Különleges könyvvel örvendeztette meg a Magyarország Babérkoszorúja díjjal idén kitüntetett Lövétei Lázár László az egyre kiterjedtebb, átfogóbb és terebélyesebb életműve iránt rajongó olvasókat: a kivitelezésében is gyönyörű kötet versanyaga három ciklusra oszlik, melyek közül terjedelmét tekintve a középső, a kötet címét is viselő ciklus a legnagyobb – mesteri felvezetéssel és lecseng(et)éssel.

Kép forrása

Transzcendens koordinátarendszer

A kötet ajánlása a következő: „Ferenczes Istvánnak, / nagyon köszönve, / hogy nekem ajándékozta / régi Bibliáját”, a hátlapszövege pedig így szól: „Pascal mondja a Gondolatok 194. töredékében: »…csak kétféle ember szolgál rá az értelmes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, és az, szívéből keresi őt, mert nem ismeri«. Nem hiszem, hogy igényt tarthatnék a kitüntető értelmes ember címre: nem ismerem Istent, és abban sem vagyok biztos, hogy »tiszta« szívből keresem őt. De igenis kínlódom a témával – bizonyság rá ez a könyv”, és ez a két szöveg tökéletes keretbe foglalja a verseket, vagy talán nem is keretbe, hanem egy olyan koordináta-rendszerbe, amely a hit és hitetlenség, keresés és újrakezdés tengelyei mentén szerveződik minden egyes megszülető verssel – hiszen a hang helyenként a frivolságig, a cinizmusig erősödik fel, de ilyenkor is mindig ott az esendő ember mögötte, aki kétségbeesetten keresi, kutatja a hitét, istenét, Krisztusát.

Kép forrása

Az adószedő és a rabszolga

Lövétei Lázár László a középső, legterjedelmesebb ciklusban Zákeuson kívül (akiről tudjuk, hogy gazdag jerikói fővámszedő volt, és amikor Jézus Jerikón áthaladt, ő is szerette volna látni a názáreti vándorprófétát, de kis termete megakadályozta ebben – ezért felmászott egy fügefára, hogy jobban láthasson, és amikor Jézus a helyhez ért, lehívta Zákeust, mert aznap éjjel nála akart megszállni, Zákeus pedig örömmel fogadta) egy, a kötet világában talán még nála is fontosabb szereplőt alkot meg, jelesül Tektónt: „Miután elolvastuk azt evangélimból a Zákeusra vonatkozó / részt, / Ejtsük azonnal a fővámost, / Legyen elég róla annyi, / Amennyit Lukácstól megtudunk. // Legyen viszont neki egy görög adósrabszolgája, / Mondjuk, írnoki minőségben, / Írástudó legyen tehát, / Egy jerikói fővámos esetében az írástudó rabszolga a minimum. // Legyen ez a szolga a hellénisztikus világ örököse, / Ha csak külsőségekben is: / Tudja betéve az Íliászt, mint Nagy Sándor, / Sőt, tartsa ő is párnája alatt az Íliászt, mint Nagy Sándor. // Mint minden ember, / Legyen ő is szörnyen kíváncsi, / Kóborolja be például a Holt-tenger északi vidékét, / ha már amúgy is csak egy köpésre van Jerikótól. // Mint minden kíváncsi ember, / értesüljön ő is Jánosról, a keresztelőről, / Aki köztudomásúlag Jerikótól délkeletre, / A Jordán partján prédikál. // Teljesen véletlenül legyen ő is ott, / Amikor a Jézus megkeresztelkedik a Jordán vizében, / Figyelje mosolyogva / Az egész cirkuszt.” És így tovább.

Ez a Tektón és az ő eseményekhez fűzött kommentárjai, velük kapcsolatos véleménye, „levelezései” (Zákeusnak, a fügefának, a Nagytanácsnak), helyenkénti morbidságuk, szürrealizmusuk ellenére is tökéletesen hitelesek: különleges, komplex világképű, remekül korba helyezett, összefüggő és alaposan átgondolt, remekül megszerkesztett kontextust teremtenek ennek a parányi evangéliumi jelenetnek. Az álnaiv hang, a helyenként a blaszfémia határát súroló megfogalmazásmód, az ókori kultúra és mindennapok koordinátarendszerében lélegző világ, a fügefa-motívum (és további megjelenései) pedig mind-mind arra szolgál, hogy a kereső ember kételyeit, gondolkodásmódját a maga teljességében, komplexitásában és összefüggéseiben próbálja bemutatni – és jelentem, sikerrel jár: az olvasó lúdbőrözve teszi le a könyvet.

Kép forrása

Az ördög nyoma

A keretező ciklusokban is egymást érik a nagy versek, idézésükre nemigen van mód, mert teljes terjedelmükben volna szükséges megtenni, de íme, egy részlet Az ördög nyoma című költeményből: „Életbiztosítás-ügyben jelentkezett a minap / A bankom, / Természetesen »csak most«, »csak nekem«, / A világ legjobb pénzügyi konstrukciója, // Tiltakoznom se kellett, / Hagynom se kellett megkísérteni magam, / Mindössze válaszolni az apró betűs részé kérdésére, / Hogy igen, 29 éves koromban műtöttek már rákkal, // S mint ördög a tömjéndüsttől, / Úgy menekült tőlem / Szegény élet-vigéc: // Jó lenne hát végre eljutni oda, / Hogy ne azt keressem, / Látszik-e még az ördög nyoma.”

Lövétei Lázár László egymás után teszi le a nagy versesköteteket az olvasó asztalára (korábbi kötetéről itt írtunk: https://konyvkultura.kello.hu/kritika/2022/12/feketemunka), és egyik fontosabb, mint a másik – de nemcsak fontos, hanem remek verseskötetek is ezek, éppen ezért jó szívvel ajánljuk mindenkinek őket.

Lövétei Lázár László: Zákeus fügefája. Pesti Kalligram–Bookart Kiadó, Budapest–Csíkszereda, 2023.