Avi Loeb könyve már a címével és az alcímével beránt: Csillagok között (mondjuk, eléggé terhelt/foglalt cím a témával foglalkozó irodalomban és popkultúrában), illetve „Földön kívüli civilizációk és az emberiség jövője az univerzumban”. Azonban, ha az olvasó valami jó kis sci-fit vár, amelynek olvasása közben lerághatja a körmét az izgalomtól, hogy a maradék ujja úgy nézzen ki, mint megannyi kis nyolcadik utas, mely köztudomásúlag maga a Halál, csalódni fog. Már-már száraz tudományos értekezést olvashat többszáz oldalon keresztül, amelynek legnagyobb része – be kell vallani, ugyancsak logikusan és tudományosan levezetett – spekuláció arról, hogy az emberiség nem lehet/létezhet egyedül a világegyetemben, és mikor, milyen módon látogattak meg vagy fognak meglátogatni más fajok és civilizációk képviselői, na nem azért, hogy unalmas csillagcsatás lövöldözésben megküzdjünk velük, hanem egyrészt kíváncsiságból e fiatal faj (az emberiség) iránt, másrészt hogy tudásukat megosszák velünk. Hm, ez így elég sovány, mondhatnánk az Erich von Dänikenen edződött olvasóizmainkat fitogtatva, több izgalmas bizonyítékot és kevesebb spekulációt, szerző úr, vagyis hogy… tudóskám. 

Kép forrása

Kilenc könyv, nyolcszáz szakcik

Merthogy a szerző nem más, mint a Harvard Egyetem természettudományi professzora, aki vezette már a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (becenevén csillagháborús tervezet) első nemzetközi projektjét, és kilenc könyvet írt eddig (A Földönkívüli című kötetét már a Könyvkultúra Magazin is bemutatta.), no meg nyolcszáz szakcikket, többek között a fekete lyukakról, első csillagokról, a földön kívüli élet utáni kutatásról és az univerzum jövőjéről. Emellett ő szolgált eddig legtovább a Harvard csillagászati tanszékének vezetőjeként, igazgatja a Harvard Black Hole Initiative-et, és a Time magazin 2012-ben az űrkutatás 25 legbefolyásosabb embere közé választotta (közvetlenül Elon Musk mellett) – hát így már rögtön más, és az olvasó is visszalép kettőt, mivel a szerző nem akárki, nem az a tipikus ufóleső, akin olyan jól lehet mulatni, de nem is hollywoodi forgatókönyvírók kokainon edzett ötletadója, hanem: tudós ember. 

És ebben a pillanatban minden szava súllyal esik a latba, nem marad a fantazmagória-kategóriában. (Mondom mindezt úgy, hogy a könyvben leírt minden gondolatot – már amelyiket felérem ésszel – maximálisan osztok, nem csupán a könyv olvasása, hanem egyenesen kiskamasz korom óta, még ha nem is tudom, tudtam olyan szépen és okosan elmondani, mint Avi Loeb.)

Kép forrása

Az idegenek és az élet értelme

Pedig egyik-másik kijelentése megidézi a filmtörténet számomra legnagyobb alkotásának, az erőteljesen sci-fi-alapon nyugvó Prometheus című filmnek a filozófiai alapgondolatát, íme: „Mi az életünk értelme? Amennyiben más intelligens, technológiailag fejlett lények is léteznek rajtunk kívül a Nagy Bumm óta eltelt 13,8 milliárd év legnagyobb részében, ők talán közelebb kerültek az élet értelmének megismeréséhez. Önteltség lenne azt képzelnünk, hogy az emberiség alig 5000 éves írott történelme során sikerült erre fényt derítenünk. És ha bizonyítékot kapnánk arra, hogy a mi életünk máshonnan került ide, teljesen új perspektíva is nyílna számunkra, mint amikor az árvák nyomozni kezdenek a szüleik után.” 

Szimpatikus az a tudós szerénység, amelyet képvisel a szerző (az egész emberiség nevében), az a nyitottság és kíváncsiság, amivel a világűr felé fordul (és nem győzi hangsúlyozni, hogy elképzelhető: úgy vettek számba minket már eddig is idegen fajok képviselői, hogy esetleg a mi érzékszerveinkkel vagy még inkább technikai fejlettségünkkel ezt még csak nem is sejtettük), és azok a találó hasonlatok és metaforák, amellyel saját porszem-létünket szinte fejezetenként meg- és felmutatja. 

Kép forrása

Csillagok között

Rendkívül alaposan járja körül azt a meggyőződését, hogy az emberiség nincs egyedül a világűrben; néhol kissé túl ünnepélyessé is válik, de mivel meggyőződése, hogy az emberiség nem áll készen a találkozásra (és ezzel csak egyetérteni tudhatunk, mikor végignézzük, mi zajlik éppen a Földön, és mennyire nem a világűrre koncentrál az emberiség… szinte pusztába kiáltó szó a könyv), nem is csoda, hogy néha többféle retorikai elemet is alkalmaznia kell. (A fenti zárójeles toldás bizonyítására idézném a szomorú igazságot: „Pillanatnyilag D osztályú civilizációnak számítunk: saját önös céljainkat hajkurásszuk a civilizációnk és a bolygónk hosszú távú fennmaradása kontójára. Amennyiben az emberiségnek nem sikerül feljebb lépnie a civilizációk kozmikus skáláján, egyre nagyobbá válik annak az esélye, hogy még a Nap előtt elpusztulunk. Egy nagyszabású, közös cél kibillentheti az emberiséget a jelenlegi tespedésből. És meg vagyok győződve arról, hogy ezt a célt a földön kívüli civilizációk tudományos és technológiai kutatása jelenthetné.” Innen nézve valóban kívánatosnak tűnik, hogy megjelenjen valamely idegen civilizáció, amitől az emberiség esetleg összefog…)

Tetszetős, okos gondolatok, rendszerben gondolkodás, a meggyőzőnél is meggyőzőbb érvelés, továbbgondolkodásra serkentő mondatok és elképzelések, igazi öröm az olvasónak, még ha rendre el is szorul a szíve, milyen vékony jégösvényen kell végigmennie a földi civilizációnak a csillagok között. 

Avi Loeb: Csillagok között. Földön kívüli civilizációk és az emberiség jövője az univerzumban.  Fordította Farkas Veronika. Agave Könyvkiadó, Budapest, 2024. 

(A cikk olvasása közben ajánlom többszöri meghallgatásra Guenter Haas dalát, amelynek címe – és egyetlen elsuttogott sora – ennyi: I Know You’re Out There, azaz „Tudom, hogy odakinn vagy[tok]”)