A számokban is kifejezhető Új kutatások Esztergom Megyei Jogú Város építészeti értékeiről című kötet valóban lenyűgöző kiadvány. A 624 oldalas könyvben 42 tanulmány és 15 esszé olvasható, 56 szerzőtől, és nem túlzással állítható róla, hogy tankönyvnek is megállja a helyét. 

A nagyon sok fotóval, grafikával tűzdelt, tartalmában és küllemében is vaskos kötet egyik érdekessége, hogy annak alkotója, Prokopp Mára művészettörténész professzor csak előszót írt. Az 1939-ban született Széchenyi-díjas szerkesztő ezúttal is „maga elé engedte” a fiatalabb nemzedékek tudósait, értelmiségeit, köztük sokakat az 56 szerzőből, akik Esztergomban élnek, születtek vagy ide kötődnek valamiféleképpen. 

A befogadhatóan terjedelmes műben egészen a római kortól startol el az építészettörténeti könyv, hogy a különféle szerzők tollából a középkoron, az oszmán- és barokk koron, valamint a 19. századon át eljusson a 20. század végéig, sőt, rögtön az első fejezetben a 21. századba is. Ez utóbbi részben pedig még tabukat is döntöget a kötet, az írás ugyanis olyan kérdéseket feszeget, melyekről Esztergomban nehéz beszélni, mert sokszor nincs rá sem köznapi, sem hivatalos jó vagy megnyugtató válasz. Így szóba kerül Esztergom és a Duna építészettel, árvízvédelemmel összefüggő kapcsolata, a város országos főútvonala miatti forgalomterhelésének problémája, a város Trianon és a világháborúk utáni funkcióvesztései, az idegenforgalmi központ kihasználatlansága, a helyi lakosság összetételének megváltozása, Esztergom oktatási szintje, a helyi kulturális értékek és az itt élők kapcsolata, a „halott város” jelző okai vagy az esztergomi polgár egyéni és közösségi tennivalói a városért. 

A nagy ívet Prokopp Mária kezdi húzni, amikor előszavában többek között így fogalmaz: „Esztergom Taksony vezér óta magyar fejedelmi központ. Szent István szülőhelye és koronázásának helye. Magyarország egyházi és államigazgatási központja 1000-től 1256-ig. Ekkor IV. Béla király, a Duna európai folyama mentén, délebbre, Budára költözött. A Várhegyet átadta az ország egyházi vezetőjének, az esztergomi érseknek, aki az uralkodó első helyettese, közjogi méltóság volt 1950-ig.”

Ezen haladva jutunk el a római korai Solva izgalmas, sokak által nem ismert településszerkezet leírásával kezdve a középkorról szóló fejezetig, melyekben egyebek mellett Szent István-kori templomról, bencés kolostorról, egy rég elfeledett ősi esztergomi templomról, a város egykori alapfalaiban rejlő titkokról is lehet olvasni. 

Külön fejezet foglalkozik azzal, hogy miként és miért válhatott az esztergomi történelmi városrész Nemzeti Emlékhellyé, illetve mit lehet tudni az esztergomi palotaépítészet sajátosságairól, vagy a királyi-, prímási-érseki vár életmódtörténetéről. 

Esztergom szomorú öröksége az oszmán-kor, melynek kezdetén a város egykori építészeti örökségét gyakorlatilag a földig romolta a török, így abból az időszakból csupán néhány alapfal maradhatott meg, erről is külön fejezet olvasható, ahogy a Víziváros építészeti kincseiről, az alkotmánybíróságnak szánt itteni Sándor-palotáról, a barokk korszak legpatinásabb építményeinek históriájáról. 

Ezek után található meg az a Szenttamás nevű városrész leírása, melyet Becket Tamás canterbury érsekről neveztek el. Az pedig csak természetes, hogy a tanulmánykötet egyik fejezete a 19. századi legnagyobb magyarországi építkezéssel, a Bazilika létrejöttével foglalkozik. 

A 20. századi időszak, mint oly sok minden az életben, Esztergom esetében is kettős, hiszen ezen időszak első felében a város számos hasznos és mutatós, stílusos köz- és magánépülettel gazdagodott, míg a második felében a szocreál vasbeton- és paneltömeg átka borította be a történelmi városrészek zömét, olvashatjuk a könyv második fejezetében. 

Figyelemre méltók a kötet zárásaként is értelmezhető esszék, melyekben egyebek mellett Esztergom görög örökségéről, Balassa és Babits Esztergomáról, a több mint százéves városi strandfürdőről és a Prímás-sziget különös adottságairól is olvashatunk. 

A kiadványról Faragóné Godó Mária megyei állami főépítész egy helyen így fogalmaz az előszóban: „Egy időben és témakörben is igen átfogó tanulmánykötetet tart a kezében az olvasó, tulajdonképpen Esztergom történetét, régészeti és építészeti emlékek mozaikjában elbeszélve. (…) Ez a kötet azonban friss kutatási eredmények bemutatásával, sokszínűségével nekünk, Esztergomot jól ismerőknek is tud újat mondani.”