Szabó Ákos. Pontosan ennyi és nem több annak a kötetnek a címe, melyet ezúttal ajánlunk olvasóinknak. Az alkotóról írt kurátori összegzésben csak úgy röpködnek a különféle műfajnevek, így a szürnaturalizmus, a mágikus realizmus, a radikális realizmus, a hipperrealizmus vagy éppen a szakrálisrealizmus.

A kiadó honlapján egy négy évvel korábban megnyílt életműkiállítás és az azonos tartalmú könyv méltatását megíró Tóth Norbert kurátor szavai olvashatók. Itt így fogalmaz: „Olyan összegzése egy nemzetközileg elismert művészi életútnak, melyet sokan sokféleképpen értékelnek. Eleinte az akkor formálódó szürnaturalizmushoz, mágikus realizmushoz sorolták, majd a radikális realizmus, hiperrealizmus törekvéseihez kapcsolták művészetét. Szabó Ákos alkotói pályájára azonban – vissza-visszatérő motívumokkal – mindvégig konzekvens építkezés, egységes, egyívű folyamat volt jellemző.” Az elmúlt évek egyre inkább népszerűvé és a műelemzők, kritikusok által is nagyra értékelt stílusszerkezetről van szó, melyből nekem a fotók kínálta tűélességet visszaadó hiperrealizmus meghatározás volt a szimpatikus, nemcsak Szabó Ákosnál, hanem több más hazai és külföldi festőnél. Tóth Norbert így folytatja a méltatást: „Kurátorként Szabó Ákos művészetének kulcsát összességében a rendkívüli alázatban, a belső harmóniában és a hangsúlyosan természetfeletti, azaz isteni eredeztetésben találtam meg, melyet számomra a szakrálisrealizmus fogalma ír le leginkább. Alkotói folyamatára a rendkívüli felkészültség, virtuóz tudás jellemző, a reneszánsz kort idéző szakmai eszköztár ugyanakkor nem öncélú. Tudásával az égi világ mind tökéletesebb földi leképezésére törekszik, az Isten teremtette harmónia és szépség szolgálatába szegődik művészetével.” A kimerítő, tömör műfaj- és stíluselemzés után már konkrétabban ír magáról a kötetről. „E kötet és a tárlat olyan kulturális sikertörténetet közvetít Magyarországon és Európában, mely tradicionális művészi eszközökkel és értékekkel született, újszerű, modern felfogást hordoz és keresztény szellemiséget, értéket ad át, hirdetve a szakrálisrealizmus jelenkori térnyerését a kortárs művészetben. Szabó Ákos művészete úgy sajátosan a miénk, hogy nemzetközileg sikeres és beágyazott, csak be- és fel kell mutatnunk azt, mint eredendően a magyar képzőművészet részét.”

A mértékadó Kieselbach galéria honlapján olvasható összegzésből kiderül, hogy a festő, grafikus Szabó Ákos 1960-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, és az is, hogy mestere Bernáth Aurél volt. A rövid szövegben leírják, hogy az alkotó 1965-ben Párizsban telepedett le, de számos rangos hazai kiállítóhelyen, így a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában is bemutatta kompozícióit. A párizsi letelepedés, alkotói élet persze azt is hozta magával, hogy Szabó Ákos külföldön is sok helyen, így Párizsban, Barcelonában, Milánóban állított ki. Ahogy olvassuk: 1982-ben részt vett a külföldön élő magyar művészek alkotásaiból rendezett, Tisztelet a szülőföldnek című kiállításon is. A Kieselbach azt is megemlíti, hogy munkáiban nagy jelentősége van a Bibliának, illetve, hogy könyvillusztrációkat is készít. Végül azzal zárják az összefoglalót, hogy a művész művei megtalálhatóak a Nemzeti Galériában és több párizsi múzeumban is.