Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós világ és a látomásos, álomszerű víziók megkapó ötvözete. Ahogyan az anyagtalan, illékony képzelettel játszik a költő — s azt versbeszédébe szervezi —, az a benyomásunk, hogy a hetvenhat esztendős szerző a lehető legtermészetesebb módon képes belehelyezkedni a gyermeki létállapotba. Ez az atmoszféra jellemzi az Eljöhetnél hozzánk versválogatást is, mely hibátlan ritmikájú alkotásokat ad az olvasók elé, és bár szókincse nagy felületen érintkezik a gyermeki világgal, a szövegkorpuszok olyan filozófiai érvényességű megállapításokat hordoznak, ami miatt a kötet nem sorolható fenntartás nélkül a gyermekirodalom tárgykörébe. 

Fecske Csaba átmetaforizált világa nyelvi játékosságból, bátor szóképekből, virtuóz versformákból épül. Megjelenítő élethelyzetek szerveződnek itt szövegbe, így a gyermek és a felnőtt olvasó is könnyen bevonódik ebbe az intenzíven átélhető, ötletgazdag mesevilágba, amely nagy időtávot fog át: az Eljöhetnél hozzánk versgyűjtemény a szerző 1996 és 2024 között született alkotásait adja közre. Képessége, tudása, tapasztalata van arra a szögligeti-miskolci költőnek, hogy idő és tér korlátain átemelje olvasóit, hogy a lehető legasszociatívabb módon ábrázolja a világot. Olyan nyelvi regiszterekkel szól az idillről és a tragikumról, az örömről és bánatról, hogy antropomorfizált természeti képei erős hatást gyakorolnak a gyermek képzeletvilágára, de lételméleti felvetései továbbgondolásra késztetik a felnőtt olvasót is. A Fecske-i gyermekversek egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy könnyen megtalálja az utat a szerző a gyermekek képzelet- és ábrándvilágához, miközben a felnőttek empirikus tudásához, ontológiai kérdésfeltevéseihez is kapcsolódni képes.

Megfigyelhettük, hogy az elmúlástudat markáns szövegszervező erő ebben a költészetben, amely akkor is jelen van, amikor a költő (elméletileg) a gyermekekhez szól. Eklatáns példa erre a Lábatlan cipő, a kötet egyik legsikerültebb verse, mely egy értelmét vesztett lábbeli történetét meséli el, látszólag könnyedén, pattogó rímekkel, ugyanakkor számvetésszerűen, hiszen az idő, mint lételméleti kategória, ezúttal is bő teret kap a költeményben. Fecske Csaba megannyi új motívummal gazdagítja időszembesítő költészetét: az örök emberi problémát, az idő múlását ezúttal egy lábbeli szemszögéből ábrázolja kedvesen, mégis melankolikusan, a beletörődés rezignációjával. ,,Világgá ment a cipő, / hogy szert tegyen egy lábra, elvégre ezért jött világra” — a népmesei motívummal induló vers, csillámlóan játékos szóképek után hirtelen elégikus hangvételre vált, ami nem oldódik fel a zárványban sem. ,,De szegény hiába lábal, / nem volt szerencséje lábbal, / végül meghasonlott magával: / levált a talpa, kibomlott a fűzője, / fölösleges holmi lett belőle, / hever csak az út szélére vetve…/ Lábak, ti büdösek, ti bütykösek, tudjátok meg: rátok való, / belevaló cipő volt, / legyetek miatta könnyesek ti hűtlen vaksi tyúkszemek!” Noha üde beszédmóddal, izgalmas, témával szól a gyerekekhez a szerző, az időbeliség fájdalma működteti ezt a versét is: egy cipő létjogosultságának megkérdőjelezése, feleslegességének szomorúsága hallatszik ki a szövegből. 

Fontos hagyomány ebben a költészetben a József Attila és a Weöres Sándor előtti tisztelgés, a kötetben több — a költőelődök verseire reflektáló — (Parázs, Születésnapomra, Tűzoltó megy el az ablakod alatt) parafrázist, értelmező újraalkotást találunk. Egyik legsikerültebb ilyen költemény a Parázs, egy átmetaforizált mese, mely József Attila 1935-ben írt Altatójának értelmező újraalkotása. Az altatóvers sajátosságaira építve, és a forrásvershez igazodva, Fecske költeménye is a biztonságos álomvilágba igyekszik bevezetni az aludni készülőt, harmonikus dallammal, lecsendesítő, kedves képekkel, miközben megszemélyesíti a tárgyakat, ábrázolja apró mozdulataikat, gesztusaikat is. ,,Kókadt fejjel alszik a tűz, / perceg az üszkös farakás, / alszik édesanyád, a láng, /  aludj el te is kis parázs.

Fecske Csaba legutolsó gyűjteménye ismerősen sűríti a költő esztétikai elveit, e költészet orientációs pontjait, identitáshordozó jegyeit. Az Eljöhetnél hozzánk jól mutatja, hogy a költő időhöz való viszonya milyen sokrétű, miközben költészetének képanyagán, ritmikáján, nyelvezetén eltűnődve bebarangolhatjuk ezt a nagy szenzitivitással épített mikrovilágot. A kötet szellemi és poétikai erőterét az elevenség és a tiszta rácsodálkozás képessége adja, amelyet a gyermeki létállapotba (vissza)helyezkedéssel teremt meg ilyen hitelesen a költő. Az Eljöhetnél hozzánk posztumusz kiadvány, melynek nagy formakultúrájú, biztos stílusérzékkel megírt verseit még maga válogatta a 2025. február 28-án elhunyt költő. 

Fecske Csaba. Eljöhetnél hozzánk. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2025

Borítókép: Fecske Csaba Ennyi volt című verse, Ötvös Éva színművésznő, Fecske Csaba, Kégl Ildikó a Teresztenyén átadott verspark avatásán, 2022 májusában.