a tehetséggondozásnak, mind a felzárkóztatásnak. Egyenes út önművelődés igényének kialakításához és az élethosszig tartó tanuláshoz.