Az Asterix-sorozat olyan, mint a szeretet – soha el nem fogy. Bár az eredeti történetek szerzői sajnos régóta halottak, értő kezek folytatják a csavaros, vicces sztorit és a feledhetetlen rajzokat, képregényeket – immár a 39. kötetnél jár az Asterix és Obelix-sorozat, és útjára indult egy feleakkora kötetben közreadott sorozat is, amelynek főhőse Ideafix, Obelix kiskutyája, meg az emberi jellemeket megformáló kutya – és macska – hősei. 

Kép forrása

Mit kezdjünk egy griffel? 

A 39. kötet az Asterix és a griff címet viseli, és mondhatni klasszikus történetívet hoz: egy távoli nép (esetünkben a szarmaták) a gallok segítségére szorul, mivel a kapzsi Caesar szemet vet a griffjükre; a két nép találkozása remek alkalom a nemzetkarakterológiai viccelődésekre, és nemcsak csordogál, hanem bőségesen árad a nyelvi és képi humor – előbbi a fordítónak, a műveket tolmácsoló Bayer Antalnak is köszönhetően. 

Már a nevek beszédesek: Tarjatepsin, Gyanusegyin, Vénruszin, Idestova, Kalasnyikova, Piacikova (ők szarmaták), Mintamocus, Romcultus, Leesettantus, Langaletus, Iscolabus, Autofocus (ők meg rómaiak), és beszédes kis kiszólások is vannak: Caesar például azért akarja a griffet magának, mert: „egy ilyen bestiát bemutatni a cirkuszi játékokon jelentősen növelné a népszerűségemet az alja nép körében”, mely alja nép légiós része később igazi összeesküvéselmélet-hívőként viselkedik: „Nekem mindig is gyanús volt ez a történet a naponta egyszer keleten felkelő napról!” „És közben vajon hol van a nap, mi? Arról nem beszél senki!” „Véletlenül? Aligha!”, és így tovább.

Kép forrása

Nyelv és humor

Olyan finomságok is vannak az új füzetveb, mint amikor Obelix egy hatalmas fával lecsapja a rájuk leskelődő fickót, majd értékeli a dolgot: „Kém elhárítva”, vagy egy másik minőségi szójáték: „Igen, a helvétekkel elvétve van bármiféle gond!”, illetve a legutolsó oldalon ilyen ínyencfalatokat találunk a jegyzetek között: „Cartographus Michel Houellebecq francia írónak, többek közt A térkép és a táj című regény szerzőjének karikatúrája” – visszalapozunk, alaposan megnézzük: és tényleg.

Vannak aztán magasabb szintű poénok: az összes E-betűt például, amit a szarmaták használnak, fordítva szedték: ez nehezíti kicsit, de élvezetessé is teszi – nagyon – az olvasást. A szarmatáknál minden erjesztett (még a méz is), Obelixnek pedig meggyőződése, hogy a menhirre is vigyázni kell – és ő tud is: „Ööö… finoman, Obelix!”, inti meg őt Asterix. „Ugyan, egy menhirszállítóval beszélsz! Az is törékeny portéka!”

A történet végül jóra fordul, és lehet is elölről kezdeni az olvasást, annyira – különösen! – jólsikerült ez az aktuális kötet? epizód? rész? folytatás? 

Kép forrása

Idefix kalandjai

Ugyanez áll az Ideafix-történetre is (ez már a negyedik kötet, kötetenként három kistörténettel), bár ott az emberi gyarlóságok és jellemvonások mesteri karikírozását nem lehet elég szellemesen megoldani, hiszen mégiscsak állatok a főhősök – de azért szép számmal akad bennük gall és római mellékszereplő, és persze beszélő nevek (Husosnokedlix, Copascrampus), vicces kiszólások („Ezek a római márványülések nem valami kényelmesek”, mondják a lutetiai polgárok a cirkuszban), klasszikus szóviccek („Hu-hu-hupszika”, huhogja a bagoly, miután hibázott, a gladiátoredző tökkel dobálja a tréning során a kutyákat, és akiket eltalál, azok a „tökkel ütöttek”, illetve mikor a művészi  megmunkálásra váró menhirek egy rosszul összeállított csodalötty miatt repülni kezdenek – „műrepülés”, állapítják meg róluk) és klasszikus viccek („Menjünk haza a faluba, Finike! Alacsonyan szállnak a menhirek, eső lesz!”) is. 

A történetek (A rebellisek cirkuszolnak, Ideafix és a római leves, Menhirek az égen) aranyosak, a rajzok mesteriek, az egész kis képregény olvasásra termett, igen kellemes időtöltés gyereknek, felnőttnek egyaránt. Illő tisztelettel azt szeretném mondani tehát, hogy értem én, hogy már nem Goscinny és Uderzo hozza létre, tölti fel újra és újra tartalommal ezt az univerzumot, de arra kérem az új szerzőket, hogy az ég szerelmére, valahogy abba ne hagyják, amit csinálnak: ez az az eposzi történet, amelyből bármennyit és bármeddig el lehet olvasni – nem egyszer, ezerszer. 

Asterix és a griff. R. Goscinny – A. Uderzo nyomán írta: Jean-Yves Ferri, rajzolta: Didier Conrad. Fordította és a jegyzeteket írta: Bayer Antal. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2024. 

Ideafix és a rebellisek – A rebellisek cirkuszolnak. R. Goscinny – A. Uderzo nyomán írta: C. Bacconnier – Y. Coulon-S Lecocq, rajzolta: D. Etien-P. Fenech-Rudy. Fordította: Bayer Antal. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2024.