A kortárs magyar képzőművészeti szcéna bemutatását tűzte ki céljaként egykor Szemadám György és Nádorfi Lajos (H)arcképek című sorozata, melyet 1991 és 1997 között sugárzott a Magyar Televízió. Az összesen hatvan részt megélt, mára legendássá vált műsornak állít emléket a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, fekete-fehér impozáns album, melyben közel 80 képzőművész portréja villan fel egy-egy forgatáson készült fotó, illetve néhány, a régi filmkockákból kiragadott mondat segítségével.

Kép forrása

Művésztársak, művészettörténészek, műgyűjtők

Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, író (valamint szemléletét tekintve egyáltalán nem mellesleg: ornitológus és a Fővárosi Állatkert nagyállat gondozója) hetvenes évekbeli színre lépése a magyar képzőművészeti élet drasztikus átalakulásának időszakára esett. Arra az izgalmas, forrongó időszakra, amikor a művészek, kijátszva a hivatalos kultúrpolitikát, kiléptek a műtermek falai közül, és különféle műfajokat, műnemeket összemosó, csoportos megmozdulásokat (happeningeket, performanszokat, expanziókat) rendeztek. A Nyugat-Európában és Amerikában hódító progresszív irányzatok (a különféle neoavantgard tendenciák az absztrakt expresszionizmustól és a hiperrealizmustól kezdve a pop-és op-arton át a konceptualizmusig és kinetikus művészetig) nálunk súlyos, társadalmi üzenetekkel telítődtek. 

Szemadám György a korszak éllovasaként tűnt fel, saját alkotói tevékenysége mellet a megmozdulások szervezőjeként, (pl. Szürenon, Balatonboglári Kápolnatárlatok) majd egy-két évtized távlatából, annak dokumentálójaként is. Ez utóbbi tevékenységének egyik kiemelkedően értékes darabja a (H)arcképek című tévésorozat, – melynek ötletgazdája és szerkesztője volt. Beszélgetőtársait a kortárs művészet emblematikus figurái: művésztársak, ritkábban más szereplők (művészettörténészek, műgyűjtők) közül választotta ki.

Egy éve, számos operatőrrel dolgozott már a sorozaton, – olvassuk a bevezetőben, – mikor rátalált Nádorfi Lajos Balázs Béla-díjas operatőrre, fotóművészre, aki innentől kezdve állandó szerzőtársa lett.

Az album kettejük közös munkájának (azaz az 1992 és 97 közötti adásoknak) az emlékkönyve.

Kép forrása

Válogatás több száz felvétel közül

Az albumot a közelmúltban mutatták be a Fuga Művészeti Központban, ahol Nádorfi Lajossal és Szemadám Györggyel – a kötetben portréalanyként látható – Haris László fotóművész beszélgetett.

A bemutatón elöljáróban felszólalt Érdi Sándor újságíró, televíziós főszerkesztő, a sorozat producere is. „A 80-as évek második fele – mesélte - a megtestesült szabadság időszaka volt a televíziózásban. Amikor utat engedtek mindenféle új próbálkozásnak. Szemadám ötlete az egyik ilyen izgalmas próbálkozás volt.”

A könyv tehát egy portrégyűjtemény, ami, mondhatni, a műsor melléktermékeként született. Képanyagát Nádorfi Lajos öt éven át készítette. Haris László szavaival élve, „suttyomban és a saját öröméért”, – hiszen a televízió külön nem fizetett a műsorban részt vevő alanyok fotózásáért. Ez persze Nádorfi Lajost cseppet sem tartotta vissza attól, hogy folyamatosan fotózzon a forgatásokon, – a kiállítási térré avanzsálódott – stúdióban vagy külső helyszíneken, pl. a művész műtermében. 

Az album válogatást tartalmaz a több száz felvétel közül. A csodálatos, művészi fotográfiák akárcsak a kötet oldalpárján olvasható szövegek, ahogy jelzi az alcím is, „szubjektek”. Amolyan villanások, kiemelt részletek, töredékek, melyek az ábrázolt művész és ember egész lényének, azaz a legmeghatározóbb, legjellegzetesebb arcának a visszaadására törekednek – egy-egy karaktervonáson keresztül.

A H betűvel kiegészülve, harcképekké összeálló cím, be kell vallanom, némi töprengésre adott okot, lévén, a kötetben a legkevésbé sem esik szó harcokról. Épp ellenkezőleg. Szemadám György (e műsorban és művészetében is tetten érhető) szemléletét tükrözi, melyet az elfogadás, a különféle, olykor egymásnak ellentmondó nézőpontok szintézisbe rendezésének vágya határoz meg. 

Kép forrása

Kultúrák találkozási helye

Ő maga nagyon szépen vall erről az album bevezetőjében: „Hazánk, … kultúrák találkozási helye.

Erre a sokféleségre példaként felhozhatom saját származásomat is, hisz nagyszüleim jóvoltából négyféle vérvonal keveredését hordozom magamban: a franciát, a svábot, a cseh-morvát és egynegyed részt a magyart. Ugyanakkor büszkén vallom magam magyarnak. Annak a gyönyörűen sokszínű magyar kultúra örökösének, aminek fő kötőeleme a nyelvünk. Az a nyelv, ami egészen más szellemű, mint a többi európai nyelv. Természetesen hozzátartozik ehhez a sajátosan sokarcú kultúrához a képzőművészet is, amelynek kortárs vonulatai csak csodálattal tölthetik el az embert…”

A „harcok mibenlétét” aztán a szerző ekképp magyarázata el a könyvbemutatón: „a H betű, melyet Orosz István grafikus, író, rendező festett piros-fehér-zöldre, Magyarországot jelképezi. A műsor címe tehát: magyar arcképek. Egész pontosan: (H)arcképek. 

Hiszen – tudjuk ezt a történelmünkből, - minden komolyabb magyar út harcokkal teli volt.” 

Ilyen „komoly út” volt az új, progresszív irányzatok, hangok/látásmódok magyar képzőművészetben való meghonosítása is, melyben vállvetve álltak egymás mellé a különféle művészi törekvéseket, elveket, különféle világnézeteket valló művészek. A (H)arcképek ezeknek a törekvéseknek is a dokumentuma.

A könyv értékét növeli a tartalomjegyzék, melyben valamennyi adás valamennyi meghatározó adata rögzítésre került. 

A fotóalbum szépségéhez nagymértékben hozzájárul Pallagi László könyvtervező egyedi látásmódja és szakértelme.