A szerző Magányterület című haikukötete nemrég látott napvilágot a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában. A gyűjteményben minden vershez fotó tartozik, s ahogy Baley Endre fogalmaz a könyv hátoldalán található útmutatóban: képi és verbális üzenetei „pillanatok és asszociációk: belső világa és a világ kép-szöveg tükörképei. A nyitó haiku figyelmezteti az olvasót: Nem engedlek be, / Jobb neked, ha kinn maradsz…”, a megjegyzést azonban nem kell komolyan venni, hiszen nyilvánvaló, hogy az eredendő emberi kíváncsiság azonnal behatolni kíván az alkotói magánszférába.

Baley Endre szigetvári születésű író, költő, aki gyermekkora óta tollforgatónak készült, de csak negyvenen túl csatlakozott a Parnasszusra igyekvők táborába, miután a kiadóvezető, Szondi György inspirálására, lelket öntve bizonytalan magába…finom szóakrobataként a tiszta magasságban megtalálta igazi helyét.

Napjainkban, amikor a digitális világ bűvkörében telik az életünk, meghatározó a látvány; a vizualitás hozzájárul a figyelem fenntartásához és ha a látványhoz szöveg is tárul, fokozódik a kompozíció esztétikai élvezeti értéke. Már az első haikuk olvasása is meggyőz bennünket arról, hogy ez a versforma a lírai műfaj gyöngyszeme, a háromsoros, tömören fogalmazott, kötött szótagszámú haiku asszociációkat ébreszt az olvasóban, mikrovilágában az egész univerzumot sejteti, sorsproblémákat tár fel, de benne rejtezik az élet, a halál, a megújulás körforgása is. „A vad tajték is / megszelídül szélcsendben. / Az ember soha” – mondja ki a szerző az elodázhatatlan igazságot az Exceptio című opusban, amely arra utal, hogy a haikukra annyira jellemző évszakszó, a természeti képek és környezeti változások mellett Baley Endre bölcseleti gondolatokkal is feltölti alkotásait.

De térjük vissza most a kötet összeállításában ugyancsak főszerepet játszó fotókra. Baley Endre hangsúlyozza, hogy fotói nem művészi alkotások, a képeket telefonja kamerájával készítette, a versekhez rendelt képek, vagy a képekhez rendelt versek mégis kreativitást, a részekre való odafigyelést sugallják. A megörökített pillanatok (főként fekete-fehér fotókkal) a fény, a kompozíció, a textúra és a forma konglomerátumában szépséget, drámát, rejtélyt, elfogadást, örök mozgást vagy éppenséggel mozdulatlanságot közvetítenek. A kepékhez rendelt versüzenet pedig szemléletessé, figyelemfelkeltővé teszi a szerző által életre hívott és elmentett pillanatokat. A létadomány gyönyörűségeit leginkább a gyermek tudja értékelni, nem véletlenül találkozunk erre utaló opusokkal. „Tenyerében még / észreveszi a kincset. / Aztán majd felnő…Parányi pelyhek. / Csodákat a gyermek lát, / a felnőtt csak néz”. A fotók hozzájárulnak a valós helyzetek és jelenségek értelmezéséhez, a szemlélőben érzelmet és hangulatot keltenek, így jóval többet nyújtanak, mint egy közönséges pillanatkép. A vizuális élmény befogadása emlékképek felidézésén és képzeteken múlik, mindezt a fotó nézőjének szubjektív élménye csak megerősíti. Destin Sparks fotóművész a fotózás lényegének meghatározásához így fogalmaz: „A fotózás az a történet, amelyet nem sikerül szavakba önteni.” Baley Endrének azonban mindez mégis lehetséges, a képi és verbális kommunikáció együttesében a lét lényegét a maga teljességében sugározza. A fotók az emlékeket megérinthetővé teszik, így a fénykép az univerzum egy darabja, amelyen rögzíthetünk örökre eltűnt, felidézhetetlennek látszó, felejthetetlen vagy soha meg nem valósuló momentumokat. A Padok című fotóhoz tartozó haiku a képi világ megjelenítésével örökérvényű igazságokat képes felidézni: „Mennyi csókot és /ölelést őrizhet egy pad? / És mennyi könnyet? Mert nem felejthetjük el, ahogy a Játékban olvashatjuk: A világ isten / könyörtelen játéka. / Múló glória”.

