Nem kis munka volt legalább szemelvényezés szintjén átrágnom magam Illyés Gyula Oroszország című könyvén, melyet több változat után most a Magyar Napló adott ki, mégpedig az Útirajz mellett a Naplójegyzetek és a Levelek című részekkel kiegészítve. Valójában az érdekelt, hogy az államhatalom ellen kialakult 80-as években aktív magyar értelmiségi körök által ikonikussá avatott Illyés hogyan fogalmazott Sztálin birodalmáról 1934-ben. Csalódnom kellett, de erről én tehetek.

Kép forrása

Változtatás nélkül
Különleges, történelmi értékű dokumentumkötettel rukkolt elő a Magyar Napló kiadó, mely egy korábban már publikált művet tett most le az asztalra. Illyés Gyula Oroszország című útirajza ezúttal kiegészült a jegyzeteivel és leveleivel, így a vaskos és elegáns kivitelű kötet szép feladatot ró az olvasókra. 
A szerző az 1974-es, harmadik kiadáshoz többek között arról írt előszavában, hogy egyrészt arra kérte a kiadót, művét változtatás nélkül adják ki, mert szeretné felvállalni véleményét. Nekem ebben azért mégis van valami visszavonulásszerű, Illyés ugyanis előrelátó módon nem akarta meghamisítani az irodalomtörténetet, mert tudta, hogy sokkal többet ártana neki, mintha kiderülne, hogy éltette Sztálint és birodalmát. Márpedig éltette. Azonban az ő esetében is ketté lehet(ne) választani az irodalmi munkásságot és a politikai hovatartozást, akárcsak a másik oldalon Nyírőnél, Wassnál vagy Szabó Lőrincnél. Tegyük is ezt, bár az Oroszországnak pontosan az a hozsannázás adja meg a sava-borsát, mellyel Illyés megfűszerezi az amúgy tényleg érzékletes és helyenként kritikus hangokat is felvonultató útirajzát. 

Kép forrása

Írjatok igazat!
Illyés a szocialista realizmust firtató íróknak szóló felhívására hivatkozva indul el vonattal a szovjet-oroszországi útjára, ami így szólt: „Írjatok igazat!” Ehhez képest – ahogy az említett szovjet írók is tették – Illyés Gyula is részletes objektivitással vegyes dicshimnuszokat írt a Szovjetunióról. 
No persze a baloldali magyar újságíró az út során sztalkert is kap maga mellé, aki oroszországi útja minden pontján segíti, magyarázza, értelmezi Illyés számára a látnivalókat. Egy ponton például az „idegenvezető” arról oktatja az írót, hogy az oroszok gyermekien optimisták, hiszen nem háborúra, hanem a győzelemre készülnek azzal, hogy hadigazdaságot működtetnek. 
A szerző által készített fotókkal gazdagon illusztrált, és sok tekintetben normálisan, sőt, több szempontból kiemelkedően működő országról szóló leírásban el-elejtve azért ott bújnak a diktatúra rémisztő elemei. Az erőltetett és sokszor szakmaiatlan beruházások, fejlesztések, az ellátás demagóg propagandával való pótlása, a templomok üzemekké, könyvtárakká való átalakításában megnyilvánuló vallásüldözés, a korábbi érából származó világszínvonalú építészet otromba átalakítása, a mesterségesen lebutított vagy éppen tudatlanságban tartott lakosság agresszív szellemi irányítása vagy a kor higiéniai fejlettségét jócskán alulmúló közállapotok érthetetlen működésben tartása mind megjelennek a műben. 

Kép forrása

Aggályos út
A szerző lánya, Illyés Mária mellett Babus Antal irodalomtörténész írt tanulmányt a könyvhöz, melyek a kiadványban olvashatók. Babus felidézi, hogy Illyés Gyula 1934-es oroszországi útja milyen aggályokat keltett például Babitsban vagy Gömbös Gyulában is. Úgy tűnik, hogy mindketten az igazság megírására tették a hangsúlyt. Illyés e felvetésekre – némileg csalódást okozva számomra – így reagált akkor: „Amennyit elhallgattattak velem még így is a dicsérendőkből, ugyanannyit hallgattam el önszántamból a kifogásolandókból. Így kellett mérnem a dolgot, hogy a végleges benyomás azért mégis a valóságnak feleljen meg.” Mindezek fényében úgy gondolom, hogy bár az Oroszország irodalom- és sajtótörténeti példa, de valójában nem korrekt leírás Oroszország 1934-es állapotáról, hanem egy dokumentum, hogy hogyan tálalhatta a világnak szovjet Oroszország állapotát egy hithű baloldali tudósító. Nosztalgiának és 2020-as médiakortünetnek is émelyítő.