„Az egész város lemegy a klotyón. A régi időkben valaki jelentette volna a tüzet, mielőtt elszabadul. A régi időkben az emberek még törődtek egymással Harlemben”, áll egy helyütt, a könyv vége felé Colson Whitehead Alvilági becsület című könyvében, mely könyv duológiát alkot az előző, rovatunkban már méltatott, Harlemi becsület című regénnyel – és amely(ek) erős nosztalgiával tekint(enek) a régi, a könyvben fejezetről fejezetre megidézett és megénekelt Harlemre. 

Kép forrása

Megéri a fáradságot

Elődjéhez hasonlóan az Alvilági becsület sem könnyű olvasmány, különösen a helyi viszonyokat nem ismerő, magyar olvasók számára; a három nagy fejezet közül az első felidézi a már beérkezett főhőst, Ray Carney-t (korábbi orgazdát, jelenleg köztiszteletben álló bútrbolt-tulajdonost), aki persze továbbra sem nyughat, és ezért ismét izgalmas eseményekbe keveredik bele (egy Jackson 5-koncertjegyet próbál szerezni a gyerekeinek, de a szívességért szívesség jár cserébe, és Carney olyan helyzet(ek)ben találja magát, amilyen(ek)re maga sem számított és volt felkészülve); a második fejezet a filmvilágba enged betekintést, igen sajátságos perspektívából (a fekete filmkészítők első kísérleteiről is szól ez a rész), a harmadik pedig egy igazi kemény, harcos rész, amelyben Carney régi verőlegény-cimborájával, Borssal indul harcba a még náluk is rosszabbak ellen. A sok belterjes utalás, név, helyszín, a történetben ugrálás igen komoly olvasói erőfeszítést kíván meg (csakúgy, mint a korábbi könyv esetében), de – éppen úgy, mint annak olvasása közben – kijelenthető, hogy a könyv megéri a fáradságot. 

Kép forrása

Fergeteges humor

Ami a leginkább univerzális olvasói örömöt nyújtja, az a fergeteges humor: hiba durvult el Harlem szinte végzetesen, hiába vesztek ki az úriemberséget bár nyomokban tartalmazni kívánó hajdani gengszterek és maradtak a minden gátlástól mentes, már-már pszichopata új fiúk, a humor átleng és átlebeg minden fölött. Hadd mutassak ebből a szokásosnál kissé bővebben: „A család hazavitte és a felmenői mellé temette el a Woodside-ban található Old Cavalry temetőben, remek kilátással az autópályára.” „Félig a takaró alatt volt, vékony karja és mellkasa olyan edzésre utalt, amelyben nagy hangsúlyt kap a kokainos kanál emelgetése.” „A gigantikus testőr szinte eltörpült a még gigantikusabb szófán, Borsnak a hasbeszélő bábja jutott eszébe előző éjjelről. Apró ember, lógó lábak. A két fotel Pazar és mamut méretű volt, a festmények a falakon drága pacsmagolások. Ilyen szobákban Bors általában akkor járt, amikor a tulajdonos nem tartózkodott otthon.” De itt találhatjuk az egyik legszellemesebb és legnagypályásabb hippikritikát is (ne feledjük a könyv cselekménye a hetvenes évek elején játszódik): „A hifiből pszichedelikus prüntyögés hallatszott, amiben dominált a szitár.” 

Kép forrása

Mindent. Dr pontosan mit is? 

És igen, a régi Harlem menthetetlenül elveszett. Ezt szinte nagyfejezetenként megjegyzi valamilyen formában a szerző: „Ha nincs nála lopott ékszerekkel teli aktatáska, hazasétál. Nem: túl sok durva rész van addig. Azért kellemes gondolat, hogy a város valaha elég biztonságos volt ahhoz, hogy az ember arra sétáljon, amerre akar.” „Régebben a gettó volt a gettó. Most az egész város gettó. Szarcsimbókok újszülötteket dobnak le a szemétledobón. Tizenhárom éves lányok terhesek az apjuktól. Nőket annyiszor vágnak falhoz, hogy kiloccsantják a férjük agyát, aztán ők is bekapják a golyót. Unokák láncolják az öreganyjukat a radiátorhoz, hogy ellophassák a segélyt.” 

Érdekes módon ebben a végletesen brutális, lecsupaszodott és kiábrándult világban mégis afféle apró szigetként meg tud őrződni valami jó, valami szeretet: Carney családja szent, nem engedi őket belekeveredni semmibe, mindent megtesz értük, de titkolja, hogy miközben mindent megtesz értük, egészen pontosan mit is tesz meg értük, szinte illúzióban tartja őket, és ki akarja menekíteni gyermekeit ebből a világból. És közben félvállról még ilyeneket is mond: „Mi másra jó egy bűnözői vállalkozás, amit időnként erőszak komplikál, mint hogy boldoggá tedd a feleségedet?” 

Nehéz olvasmány, de letaglózó erejű könyv az Alvilági becsület, nem csoda, hogy világszerte nagy sikernek örvend – maga a könyv is, de a duológia és a szerző (egyéb könyvei miatt is) szintén. Mindenképpen érdemes az olvasói figyelemre. 

Colson Whitehead: Alvilági becsület. Fordította: Pék Zoltán. 21. Század Kiadó, Budapest, 2024.