Az egyik legtöbbet vitatott témához, amolyan emlékezetpolitikai darázsfészekhez nyúlt Ungváry Krisztián történész, amikor idén a Jaffa Kiadóval publikálta Horthy Miklós címet viselő és róla szóló elemző kötetét. A kormányzó és felelőssége 1920 – 1944 alcímű könyv tömören szól a trianoni diktátum és a világháború vége közötti „békeidőszakról”, melyben minden elem tulajdonképpen az első világháború és a második világégés következményeit, illetve előzményeit tartalmazta. Könnyen lehet, hogy ebből a könyvből (is) közbeszédbeli purparlé lesz.

Kép forrása

Örök téma
Kiapadhatatlannak tűnik a magyar történelmet boncolgatók, arról gondolkodók, elemzők körében Horthy Miklós személye és szerepe, de a hétköznapi ember sem megy el szó nélkül a téma mellett; mindenki megmondja Horthy igazát. Az, hogy ez mi is volt pontosan, nos, ennek próbált utánajárni Ungváry Krisztián tudós, akinek már nem ez az első kötete a két világháború közötti magyar államférfiról. Ungváry könyvében nem cifrázza a kormányzó nevével fémjelzett korszakot, de nem is leng ki annál jobban, ahogy tőle korábbi művei alapján már megszokhattuk. 

Kép forrása

Örök kettősség
A kötet fejezetcímei máris árulkodóak: „Horthy hatalomra kerülése és a fehér terror”, „Államfői teljesítménye békeidőben”, „A háborús évek”, „Horthy fajvédő nézetei”, „A kormányzó döntései a német megszállás alatt”. A szerző rámutat, hogy a kormányzó megítélése a mai napig igazán kettős, hiszen híveiről és kritikusairól is beszélhetünk. Előbbiek egyrészt Horthyban a két világégés közötti konszolidáció megteremtőjeként, a világháborús veszteségek minimalizálójaként, illetve a magyar zsidóság egy részének megmentőjeként beszélnek róla, a kritikusok pedig mindezek ellenkezőjét állítják. Nincs hiány tehát izgalomban, amikor a napjainkban Horthy Miklós alakja és politikai szereplése kerül szóba. Ungváry munkáját többek között azzal indokolja, hogy „Horthy szerepének újragondolása nemcsak a róla szóló életrajzi kötetekben történt meg, hanem a korszakról írt számos szintézisműben, egyetemi tankönyvben, különböző forráskiadványokban, illetve a vezető politikusokról írt életrajzokban”, és hozzáteszi, hogy bár szóban forgó műve kereteit e fentiek felsorolása szétfeszítené, az újragondolás fontos. 

Kép forrása

Új aspektusok
A kötetben a szerző tematikák szerint halad Horthy Miklós pályafutása legjelentősebb huszonnégy évén át, nagyjából az időrendet is figyelembe véve. Ungváry a kiadvány előszavában kiemeli: „[…] ebben a műben törekedtem az összes eddig eredmény összefoglalására és hasznosítására. A Horthyval kapcsolatos irodalom eddig nem fordított kellő hangsúlyt a kormányzó mozgástereinek, választási lehetőségeinek bemutatására – ez a kötet elsősorban ehhez szeretne új eredményekkel hozzájárulni.” Úgy vélem, hogy az író ezen szándéka, mellyel természetesen óhatatlanul is a hipotézisek talajára ment, további vitákat, csörtéket generál majd. De ez még mindig jobb, mint vörös festékkel leönteni egy sokak számára fontos műalkotást.