Umberto Eco nyomdokain jár S. J. Parris, aki középkori környezetbe illeszti bűnügyi történeteit. Ezek egyike az egyszerre misztikus és rendkívül izgalmasan csűr-csavaros Alkímia című, immár magyarul is olvasható regénye, mely a 16. századi Prágában játszódó történetet.

A magyar kiadó így ír Parris könyvéről: „II. Rudolf német-római császár az emberi tudás határait feszegeti, udvara hemzseg a tudósoktól, asztrológusoktól és alkimistáktól. Célja, hogy előállítsa a Bölcsek Kövét, és így megszerezze a halhatatlanságot. A katolikus egyház azonban úgy tartja, hogy a császár túl messzire ment: az eretnekség tiltott területére lépett, miközben a legnagyobb keresztény hatalmak a birodalom utódlási vonala miatt aggódnak”. A história meglehetősen csavaros, a kiadó éppen ezért ajánlójában komoly támpontokat kínál az olvasóknak a folytatásban: „Giordano Brunót Sir Francis Walsingham, Erzsébet királynő első számú kémfőnöke Prágába küldi. Feladata, hogy kapcsolatba lépjen a híres angol alkimistával és misztikussal, John Deevel, Walsingham egy másik kémével. Amikor Bruno Prágába érkezik, pont akkor gyilkolnak meg brutálisan egy rivális alkimistát – miközben maga John Dee is eltűnik. A császár megparancsolja Brunónak, hogy találja meg a gyilkost, ám Bruno a nyomozás során szembekerül egy régi ellenségével, az Inkvizíció tagjával, és ismét összetűzésbe kerül a katolikus egyházzal. Amikor újabb gyilkosság történik, Bruno kénytelen újraértékelni mindent, amit eddig tudni vélt. Hamarosan rájön, hogy a saját élete forog kockán…”

A szerzőről ezt találjuk többek között a world-wide-web-en: „S.J. Parris az írói álneve Stephanie Merrittnek, aki 1974-ben született Angliában, Cambridge-ben végzett angol irodalomból, és újságíróként, kritikaként dolgozott többek közt a Guardiannél és az Observernél. Legismertebb a Giordano Bruno-sorozata, történelmi krimik, amik a 16. századi tudóst, filozófust és kémkedő eretneket követik nyomon Erzsébet királynő korában. A sorozat legújabb kötete pont az Alkímia címet kapta 2023-ban.”

Mivel a regény a 16. században játszódik, megkértem az AI-t, hogy foglalja össze pár mondatban, mit is kell tudni erről. Így írt az okoska: „Az alkímia a 16. században már átmeneti korszakban volt, amikor a középkori misztikus hagyományok találkoztak az empirikus megfigyeléssel. Célja továbbra is az aranycsinálás és a Bölcsek köve volt, de egyre inkább a gyógyításra fókuszált. Paracelsus (születési nevén Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus von Hohenheim, svájci származású orvos és alkimista volt, aki 1493-ban született, és aki először alkalmazta rendszeresen a kémiai anyagokat az orvostudományban, és megalapozta az iatrokémiát, azaz a kémiai alapú gyógyítás tudományát) forradalmasította a területet: elutasította a régi humorális elméletet, és kémiai anyagokat vezetett be az orvoslásba. Ő vezette be a híres elvet, hogy a dózis teszi a mérget, ezzel megalapozva a toxikológiát. Laboratóriumi módszerei, mint a desztilláció és kalcináció, közvetlenül a modern kémia előfutárai lettek.”

Persze mindezek mellett is izgalmas korszak volt a 16. század. Gondoljuk csak meg: Magyarország ebben az időben szakadt három részre, ugyanebben az évszázadban hódították meg a spanyol conquistadorok Amerikát, s miközben Rudolf Prágában hajszolta az aranycsinálás titkát, Károly császár és Fülöp király kikötőibe aranyflották érkeztek. Igaz, Erzsébet királynő mindent megtett azért, hogy kalózhajói megsarcolják az amerikai aranyat szállító spanyol hajókat. Szóval éppenséggel az is lehet, hogy Rudolf reménybeli aranyára is igényt tartott…