A Sir Gawain és a zöld lovag című verses lovagregény (?) megjelent már egyszer Vajda Miklós fordításában a hatvanas években, de Vaskó Péter (akinek korábbi nagyszabású munkáiról, Chrétien de Troyes „Perceval avagy a Grál meséje” illetve „Lancelot – A Kordé Lovagja” című szövegeinek remek fordítása kapcsán már írtunk) – tanulmányértékű utószóval ellátva és kedvcsináló, mégis tudományos igényű előszóval felvértezve – újrafordította a könyvet. 

Kép forrása

Sir Gawain és a Zöld lovag

Az utószóból idézek: „A Kerek Asztal lovagjai között Gawain egészen különös hősnek számít, és alakja számos változáson ment keresztül az idők folyamán. Artúr környezetének a forrásokban egyik legkorábban említett és legstabilabb tagja, aki a király helyettesének és feltételezett utódjának is tekinthető. A korai walesi, verses francia és középangol művekben egyértelműen pozitív szereplő, majd a későbbi francia prózaregényekben alakja más hősökhöz képest elhalványul, karaktere ellentmondásosabb lesz, és elkezdik sötétebb vonásokkal is felruházni.” 

A könyv szimbólumok észlelésétől mentes története viszonylag egyszerű: a cameloti udvarban tartott karácsonyi lakomán megjelenik egy hatalmas termetű, zöld színű lovag, és játékra hívja a jelenlevőket – aki le mer sújtani rá fejszéjével, az megkapja a fegyverét, de cserébe egy év múlva meg kell jelennie az ő otthonában, ahol visszakapja a csapást. Némi tanakodás után Artúr unokaöccse, Sir Gawain vállalkozik a dologra: le is vágja a vendég fejét annak rendje és módja szerint, de a zöld lovag ezt túléli, és fejével együtt távozik, magához hívva a jó Sir Gawaint. 

Kép forrása

A hős elbukik, mégis felmagasodik

Gawain tehát egy év múlva a biztos halálba indul, de miközben keresi a zöld lovagot, egy gyönyörű nőbe botlik, aki az alfahím természetű Gawaint minden „eszköz” bevetésével megpróbálja elcsábítani. A hős elbukik – ha ezt annak lehet nevezni, és más módokon is –, de közben mégis felmagasodik, mert leszáll a hősi piedesztálról, és emberi lesz, miközben megismeri önmagát, próbára teszi önnön lovagiasságát, erkölcsét, lovagi szavát – bár ez utóbbi lehet, csak belemagyarázás részemről, mert a történet itt véget ér... 

Ez a meglepően komplex és „modern” emberi dráma (az idézőjelet nem más indokolja, mint a történeti fejlődésbe vetett dőre hitünk, mely szerint csak azért, mert valami korábban született, nem foglalkozhat érdemben korunk emberének intellektuális kihívásaival) rajzolódik ki a nem túl hosszú történetben, melynek szerzője ismeretlen – az utószó erre is kitér, és izgalmas dolgok megállapítására jut. 

Kép forrása

Nyelvezet és tartalom

De lássuk, milyen a különleges formában (amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését az amúgy is rövid fejezetek végén más formába tördelt sorokkal – egyebek mellett, természetesen) írt szöveg! 

Dúskál az utószóban is külön elemzett (és kedves, a fordító mindennapi életéből vett kistörténetekkel felütött – például egy idő után elkezdett alliterálva beszélni: „kérek két kiló karajt, köszönöm!”, „viszem a vajat, vágtat velem a virgonc villamos”) alliterációkban (de tényleg csak mutatóban közlöm, mert végig ilyen: „Van pitébe töltött pisztráng, mit parázson pirítottak, / roston ropogósra sütött, hogy csak úgy roskad az asztal, / s csemegeként, hogy csiklandják ínyét, csalafinta szószok”, illetve: „A szép úrnő dévaj derűje oly dúsan árad…”), különleges, metonimikus képekben („s apró aranyharangokat aggattak rá végig, / hogy a csődör lépte csillogó zöld csengés legyen”, illetve: „Jobbjában hatalmas harci bárd hűvös vasa, / szigorú fényű, félelmetes szörnyeteg-fegyver”), és szelíd szépségű és lejtésű sorokban a szépséges Britanniáról („És Felix Brutus társaival, túl a francia tengeren, / Britannia szigetére ért, hol szelíden hullámzott / hegyre völgy, / versengve forrt vér és varázslat, / mely búbajt bájjal egybeölt, / s váltva ivott veszedelmet s vágyat / a zöld fű és a fekete föld.” Vagy: „Britanniát alapító atyja így alkotta meg. / Vad vitézek születtek ott, vérszomjas bajnokok, / tomboló tetteik tündér táj temette el, / és csordultig teltek csodával csillogó erdei. / Több titok, mint itt, tudom, nem termett sehol”). Minden sora élvezet. 

Az önmaga hibáira, gyöngeségére, esendőségére és mindezek ellenére emberként – és lovagként – való kitartására eszmélő hős apoteózisa (is) ez a csodálatos történet, melyet jó szívvel ajánlunk mindenki figyelmébe – az elő- és utószó gondos tanulmányozására való rettenthetetlen bátorítással: mert megéri és megérdemli. 

Sir Gawain és a zöld lovag. Vaskó Péter fordításában. Prae Kiadó, Budapest, 2024.