Bár a hazai (és sejtésem szerint Jézus születését ünneplő más országok) könyvesboltjai már maguk mögött tudhatják az éves bevétel jelentős részét adó decemberi vásárlói rohamot, alapküldetésünkhöz hűen a karácsony után is könyvet kínálunk. Az idén 42 éves Falusi Márton ez év augusztusában megjelent könyvéről írunk olvasóinknak, mégpedig A kikényszerített álom – Tamási Áron szülőföldjén című kötetről.

A kötet gondozását vállaló Hitel Könyvkiadó honlapján így írnak a szerző művéről: „Falusi Márton formabontó, a költői esszétől a szociográfiáig számos műfaj határait vakmerően sértő prózájában álmok és valóságok, metaforák és kemény tények, emlékek és látomások, olvasmányok és élmények gomolyognak.” 

A könyv dramaturgiája egyfajta Krúdy-féle Szindbád-parafrázis, bár ezúttal nem hölgyek és szerelmi kalandok állnak a fókuszban, hanem – miként a cím is utal rá – Székelyföld újraálmodásos beutazásáról van szó. Erről így fogalmazott a kiadói szerkesztő: „Napjaink budapesti írója fölkerekedik, és elutazik Farkaslakára, hogy Tamási Áron szülőfaluját tanulmányozza. Beszélget az ott élőkkel, a polgármesterrel, a vendéglőssel, a pappal, a tanítónővel, a pakulárral és a nagyvállalkozóval, bejárja az utcákat és az esztenákat, részt vesz a miséken, az ünnepségeken az emlékház udvarán és a kocsmai világmegváltásokban. Amit tapasztal és feljegyez, nem a dokumentációt szolgálja, hanem arra készteti, hogy eltűnődjön saját sorsán, mulandó szerelmein, az örökkévalón, a magyar és az európai történelmen.” 

A kötet mindezek mellett egy párhuzamos valóságról is számot ad. „Mindeközben a halhatatlan Tamási Áron távol otthonától, New Yorkban, a hetvenedik utca felhőkarcolójának ötvenedik emeletén, a Színésznő oldalán ébred. Ő is rácsodálkozik a 21. századra. Goethével cserél eszmét a bárban, majd hazalátogat, és egykori pályatársaival találkozva ugyancsak meghökkentő felismerésekre jut.”

Érdemes a szerző honlapját felkeresni, ahol életrajzi fogalmazásából többek között megtudhatjuk, hogy miként került a Hitel szerkesztőségébe, ahol jeles hazai irodalmárok mellett dolgozhatott, valamint elbeszélte azt is, hogy mely más orgánumoknál dolgozott, illetve, hogy milyen epizódokként élte meg újabb és újabb köteteinek megjelenését. Itt olvashatjuk alkotói hitvallását is: „…bármit írok vagy cselekszem, a költői alapállásból mozdulok meg. A költészet felülemelkedik a lefokozó szándékú elméleteken, és megmarad a személyiség próbatételének. Valódi lírai megújulás azonban nem képzelhető el a közösség egészséges szellemi erőnléte, önismerete nélkül. Talán ezért is vállaltam irodalom-közéleti szerepet a kis kiadók érdekképviseletétől konferenciák, ankétok szervezésén át a lapszerkesztésig.”