„Inkább vállalom a halált, / bárki megölhet itt helyben, / vagy hét évet vasra verten / töltök tömlöcben, de olyan / esküt, amely bizonytalan, / és így könnyen hamis lehet, / ameddig élek, nem teszek!”, mondja szenvedélyesen a könyv hőse egy adott ponton, és ez a kis részlet jól példázza azt a lovagi erkölcsrendszert, amelynek jegyében Chrétien de Troyes Perceval avagy a Grál meséje című, feltehetően a halála miatt befejezetlenül maradt verses lovagregényén végigvonul afféle morális háttérként (amelybe persze bőven belefér a huncutkodás, ha alkalmatos menyecske kerül a bátor és tiszta szívű lovag úr hálójába). 

Kép forrása

Tanulmányértékű utószó

Chrétien de Troyes egy másik művéről korábban már lelkesen írtam, és ez a lelkesedés nem csökkent ennek a népmeseszerűen induló történetnek az olvasása közben sem: a szegény asszony kiváló fia elindul, hogy sikert sikerre halmozzon lovagként, tucatszám küldje Artúr király udvarába a legyőzött lovagokat szolgálni és megalázkodni („Így telt-múlt el öt év: sorba / küldte egyre a foglyokat / Artúrhoz, több, mint hatvanat.”), illetve a nevükben jóvá tenni egy udvarhölgyet ért sérelmet. (Bonyolultak a viszonyok, ahhoz kétség nem férhet.) 

De mielőtt még a műről írnék, muszáj kiemelnem Vaskó Péter műfordító egészen elképesztően hatalmas munkáját, illetve a rendkívül fontos Előszót, amelyben tudományos igényességgel ír a fordításról, valamint a tanulmányértékű utószót, amely világirodalmi és történelmi kontextusba helyezi mind a művet, mind a szerzőjét, mind pedig az általuk megalkotott irodalmi formát. Ilyen alapos és felkészült fordítással ugyancsak ritkán találkozni, tisztelet érte. Ebből nem is nagyon idézek, mivel az egészet érdemes végigolvasni a 12. század második felében élt klerikusról és művéről, inkább a könyvből csemegézek még – kedvcsináló gyanánt – újabb sorokat. 

Kép forrása

Ragyogó fordulatok

Áthallással is olvashatók a hős lovag anyjának intelmei: „De a legjobb is elbukhat, / és kik erény révén jutnak / hírhez, az igazak, bátrak, / tudjuk, mindig pórul járnak, / míg árnyékban somfordálva / les prédára a sok gyáva.” Nagy kedvelője vagyok korábbi időszakok irodalmában a posztmodernt idéző kiszólási gyakorlatnak, ezt itt is tetten érhetjük: „S elmondja / a fiú, mi történt sorra, / de hogy mesém ne unjátok, / ti még egyszer nem halljátok.” Ugyanígy jó olvasni a már-már aforizmaszámba menő, és fordítás szempontjából is ragyogó fordulatokat: „Látszott, hogy erre született, / s mikor szándék és tehetség / egy test házában lesz vendég, / a tanulás gyerekjáték.” Vagy: „Vésd eszedbe azt is, kérlek, / hogy aki túl sokat fecseg, / pórul járhat. Mert meglehet, hogy szavait kiforgatják, / csúf hazugsággá csavarják. / Inkább legyél hát szűkszavú, hogy ne árnyékoljon gyanú, / mert, mint a bölcs mondás tartja, / sok beszédnek sok az alja.” Illetve: „Mert semmi úgy nem tüzeli / a vágyat, mint hogyha neki / tiltást, gátat állítanak.” 

Kép forrása

Finom utalások

Van benne finom erotika (ezt nem idézem, hagyom, hogy mindenki megtalálja, pontosabban felkutassa maga, hehe), fellelhetők a fordító irodalmi viszonyrendszerbe helyező finom utalásai („Hitvány csaló, / kit megfognak, elítélnek, / s így lesz majd egy rőf kötélnek / végén a szél játékszere” vagy pedig: „Unszol a löttyös indulat, / de könnyen lehet, hiába!”), és vannak olyan megfogalmazások, amelyeket ma már nemigen lehetne leírni („Olyan vagy, mint minden nőstény: / csak a vágy neked a törvény.”)

Az ellenkező nemű szereplők vígan töltik kedvüket egymással és egymásban, miközben erkölcseik makulátlanok, persze, és az egész művet belengi az a finom, kegyetlenségében és a (löttyös indulatú) kardos széjjelvagdosásban is szinte meghatóan naiv és jóhiszemű kedvesség, amelyet a középkori művek olvasásakor lehet érezni. Mindenképpen és mindenkinek ajánlott, üdítő, színvonalas, komoly, mégis szórakoztató olvasmány. 

Chrétien de Troyes: Perceval avagy a Grál meséje. Vaskó Péter fordításában. Prae Kiadó, Budapest, 2023.