Az, hogy a növények képesek valamiféle információcserére és kommunikációra, viszonylag köztudott tény. Ám az, hogy a fák egészen sajátos, már-már az állatvilághoz hasonló érzelmi életet élnek (barátságokat ápolnak, szociális-segítő kapcsolatokat szőnek) kevésbé ismert. E téma izgalmas és legátfogóbb feldolgozását egy neves szakértőnek, Peter Wohllebennek köszönhetjük, akinek A fák titkos élete című kötete először 2015-ben jelent meg a hazai könyvespolcokon. A több mint 10 000 eladott példányt számláló könyv második kiadására múlt év végén került sor - a Park Könyvkiadó gondozásában.

Kép forrása

„Az erdőhöz intézett szerelmi vallomás”
A fák titkos élete különös hangulatú könyv, ami segít egy empatikusabb nézőpont kialakításában. Elolvasása után egy kicsit másképp tekintünk majd a bennünket körülvevő természeti világra; mélyebb megértéssel vagy akár úgy is mondhatnánk, nagyobb alázattal.
Sajátossága, hogy a „száraz”, lexikális tudást, beleértve a legfrissebb kutatási eredményeket, személyes, olykor szinte lírai hangvétellel (és nem mellesleg: rengeteg humorral) ötvözi. Erre utalva nevezi a könyvet - nagyon találóan - egyik világhírű méltatója „az erdőhöz intézett szerelmi vallomás” -nak.
Peter Wohlleben feltehetően ennek a képességének köszönheti nagy népszerűségét is. A természetvédelmi szakember számos tévéműsor vendége, rendszeres előadó, több erdővel és természetvédelemmel foglalkozó könyv szerzője. Szerteágazó ökológiai ismereteit ugyanakkor a gyakorlatban is kamatoztatja: környezetbarát erdőgazdálkodást vezet az Eifel-hegységben, ahol az esőerdők visszaállításán munkálkodik. Mint meséli, gyerekkorától a fák és az erdő bűvöletében élt, és tudta, hogy egyszer természetvédő lesz. Erdőgazdálkodási tanulmányai befejezés után húsz éven át dolgozott a tartományi erdőfelügyelőség erdészeként, majd annak érdekében, hogy megvalósítsa alternatív, ökológiai elképzeléseit, a saját útjára lépett.

Kép forrása

Hangtalan beszéd
„Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket” - hirdeti a könyv mottója, és a szerző e cél érdekében számtalan meglepő információt oszt meg olvasóival. Az információk egy része olyannyira meghökkentő, hogy a szkeptikusok akár fantáziának is nevezhetnék - már amennyiben az állításokat nem támasztanák alá minden esetben tudományos kísérleti eredmények. 
A növények hangtalan – mindenekelőtt titkos illatnyelvre korlátozódó – kommunikációját már korábban is több kutatás igazolta. Ezek közül Peter Wohlleben az ernyőakácfák „riadóját” emeli ki. A zsiráfok előszeretettel rágcsálják meg a szavannákon élő ernyőakácfákat, amik néhány másodperc alatt méreganyaggal válaszolnak a támadásra. A különös azonban az, hogy a pórul járt fa nem csupán a saját védelmét szervezi meg, de több száz méteres körzetben figyelmezteti a fajtársait is, melyek azonnal hasonló méreganyag termelésébe kezdenek. Ez volt az első felfedezések egyike, mely bizonyította, hogy a fák többek egyszerű „vegetatív” élőlényeknél, képesek információcserére és egymás támogatására. 
A felfedezés óta eltelt több évtizedben a tudósok – egy sor fantasztikus felfedezés nyomán, - tovább mélyítették ezt a tudást. Peter Wohlleben ezeket a tudományos ismereteket mutatja be közérthető, olvasmányos formában.

Kép forrása
 
Tanuló erdő
Könyvéből megtudhatjuk például, hogy a fák is képesek a gyökerek halk pattogása révén keltett hanghullámok révén kommunikálni. Vagy azt, miképp hangolódnak egymásra a bükkfák, annak érdekében, hogy az erdőben minden egyes fa teljesítménye egyforma legyen (vagyis a gyökerek szintjén létrehozott „elosztóhelynek” köszönhetően, - függetlenül saját egyedi adottságaitól - azonos mennyiségű tápanyagot vehessen fel). 
De olvashatunk a közösségből önként kiváló „utcakölykökről” (azaz a „deviáns faegyedekről”), a téli álmot alvó fákról, melyek a barnamedvékhez hasonlóan raktározzák el a tápanyagot a kéreg alatt, a fák illemkódexéről és persze arról is, hogy a fák nem csupán egymásnak küldenek üzeneteket, de a körülöttük élő növény-és állatvilág többi tagjának is.
A legmeglepőbb talán mégis az, hogy a fák – ismerteti a szerző egy egészen friss kísérlet alapján - nem csupán tanulni képesek, de hosszabb időre el is raktározzák a megszerzett tudást. Vajon hol tárolják, és honnan hívják elő? Ugyanott, ahol azokat az „érzéseket”, melyek alapján szociális kapcsolatokat létesítsenek? 
Peter Wohlleben könyve, miután sok kérdésre választ adott, újabb kérdésekre késztet bennünket, és talán arra is, hogy kissé átértékeljük a fákról való eddigi tapasztalásainkat (vélekedésünket?).