Talán az egyik legszexisebb eszmerendszer a feminizmus – gondolhatnánk, ha nem tartanánk attól, hogy az ilyen és ehhez hasonló kijelentések után máris feminista aktivisták szerzik meg telefonszámunkat, hogy rendszeresen zaklassanak éjnek éjjelén, hogy ne tudjunk nyugodtan szexista, hímsoviniszta disznóként alukálni. Ezúttal egy olyan könyvről lesz szó, amely élesen elválasztja a nőjogi mozgalmak kezdeti nyers és jogos hevületét a mára egyre inkább komikus hisztériává vált nővédelmi mozgalmaktól.

Mielőtt belevágnék Joanna Willams Nők vs. feminizmus című könyvének ajánlójába, engedtessék meg nekem, hogy felidézzem, hogy jómagam miként találkoztam először a feminizmussal, bár, akkor még nem tudtam, hogy az az. Robert Merle Védett férfiak című utópisztikus regényéről van szó, melyben a történet kiindulópontja és hajtóereje az a szituáció, hogy a Földön élő férfipopulációt durván megtizedeli egy halálos kór, melynek következtében a társadalom zömét nők alkotják és csak néhány férfi marad „mutatóba”. Akkor – tinédzserként – ezt a lehetőséget nem találtam rossz felállásnak, mi több, most is szép kis cécónak gondolom. Az 1984-es indulású punkzenekari munkásságom kezdetén nem lehetett volna jobb nevet találni a bandámnak, ahol gitároztam, mint a Védett férfiak. Mindezt azért idéztem fel, mert miután megismerkedtem a fent idézett Nők vs. feminizmus című kötettel, csak ránéztem a netlexikonra, hogy mit is írnak „feminizmus” címszó alatt. Ott kínálták a feminizmus kulturális hatásai egyik ekletáns példájaként említve Merle klasszikus regényét. 

Nos, a feminizmus jó dolog, ahogy minden felszabadító eszme jó. Ezt Joanna Williams is így tartja, akinek most ajánlott könyvéről így írnak az egy helyen: „Másfél évszázaddal annak modern kori kezdetei után a feminista törekvések hatalmas eredményekkel büszkélkedhetnek Nyugaton: a nőknek szavazati joguk van, az oktatás és a munkavállalás során egyenlő bánásmódban és bérezésben részesülnek, jogi értelemben pedig a férfiakkal azonos státusszal rendelkeznek. Jelen kötetében a szerző nemcsak az eddigi eredmények elismerését hiányolja, hanem a statisztikák mögé nézve arra is rámutat, hogy a kortárs nyugati feminizmus árnyékboksszá silányult.” A szerző tehát jónak vélte az alapokat, csak hát a lendület megbicsaklása és a leértékelődés… 

A folytatásban erről így magyaráznak: „Minél jobb a nők helyzete a huszonegyedik századi jóléti társadalmakban, a feminizmus új képviselői annál nagyobb hévvel igyekeznek saját létjogosultságukat bizonyítani, s egyre homályosabb és nehezebben megfogható problémákat tűznek zászlajukra. Démonizálják a férfiakat, szisztematikus, mindenre kiterjedő nőellenes elnyomásról beszélnek, s azonnal szexizmust kiáltanak, legyen szó akár egy sikamlós viccről vagy egy rossz mozdulatról. Egyetlen jól körvonalazható üzenetük, hogy a nők hátrányos helyzetűek és elnyomottak, naponta áldozatai a szexizmusnak, a sovinizmusnak, a mindenkori patriarchális berendezkedésnek.” Williams a nőijogi mozgalom kezdeti hevét hiányolja, mint kiderül az említett recenzi zárósoraiból. „A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a feminista érzékenyítés következményeként a felnövekvő generáció nőtagjai valóban áldozatként tekinthetnek magukra, akik képtelenek megbirkózni a férfiak által dominált világgal és a saját életüket irányítani, ami – ironikus módon – a feminizmus eredeti célkitűzéseinek tökéletes kudarca lehet.”

A szerzőt ekként apsztrofálják: „Dr. Joanna Williams a Policy Exchange oktatási és kulturális részlegének vezetője. A Spiked szerzője, kommentátora és társszerkesztője. Joanna pályafutását angol nyelvtanítással kezdte középiskolákban és továbbképzésben. 2007-ben kezdett oktatóként dolgozni a Kenti Egyetemen. 2016-ig a Kent's Center for the Study of Higher Education igazgatója volt.”

Joanna Willams: Nők vs. feminizmus. MCC Press Kft., Budapest, 2022.