Az a helyzet, hogy az embernek az élettől is elmegy a kedve, miután (sőt: már miközben) a szépíróként is igen jelentős szerzőnek, Cory Doctorow-nak az új, tudományos, leleplező, szakgazdasági könyvét (el)olvassa. A cím – A nagy elszaródás – önmagáért beszél, az alcím – Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene? – viszont kicsit csalóka, ugyanis a könyv nagyjából egésze az elromlásról szól, és csupán az utolsó néhány oldal kínál – ha kínál egyáltalán – valami kis vérszegény és hát valljuk be, meglehetősen utópisztikus reménysugarat. 

De miről is van szó? 

Az egésznek egy angol kifejezés az alapja, amelyet a szerző alkotott meg, és amely mára a közbeszéd része lett: enshittification, és amely azt jelenti, hogy a viszonylag közeli múlt óta olyan kort élünk, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak, miközben – ezzel egyidőben – egészen ijesztő dominanciát, működési és adatvédelmi transzparenciahiányt, és mind a felhasználók, mind a hirdetők felé szinte (vagy szinte nélkül) diktatórikus működési, árképzési, termékelhelyezési módszertant hoznak be, amelyekkel itt, Kelet-Közép-Európában lehet, hogy még csak szőrmentén és alig találkoztunk eddig sok egyéb bajunk közepette, de a könyv megmutatja, milyen igazán rémisztő potenciál van ezekben a piacot leuraló nagy cégekben, amelyet egyáltalán és kicsit sem félnek használni, sőt kifejezetten visszaélnek ezzel a hatalmukkal. Hadd mutassak néhány elrettentő sort: „Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook arról híres, hogy kedves, barátságos techfőnök, aki kilóg a sorból. De az igazgatótanács nem a napfényes természete miatt ültette Steve Jobs társalapító helyére, miután Jobs gyümölcslékúrái közepette, korán elhunyt rákban. (…) Cook legnagyobb dobása még a vezérigazgatói kinevezése előtt az volt – aminek köszönhetően több mint 2 milliárd dolláros személyes vagyont halmozott fel –, hogy kitalálta, miként lehet az Apple gyártását kínai gyárakba kihelyezni. Ehhez olyan munkaerő-felügyeletet és fegyelmet kellett bevezetni azokban a távoli üzemekben, ami nyomasztó és brutális volt – olyannyira, hogy az Apple fő beszállítója, a Foxconn »öngyilkosság-megelőző hálókat« kellett, hogy felszereljen az »iPhone City« gyárak körül, hogy elkapja azokat a dolgozókat, akik inkább leugrottak volna, mintsem hogy még egy napot a munkahelyükön töltsenek.” Vagy: „De a rengeteg adat nemcsak arra szolgál, hogy kémkedjenek utánad – hanem arra is, hogy megkopasszanak. A Tesla volt a pionír, hogy az autóban ott lapulnak olyan funkciók, amelyekhez csak havi előfizetéssel vagy egyszeri feloldási díjjal férhetsz hozzá. Néhány Tesla automatizálási extra (a félrevezető nevű »önvezetés«) havi díjas. Sőt: bizonyos Tesla-modellekben 50% töltöttség alatt az akkumulátor már nem ad áramot az autónak, hacsak nem fizetsz havonta. Az akku tele van, csak épp nem szolgáltat energiát az autónak. És miután a Tesla kinyitotta az ajtót, mindenki más is beviharzott. Az olyan cégek, mint a BMW vagy a Mercedes, már havi bérletért adják az ülésfűtést, vagy előfizetésre kényszerítenek az automata távolsági fényszóróhoz (ami a szembejövő autóknál átkapcsol tompítottra).” Nem beszélve az Amazon sofőrjeinek vizelettel teli műanyag flakonjairól – mivel a cég még azt sem engedi meg nekik, hogy megálljanak pisilni, továbbá vezetés közben, ha nem egy adott pontra néznek vagy esetleg énekelni kezdenek (mindezt egy kamera és szoftver figyeli és rögzíti), akkor rögtön jönnek a büntetések, levonások. 

De hogyan jutottunk idáig? A könyv erre a kérdésre keresi a választ, miután így indít: „Nem vagy egyedül. Az internet egyre gyorsabban zuhan össze. A szolgáltatások, amikre támaszkodunk és amiket valaha szerettünk, egyszerre válnak mind szarkupaccá. Az sem segít, hogy a digitális világ összeolvad a fizikaival: a platformjainkat romboló tényezők kihatnak az otthonainkra és a közlekedési eszközeinkre, sőt a munkahelyeinkre, de még a kereskedelmi egységeinkre is. A világ egyre inkább olyan számítógépekből áll, amelyekbe teljes valónkkal lépünk be, ezáltal a vaslóságunk részévé válnak. Ráadásul ezek a gépek csapnivalóan működnek.”

Ezt követően, az első, Természetrajz című nagyfejezetben négy esettanulmányban mutatja be a szerző, hogyan váltunk a kezdeti, kecsegtető ígéretekre rácuppanva tulajdonképpen adatszolgáltató és fogyasztó, figyelmünkkel (is) fizető rabszolgákká a Facebook, az Amazon, az iPhone és a Twitter nevű cégek „kezelésében” („1. A platformok először jó fejek a felhasználókkal. 2. Aztán elkezdenek visszaélni velük, hogy kedvezzenek az üzleti ügyfeleiknek. Ezután ugyanezekkel az üzleti ügyfelekkel is visszaélnek, hogy kisajátítsák maguknak az összes értéket. És végezetül egy hatalmas szarkupaccá válnak.”) 

Ezt követi a Kórtan, a Járványtan és a Gyógymód című fejezet, mely utóbbi egészen a végén árulja el, mi a teendő (megsúgom: egyfelől erős és jó szakszervezetekre van szükség, másfelől meg a modern trösztellenes törvényhozók fáradozásai ellenére egyfajta új, szintén jó internetre…), de az is nagyjából arról szól, hogy egyelőre milyen… rossz minden. És a legszörnyűbb/legijesztőbb/legelkeserítőbb az egészben az, hogy nem valami arctalan entitás mérgezi az életünket, dehogy: a szerző – igen bátor módon – rendre megnevezi a felelősöket, döntéshozókat is. Íme, egy példa: „Gondoljunk csak az Amazonra. Varoufakis úgy írja le az Amazont, mint egy bazárt, ahol több millió független kereskedő árul. A valóságban viszont egyetlen ember – Andy Jassy, akit az Amazon alapítója, Jeff Bezos jelölt ki utódnak – kezében futnak össze a szálak. Ő dönti el, hogy mi kerülhet fel egyáltalán, milyen áron, hová kerül a polcra, és hogy vásárlóként egyáltalán látni fogjuk-e valaha az adott terméket.” 

Hosszan idézhetnék, életkedv-elvétel céljából, de inkább mindenkit arra biztatnék: olvassa el a könyvet, mert egy dolog elszomorodni, és más dolog pontosan érteni, mi történik velünk ebben a szép új világban, ahol „rafkós techvállalkozók” egy-„egy förtelmes ötlettel” „pokollá teszik az emberek életét”. 

Cory Doctorow: A nagy elszaródás. Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk el ellene? Fordította: Bari Máriusz. Lumen Könyvkiadó, Budapest, 2026.