Színek nélkül a világ olyan lenne, mint a mesebeli király levese só nélkül: Élvezhetetlen és kifejezéstelen. A felismerés, vagy mondjuk inkább, a színek mágikus erejének felfedezése egyidős az emberiséggel. Már az ősember is színesben álmodta meg rituális barlangrajzait, majd a színekkel való kísérletezés, illetve a bennük rejlő kifejezőerő felhasználása a kultúrák fejlődése során egyre magasabb és magasabb fokra lépett. Ezt a több ezer éves, lenyűgöző utat kíséri végig David Coles: Chromatopia – A színek képes története című kötete, mely hiánypótlónak számít a hazai könyvpiacon.

Kép forrása

David Coles – a színek alkimistája
David Coles művében bemutatja, hogy az ókori és középkori alkimisták „sárkányokat”, bogarakat, a földből nyert varázsszereket s mérgeket egybeolvasztó vegykonyhájából hogyan jutottunk el a modern - tudományos felfedezéseken alapuló - pigment-és festékiparig. 
A bizarr és meghökkentő műhelytitkokat feltáró könyv különös, misztikus világba kalauzolja az olvasót. A „különös világ” megteremtésében jelentős része van Adrian Lander művészfotóinak, melyek többek egyszerű illusztrációnál, a szöveg és a képanyag „egyenrangú félként” erősíti egymást a kiadványban.
A kötet legfőbb vonzereje – a gyönyörű fotók és a jelentős tudásanyagot átölelő leírások mellett - a szerző lebilincselő stílusa. Az a szemléletesség (vagy még pontosabban: szenzibilis megjelenítés), mely révén az olvasó egy képzeletbeli műteremben érezheti magát. 
A könyvet lapozgatva a zsigereit szinte átjárja a terpentin, az olajfesték és a nedves vászon illata, miközben látja, ahogy az ecset nyomán mindenféle varázslatos dolgok elevenednek meg a festővásznakon.
E stílus bizonyos szempontból „magától értetődő”, hiszen David Coles - amellett, hogy az egyik piacvezető művészellátó tulajdonosa és a színek tudósa - maga is festőművész. A kiadvány hitelessége ebből az „asztal két oldalán” nyert tudásból származik.
David Coles saját, kalandos életútját az Előszóban meséli el. Leszögezi, hogy pályája akár sorsszerűnek is tűnhetne, mivel egy grafikusművész fiaként gyerekkorát művészek és költők társaságában, illetve apja műtermében töltötte. De - mint írja - útját rossz irányváltások és véletlen találkozások tarkították. Ám a sors bárhová vetette, akár egy alkimista, szakadatlanul kísérletezett az „út porának színanyaggá történő transzmutációjával”. 

Kép forrása

Az ihletadó kontinens
Coles kijárta a művészképzés hagyományos iskoláit (a Bristol Art College festészeti szakán), dolgozott Londonban, a világ legnagyobb múltú művészellátójában, tanulmányútjai során pedig bejárta Indiát, Nepált, Thaiföldet és Szingapúrt, majd kivándorolt Ausztráliába, ahol megtalálta a művészetéhez és kutatásaihoz leginspirálóbb közeget. Választott hazája iránti rajongását jelzi, hogy számos egyedi, mára világhírű festékszínét Ausztrália természeti jelenségei ihlették.
Melbourne-ben hozta létre első mikrovállalkozását, ami aztán lépésről-lépésre – saját fejlesztésű kötőanyagaival, pigmentjeivel és festékeivel - a világ élvonalába küzdötte fel magát.
Coles – mondja - közel negyven éve foglalatoskodik a színekkel, sok ezer hengerszék fölé görnyedt órát tudva a háta mögött, de a színek varázslata (például, hogy egy szín milyen intenzív érzelmek kiváltására képes) ma is ugyanazzal a csodálattal tölti el.
A legnagyobb öröm és dicséret pedig mi más lenne, írja zárszóként a szerző, mint felfedezni egy-egy általa létrehozott színt a festővásznakon.

Kép forrása

Az első színektől napjainkig
A kötet első részében különböző kultúrkörökből merítő izgalmas információk sorával bővíthetjük az alapszínekről való tudásunkat. Például arról, hogy a mediterrán bíborcsiga testéből kivont – kizárólag az elit számára fenntartott - bíbor viseléséért az ókorban halállal is lakolhatott a bíbor ruhát öltő nem nemesi ivadék. Vagy arról, hogy a mitológiában Mars háborúisten színének tartott vörös, milyen, a rómaitól eltérő jelentéstartalmakkal válhatott Kínában és a Balkánon a menyasszonyi ruha színévé. 
A kötet központi része kronologikus sorrendben veszi végig a színek születését. A legelső – a Lascaux barlangfestményen felismert, mintegy 250 000 évvel ezelőtti – földből nyert okkertől kezdve a középkori színeken át a „színek szép új világáig”.
Mindezek mellett megismerhetjük a festékkészítés gyakorlatát s a pigmentek előállítását. Ez utóbbinál Coles pontos receptekkel szolgál, melyek segítségével akár el is készíthetjük a különféle művész pigmenteket.
A kötet utolsó fejezetében egy-egy művész alkotásán keresztül vethetünk még egy pillantást a színek világára. A pigmentek ugyanis önmagukban véve érdektelenek – mondja Coles. Igazi jelentőségük akkor tárul föl, amikor festékszínné, majd műalkotássá lényegülnek át. A továbbiakban ezt az „átlényegülést” követhetjük nyomon világhírű kortárs művészek művei és a hozzájuk kapcsolódó vallomásoknak a kíséretében.
„Fantasztikus a fekete. Csendesen meghúzódik a háttérben; amikor azonban megszólal, mindig frappáns és lényegre törő.” - vallja Don Voisine, amerikai festőművész.