Próbálok magamon uralkodni, de idén, vagyis egész pontosan március óta valahogy nemigen megy. A koronavírus nálam nem száraz köhögés, láz, végtagfájdalmak formájában jön ki, hanem úgy, hogy ettől az egészen szürreális pandémia-állapottól ledobja az agyam az ékszíjat. Mint például akkor, amikor a könyvesboltban megpillantottam Zhang Wenhong Tanácsok a koronavírus megelőzéséhez című 2020-as könyvét, amire kapásból azt volt az első reakcióm, hogy „jókor szólsz, mondhatom!”

Kép forrása

Amit eddig is tudtunk
Kissé utánanézve az idén ötvenéves Zhang Wenhongnak, nyugodtan kijelenthetem, hogy a fickóban komoly potenciál lakozik, nagy fejes a doki. A Shanghai Fudan Egyetemhez tartozó Huashan Kórház Fertőző Betegségek Tanszéke pártfiókjának igazgatója és titkára, valamint a sanghaji gyógykezelési szakértői csoport vezetője, a Kínai Orvosi Szövetség fertőző betegségek fióktelepének tagja, de nem mellesleg a Kínai Kommunista Párt tagja is. A Tanácsok a koronavírus megelőzéséhez című könyvecske most ért ide Magyarországra, a jó doktor pedig igazság szerint egy jottányit sem tud és ad tovább nekünk, bamba áldozati pozícióban lévő európaiaknak, mint amit március óta lassan, de biztosan megtudunk a vírusról. Érdemére legyen mondva, legalább azokat nagy vonalakban összeszedi.

Kép forrása

Gügyögés
Wenhong kötete nagyon úgy fest, hogy egy professzionális mintavétele annak a társadalmat tárgyiasító kommunista propaganda-stílusnak, melynek segítségével Kína a huszadik században azzá vált, amivé. Ez a felnőtt társadalmat is totyogós gyereknek tekintő és azt úgy is kezelő hozzáállást a fordítás is megfejeli, egyenesen a kínai termékek magyarra fordított kajla értelmezésű és megfogalmazású használati, kezelési útmutatónak szövegvilágát idézi. Ilyen szempontból persze baromi vicces is, már ha két cifra magyar káromkodás között még van kedvünk nevetni. (Javaslom, hogy legyen, mert enélkül nehéz lesz). 
A szerző arra is ügyelt, hogy a könyv a szuperállamok degenerált állampolgár-tömegeinél már bevált piktogram-stílusú magyarázat-rendszert alkalmazza, vagyis sok kis színes rajzocskával egészítse ki az amúgy rendkívül sekélyes információkat.  

Kép forrása

Legalább próbálkozik
Az evőpálcika átmérőjénél nem vastagabb kötet az elején még mutat némi tudományosságra utalót és foglalkozik a fertőzés eredetével, a „fogékony népesség”, az „inkubációs időszak” és a prognózis témájával, de aztán hamar belesiklik a Dörmögő Dömötör kínálta világba, ahol az olvasók alatt bizony már fejezetenként kell cserélni a pelust. Tény, hogy a könyvben szó esik a karanténról, az ápolásról, a fertőtlenítés csínjáról-bínjáról, a maszk és a kesztyű helyes viseléséről, a különböző korosztályok fertőzéssel kapcsolatos ellátásáról, a kézmosás mágiájáról, de a már említett sok-sok gügye kis rajzocska mellett gyakran csupán néhány mondatban, igen szűkszavúan.
Végezetül hadd idézzem kedvenc fejezetem teljes egészét, hiszen az mindössze két mondat: „A lehetséges vakcinák és különböző gyógyszerek még kutatás alatt állnak. Ezek megjelenéséig nincs semmilyen vakcina vagy gyógyszer, amely megelőzi vagy kezeli a Covid-19-et.” És zárásként egy másik ilyen bombaszt a negyvenhatodik oldalról, ahol a „Mit kell tudni az étkezés és az egészség kapcsolatáról?” című fejezetnél a szerző egy ábrán arról tájékoztatja az olvasót, hogy denevérből márpedig ne készüljön pörkölt. Esküszöm így van, úgy éljek.