Világkóstoló
„Sokféleképpen megismerhetünk egy távoli országot és kultúráját, de finom, egzotikus ételeket kipróbálni, egészen biztosan jó módszer” – olvassuk Kalas Györgyi Világkóstoló című könyvének előszavában – és legtöbben valószínűleg egyetértünk vele.
A szerző – Pagony Kiadó gondozásában megjelent – ismeretterjesztő gasztrosorozatának legújabb, harmadik kötetében ezúttal távoli kultúrák és ízek világába kalauzolja el olvasóit.
Az ételek és az írás
Kalas Györgyi kultúrantropológiát és újságírást tanult az egyetemen, s elmondása szerint gyerekkora óta két dolog érdekelte: az ételek és az írás. E két szenvedély kapcsolódott össze gasztroújságírói és írói tevékenységében.
Könyveinek élményszerű és szórakoztató stílusa mellett, legfőbb erénye az a sokrétű, konyhaművészeten túlmutató (történelmi, földrajzi, művészeti ismeretanyagból összegyúrt) tudás, melyet a gyerekek a színes meséken keresztül észrevétlenül szívnak magukba.
A szerző első gasztronómiai könyvében (Sandwich grófja és a nápolyi pizza) kedvenc ételeink eredetéről mesélt, a Pavlova kisasszony és a dobostorta című második kötet pedig a desszertek és sütemények történetét járta körül.
Az utazások, egész pontosan a gasztroutazások e korábbi könyvekben is alapvető szerepet játszottak, ám míg azokban a más országokból származó, ma már (szinte) mindenütt ismert és kedvelt ételeken keresztül utazhattunk el távolabbi vidékekre, addig a Világkóstoló kifejezetten az egzotikus ételek és tájak tárháza lett.
Jól megválasztott kilenc
A világ végigkóstolása persze elég nagy kihívásnak vagy mondhatjuk, nagy falatnak tűnik. Különösen, ha a szerző arra törekszik, hogy mélyebb ismeretet nyújtson az adott nemzet (étkezési) kultúrájáról, mindeközben pedig ne lépje túl a gyerekek befogadóképességének határát.
A kilenc ország kiemelése mindkét szempontból megfelelő választásnak bizonyult. Ugyanis e „jól megválasztott kilenc”, – azaz térben, éghajlati és földrajzi adottságokban, kulturális gyökerekben, az ott élő emberek életmódjában jelentősen különböző ország – elegendő ahhoz, hogy általuk a gyerekek képet kapjanak a világ és a világ konyháinak lenyűgöző sokszínűségéről és gazdagságáról.
A könyv 72 oldalán keresztül tehát kilenc ország (város, tájegység) konyhaművészetébe nyerhetünk bepillantást. Olvashatunk az édes-sós országról, Marokkóról, a színpompás Indiáról, a világ leghidegebb városáról, Jakutszkról, a szélsőséges Góbi-sivatagról, Hongkongról, az istenek szigetéről, Baliról, Peruról, a halak hazájaként ismert Izlandról, majd végül a csángók földjéről, Gyimesről, ahol megismerhetjük a hagyományos erdélyi sajt, a pityókás kenyér vagy a puliszka eredetét és elkészítési módjait.
A szerző persze ezúttal sem állt meg a „konyha küszöbénél”: mesél többek között az egyes országok elhelyezkedéséről, történelméről, arról, hogy az éghajlati viszonyok miképp befolyásolják a rendelkezésre álló alapanyagokat, de a gyerekek fogalmat alkothatnak arról is, hogy (különösen a zordabb körülmények között, szélsőséges időjárásviszonyok között élő népeknél) az egyes ételek hány ember munkáján keresztül kerülhetnek végül a tányérokra.
Felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetes
A könyvet a sorozat többi részéhez hasonlóan, ezúttal is Horváth Ildi illusztrálta. Az immár megszokott szerzőpáros együttműködése a Világkóstoló esetében is remek eredménnyel járt. A kötet jellegzetes, kifinomult stílusú, színvilágában is tetszetős rajzai közel azonos társai a szövegnek.
A nagyszámú, köztük rengeteg egész oldalas képanyag erősen informatív jellegének köszönhetően további ismeretekkel bővíti az írásokat, miközben képes arra is, hogy (akár az olvasni még nem tudó) gyerekek figyelmét is hosszabb időre lekösse.
A könyv utolsó fejezetében három receptet találunk, így a gyerekek némi szülői segítséggel akár maguk is elkészíthetik az egzotikus finomságokat.
Noha a könyv hátlapján található ajánlás szerint a Világkóstoló mindenekelőtt a 6-12 éves korosztályt szólítja meg, úgy gondolom, a korhatár alatt és felett lévő gyerekek, fiatalok (sőt, felnőttek) is élvezettel forgathatják.
Egypercesek
Miben segít az olvasás az El Pais szerint?
Közel 80 millió forintért kelt el egy Hegré-képregény
A Petőfi Irodalmi Múzeumba került Nagy László hagyatéka