Ezúttal a Magyar Sport Napjához kapcsolódóan kínálunk olvasóinknak könyveket. Ezek között szerepel egy sakkról, a magyar futballtörténet csúcsmérkőzéséről és a magyar sport szép évtizedeit elkísérő sportriporterségről szóló kötet.

kép forrása

A sportág királynője könyvet írt

Először is nézzük, hogy a netlexikon szerint ki is a szerző. Polgár Judit, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, nyolcszoros sakkolimpikon a nyílt kategóriában kétszeres női sakkolimpiai bajnok, a nyílt kategóriában kétszeres olimpiai ezüstérmes, nyílt kategóriában egyéni Európa-bajnoki bronzérmes, magyar szuperbajnok, U14 és U12 korosztályos ifjúsági világbajnok a fiúk között. Hét alkalommal kapta meg a női Sakk-Oscar-díjat, közte az évszázad női sakkozójának járó Oscart is, eszperantista. A magyar sakknagymester, aki már egészen fiatalon sportlegendává vált, több könyvet is írt, A királynők játéka egy trilógia befejező része. És hát itt a nagy kérdés, hogy lehet-e könyvből sakkot tanulni, vagy könyvből sakktudást fejleszteni? A választ természetesen akkor kapjuk meg, ha elolvassuk Polgár Judit kötetét, melyben ezúttal a fejlődni szándékozóknak kínál sok mindent, de történet szempontjából a 2001 és 2014 közötti időszakot mutatja be. Ez volt az a 13 év, amikor a szerző a világ tíz legnagyobb, legjobb sakkozói közé, a sakkbajnokok csúcselitjébe került be. A könyv ennek megfelelően szól egyszerre ennek a meredeken felívelő pályafutásnak egy kiemelt fejezetéről és egy sportágbeli magasiskoláról is. És amikor azt gondolnánk, hogy egy sportoló, egy sakkozó nem igazán ér rá másik ágazatban alkotni, akkor rá kell jöjjünk, hogy tévedünk, legalábbis, ha Polgár Judit ez utóbbi munkásságát figyelembe vesszük. 35 évesen kezdte el konkrét írói, könyvírói munkásságát, és 2011-től hat éven át alkotta köteteit, szám szerint tizenhetet. Rendkívül szimpatikus, hogy a sportoló jórészt gyerekeknek szóló, sakktematikájú könyveket is írt, de persze a sportágakat maguk is űző vagy aziránt nagyobb érdeklődést mutatóknak is készítette munkáit. A királynők játéka című kiadványához hasonlóan több könyve is beszámol személyes sportélményeiről, pályafutásának legfontosabb állomásairól, beigazolva, hogy a sakk a többi sporthoz hasonlóan egy teljes, egész embert kívánó életprogram.

kép forrása

Amikor diák elverte a tanárt

A magyarországi megjelenés után nem sokkal tavaly fogalmazta meg a Nemzeti Sport újságírója, hogy miként vélekedik Matt Clough 6:3 – A meccs, mely örökre megváltoztatta a futballt című könyvéről. A kissé pikírtre sikeredett cikkben N. Pál József így fogalmaz egy helyen: „Senki nagy fölfedezést, ismeretlen sztorit ne keressen a könyvben, mondhatnám, a meccsről és körülményeiről új adalékot nem tudtam meg én, sőt, állítom, a történet magyar felére vonatkozóan hibákkal, rövidre zárt kijelentésekkel is terhelt szövegnek nem ez a lényege. Hanem az, ahogy a história nemzetére eső tanulságaival nézett szembe kíméletlenül valaki itt.” Ettől függetlenül mégis csak az adja a kötet alapvető lényegét és izgalmát, hogy „az évszázad mérkőzése” címmel is illetett meccsről az angol ellenfél és nációja szemszögéből kapunk egy meglehetősen széles tárt, képzeletbeli ablakon át betekintést. A mérkőzésről így az angolok mesélnek nekünk, belevéve a játékidőt megelőző, az azt körülvevő és az azutáni időszakok történelmi, sporttörténeti, politikai eseményeit, folyamatait. A könyv értékét és jelentőségét növeli, hogy annak előszavát, Marco Rossi, a magyar nemzeti válogatott szövetségi kapitánya írt. Ő egy helyen így fogalmazott: „Az 1950-es években mindenki úgy tekintett az angolokra, mint a tanárokra, hiszen – a mai formájában – ők találták fel a futballt. Ők maguk is hittek ebben, és nem nagyon foglalkoztak az új trendekkel, a futballt érintő változásokkal, amelyek többnyire az európai kontinensen alakultak ki. Azt semmiképpen sem merném kijelenteni, hogy lenézték a magyar válogatottat, hiszen az ekkor már olimpiai bajnok volt, az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert. Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy az angolok így kikaptak Puskáséktól? A válasz a technikai tudás mellett a taktikában rejlik, melynek ráadásul nemcsak erre a mérkőzésre volt óriási hatása, hanem a modern futball egészére, ami mind a mai napig tart.”

kép forrása

A sportélet része-e a sportriporter munkája?

A címbéli kérdés valahol nagyon is csupán költői, hiszen mindannyian jól tudjuk az igenlő választ. A magyar sportélet a 20. század második felétől vált egyértelműen a sport világára reagáló, arról beszámoló, tudósító, közvetítő sportújságírók és médiaszakemberek igazán olyanná, amilyennek megszerettük. Ehhez tett hozzá más, hasonló kvalitásokkal együtt Novotny Zoltán, kivel Boda Zsuzsa készített izgalmas interjúkötet 2020-ban. A Sport, Rádió, Hit című könyvet, mely az evangélikus Novotny Zoltán 80. születésnapjára készült el, így aztán nem meglepő módon a Luther Kiadó gondozta, jelentette meg. A kötet ennél fogva egy minden más, hasonló pályarajzot felvonultató könyvnél is személyesebb, szubjektívebb, mondhatnánk, intimebb, hiszen az alany hitélete legbelső részébe is némi bepillantást enged. A kiadvány jelentős részét persze a sportriporteri pályafutása elbeszélése adja, benne az egyetem elvégzése utáni 1966-os évvel, amikor először állt a mikrofon elé, hogy mérkőzést közvetítsen. A kötetben a szakmai karrieren túl a sportriporter beszél magánéletéről és hitéletének legfontosabb eseményeiről, Krisztushoz való ragaszkodásáról. A könyv előszavában Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök így írt: „A Novotny Zoltán nagy ívű életművét átfogó interjúkötet nem szorul különösebb ajánlásra. Aki nem ismeri megnyerő hangját és személyiségét, az bizony igencsak szegény ember. De úgy hiszem, kevesen akadnak ilyen hátrányos helyzetűek hazánkban. A Deák téri evangélikus templomban aktív püspöki szolgálatom másfél évtizede alatt (2003-2018) rendszeresen együtt szolgáltunk a vasárnapi istentiszteleteken. Ő az olvasópulttól hirdette az igét az adott ünnepre kijelölt bibliai szakaszokkal, én pedig a szószékről prédikáltam.” De ugyancsak ebben az előszóban olvasható a másik közismert sportriporter, Vass István Zoltán néhány gondolata, melyek egyike ez: „Megannyi esztendő alatt egyre inkább módom volt látni azt az igényességet, alaposságot, amelynek birtokában valóságos etalon lett a szakmában. Ismerve családi hátterét, nem lehetett kétséges számomra, hogy istenhívő ember.”