2025 második felében jelent meg Kaszás Kálmán Piros-fekete arcképcsarnok című munkája, mely szervesen kapcsolódik a Budapesti Honvéd történetét feldolgozó Piros-fekete krónika című sorozat eddig megjelent hat kötetéhez. Anno a kispesti honlapon lehetett olvasni a Bp. Honvéd akkori sajtófelelősének, Kaszás Kálmánnak a korabeli újságok alapján gyűjtött adattárát a klub meccseiről 1909-től kezdve. Ebben szerepeltek a klub minden összegyűjthető mérkőzésének alapadatai (ellenfél, eredmény, összeállítások, egyéb adatok a mérkőzésről). Nagy Béla Fradi futballkönyve és Mező László Futball-adattára óta ilyen alapos munkát nemigen lehetett olvasni. 

Mostanra kézbe vehető ennek a munkának a gyümölcse, legalábbis a Piros-fekete krónika időrendet követő első hat kötete. Az első, a KAC 1909-es alapításától 1919-ig tekintő kötet igényes külalakja a továbbiakra is jellemző, és komoly albumot sejtet. Mindegyik olyan kiváló műnyomó papíron jelent meg, hogy az egyenként mindössze 100-200 oldalas kötetek valamely képzőművészeti album akár kilós súlyával vetekednek. A mérete sem a kézikönyvekre jellemző, sokkal inkább az újságlapokra. Ez talán nem is meglepő, hiszen a szerző egykorú újságokat használt forrásul a munkájához. A képek ábrázolhatnak csapatot, egyes személyeket, okiratokat, meccsjegyeket, trófeákat, újságoldalakat. Ezek hiteles képi megerősítései a leírt szikár tényanyagnak. A gond talán csak akkor mutatkozik, ha a képszerkesztő kissé „túlnagyítja” a korabeli fotókat – egy 100-110 éves fotográfia ritkán olyan részletgazdag, éles, hogy többszörösére nagyítva ne essen szét, ne legyen raszteres, homályos a nézete. Ez azonban itt többször előfordul. A betűtípusa sem túl gyakori a nagyközönség számára kiadott, sportjellegű nyomdatermékeknél. Az egyes oldalak bőven gazdálkodhatnak a nyomdatükör adta lehetőségekkel, többhasábosak, bár ezen belül elég sokszor nem lehet értelmezni, mi és miért került keretesbe, más szöveg miért nem, mint például bajnoki eredmények, vagy forrásmegjelölés nélküli tudósítások. A gerincét a mérkőzések adatai adják (amennyiben sikerült a küzdő felek és az eredmény mellett felkutatni a góllövőket, összeállításokat, helyszínt, nézőszámot, játékvezetőt stb.).

Azért viszont dicséret jár, hogy a borítókon mindig olyan jelenet fényképe szerepel, a mely a pályán készült, és a játékosok vagy csapatképhez pózolnak rajta, vagy mérkőzés közben láthatók. Végtére is a téma a kispesti labdarúgás, a csapat és annak sztárjai. A dokumentumokhoz és fotókhoz a szerző igyekszik neveket és magyarázó megjegyzéseket illeszteni: kit, mit ábrázol, miről szól, mi a forrása. Keretes részekben idézi a korabeli lapokat, amelyek nem csupán a mérkőzésekről tudósítottak, de az azok kapcsán kialakult afférokról, illetve a győztes találkozók utáni ünnepélyes fogadásokról. Elég sok korabeli anekdotát, mai szóval „kis színest” is megidéz ez a sorozat. Az odalak fejlécén mindig ott az adott szezon, időszak dátuma, de a fejezetek helyéről már nem készült tartalomjegyzék, így nehezebben kereshetők. A kiadás a Cewe Magyarország Kft. érdeme, a nyomdai munkálatokat a Cewe Nyomda végezte. Az egésznek a fővédnökségét a 2005-ben alakult Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület (KLTE) vállalta. 2017 decemberében jelent meg az első kötet, és azóta szinte évenként jelenik meg egy-egy újabb darabja. 

Az előszóval Koncsik Tibor, a KLTE elnöke indította útjára a sorozatot, mely ebben a témában és ilyen részletességgel az első vállalkozás. Kaszás Kálmán maga is tagja az Egyesületnek, és a klubhűség és büszkeség szolgálatában elévülhetetlen érdemei vannak az előszó szerint. Az első kötet a tárgyalt időszakban még Budapest környéki kisváros, Kispest grundjainak világával, illetve a kor polgári eszménye fontos intézményének számító klubélettel foglalkozik. A KAC alapítása és elindulása nem volt kevésbé rögös út, mint azok a grundok, ahol a korabeli focisták rúgták a labdát. Koncepcionális különbözőségek miatt kezdetben gyakori volt a sértődés, kilépés az alapítók részéről. Az 1901-ben alakult MLSZ intézkedéseit is sérelmezték a kispesti klubalapítók, amikor több ízben is a Budapest-környéki bajnokságba osztották be a fiatal csapatot, az osztályon kívüliség ugyanis szinte lehetetlenné tette a feljebb lépést az első osztály irányába. Oda, ahol az I. világháború miatt csak Auguszta-serlegmérkőzések, majd hadibajnokságként funkcionáló Ligabajnokság címszóval rendeztek nem hivatalos bajnoki mérkőzéseket, de az első osztály csapatainak részvételével. Köztük immár a KAC is ott harcolt a bajnoki pontokért, egy szerencsés fordulat miatt a harmadosztályból az elsőbe ugorva. Eleinte még inkább a bennmaradásért küzdöttek a kispesti labdarúgók, ám 1920-ban már az első bronzérmüket szerezték meg, ami előrevetítette: ez a csapat még sok dicsőséget szerez mind magának, mind az egész magyar labdarúgásnak. A harmincas évekre megizmosodott már a kispesti labdarúgás, idősebb Purczeld Ferenc, a csapat legendás edzője is igen hamar felfedezte fiában, a később Puskás Ferenc néven világklasszissá váló csatárban a hatalmas sportolói értéket. A háború utáni évek az építkezésen túl kettő, a klub számára szerencsés fúzióról is szóltak: 1950. január elsején a nagybudapesti koncepció jegyében Kispest XIX. kerület néven a főváros része lett; másrészt pedig ugyanekkor kimondták a Budapesti Honvéd SE és a KAC fúzióját. Ez a közös történet egy páratlanul sikeres korszakot fémjelzett több sportágban, így a futballban is. Labdarúgásunkban 1956-ig a Bp. Honvéd és a MTK (amely ekkoriban Textiles, Bástya, majd Vörös Lobogó néven futott) uralta az NB I.-et, az Aranycsapatnként ismert nemzeti válogatott gerincét is a Kispesten összeállt szupercsapat adta (Puskás és Bozsik mellé ekkoriban érkezett például Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Budai II. és Grosics Gyula a Honvédba). 

Amiről még nem olvashattunk, a krónika további köteteire vár, melyek 1957-től viszik majd tovább az emlékezés szálát és a sok-sok adatot, korabeli idézetet. Ami a mai napig bezárólag viszonylag teljesnek mondható, az a sorozat függeléke gyanánt is lapozható képcsarnok. Ebben a kispesti labdarúgás jeles személyiségei, játékosai, sportvezetői, edzői sorakoznak fel. A krónikához hasonló kiállítású kötet színe ugyan fekete, amint a benne lévő portrék jelentős része is az, de talán vonzóbb lehetett volna egy kissé színesebb borítójú kivitelben. Azonban az elkötelezett futballbarátok így is bizonyosan könyvespolcuk kincsei közé sorolják majd.