Baley Endre fotókhoz csatolt versei a japán költészet jellegzetes versformáját követik, rövid, háromsoros, tizenhét szótagot tartalmazó haikuk. A lírai műfaj méltán népszerű megvalósulása ez a kis tömör, pillanatnyi benyomásokat érzékeltető versüzenet, amelynek befogadása során az olvasó továbbszővi magában az impressziókat. Magyarországon is nagyon kedvelt a haiku, működik Magyar Haiku Klub, és 2012-ben – Vihar Judit jeles munkája - egy 264 szerző tollából megszületett gyűjtemény is nyomdába került Ezer magyar haiku címmel a Napkút Kiadó gondozásában. Baley Endre haikui követik a japán hagyományt abban az értelemben, hogy az első két sorra válaszoló harmadik megteremti azt az egyensúlyt, amelyet kép és hang, fény és árnyék, csönd és zaj, mozgás és mozdulatlanság egymást kiegészítő együttléte teremt meg. Az igazi haiku mindig tartalmaz évszakszót, nagyon erős zeneiség jellemzi, kiemelt fontosságú a magán- és mássalhangzók hangulati értéke, sokszor érezzük az első szótag hangsúlyának megerősítését az ötödik szótagban. A szerző mikroversei különleges képi világot tárnak elénk, a természetábrázolás több esetben spirituális beleérzéssel filozófiai üzenetet rejt.  „A feltámadás / reménye örök marad / Sírköveinken…Ressurectio / Gyónom vétkeimet, hogy / újra vétkezzek… Az vagy, ami én: / az idő hálójának / embernyi foglya”.

A Magányterület ’tulajdonosa’ a transzcendens gondolkodás igényével fogalmaz, filozofikus mondanivalót, aforisztikus üzeneteket is közvetít, létlényege számára olykor világvége - hangulatot, beletörődést, kilátástalanságot is tükröz. Mégis bátran állíthatjuk, Baley Endre haikui nem az alkotó szubjektum állapotát mutatják elsődlegesen; sokkal inkább gondolkodásra inspirálnak, így az olvasó a versüzenet aktív részeseként reagál a mondanivaló lényegére, úgy, ahogy a haiku műfaj megteremtője, Macua Basó is megfogalmazza; a recepcióban hosszantartó „harangzúgás marad”. 

A valóságmozzanatok és a nyelvi kifejezőmozzanatok sűrítésével a költő élményvilágában rejtezik a vers energiája, így teremtődik meg a vers gondolati-érzelmi atmoszférája. „Énekelni és gondolkodni, - ezek a költészet szomszédos fatörzsei,” vallja az ismert német filozófus, Heidegger igazán találóan. Miközben Baley Endre haikuiban választ soha nem várva fogalmazza meg tűpontosan az emberi viselkedés árnyoldalait, felvillant apró életepizódokat, a természetet mint rejtjelezett költeményt értelmezi, számára a vers az egyetlen pillantással áttekinthetetlen világegyetem helyettesítőjévé válik. Benne van a létbizonytalanság, az elmúlás kikerülhetetlensége, háború, magány, beteljesületlen álmok. A szerző tudja, hogy a bölcs ember kevés szóval is tud sokat mondani. Hogyan lehetséges mindezt három sorban közvetíteni? Nyilvánvalóan Baley Endre rendelkezik azzal a kvalitással, amelyet Toma Bincsev bolgár szerző így fogalmaz meg: „Ki mondani született, nem magyaráz.”

Baley Endre: Magányterület. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025