Az megvan, hogy Einstein bebizonyította, hogy az idő csupán fikció? És megvan az érzés, amikor ezen megpróbálunk lamentálni, akkor belesajdul a maradék eszünk is? Jim Holt amerikai filozófus úgy döntött, hogy a Kirándulás az értelem peremén című könyvében nemcsak elmagyarázza a nem létező idő történetét és hasonló absztrakciókat, de a legnagyobb tudósok legnagyobb felfedezéseinek és eredményeinek történetét is elmeséli nekünk, s egy-egy esszében szól az adott tudós legkülöncebb szokásairól, különleges rigolyáiról, bulvárcímlapokra kívánkozó botrányairól, bukásairól, avagy tragédiáiról.

Kép forrása

Szórakoztató ismeretterjesztés
Mutasd meg mit és hogy fedeztél fel és megmondom kivagy! Akár ezzel a közhelylufival is körül lehetne írni Jim Holt könyvét, melynek teljes címe: Amikor Einstein Gödellel sétált – Kirándulás az értelem peremén. A könyv nem kifejezetten egy ponyvaregény, hanem igazi tudománytörténeti esszékötet, méghozzá abból a fajtából, melynek az informáláson túl azért főként a többek számára is befogadható ismeretterjesztés a célja. Jim Holt nem teketóriázott, és a tudomány történetének leghúzósabb tudósait és az emberiség fejlődése szempontjából legnagyobb felfedezéseit vette sorra, de minden egyes fejezetben nagy műgondot fordított az adott tudós élete fura oldalának bemutatására. 

Kép forrása

Szórakozott felfedezők
Ugyebár ismerős az effektus, hogy egy professzor a közönség számára onnantól igazán érdekes, hogy szórakozott, esetünkben szórakoztató. Az amerikai sikerszéria, az Agymenők tévésorozat is tulajdonképpen erre épül: habókos, lúzer, csetlő-botló, de saját szakterületükön zseniális tudós lángelmék vergődnek szerelemtől matematikai képletekig. A szerző a kötetről egy helyen arról beszélt, hogy két határozott szándéka volt a könyv megírásával: egyfelől a legizgalmasabb intellektuális teljesítményeket akarta elmagyarázni a lehető legszórakoztatóbb módon, másfelől ezen teljesítményeket elérő tudósok kifejezetten drámai életét is be akarta mutatni. Holt nem tagadja, hogy esszékötete kifejezetten filozofikus (de azt hiszem, ezt egy filozófustól el is várjuk), s mint írja: „A kötetben szereplő tudósok által bemutatott gondolatok döntő befolyást gyakoroltak a világ legáltalánosabb koncepciójára (…) sőt arra is, ahogyan életünket vezetjük.” 

Kép forrása

Árnyoldalak
A könyvbeli írások érdekessége, hogy Jim Holt külön kitér az egyes tudósok élete árnyoldalaira is, sőt, a szörnyű végre is, így többek között Évarliste Galois párban való megölésére, Georg Cantor elmegyógyintézet-beli halálára, Dmitrij Jegorov és Pavel Florenszkij Gulágban elhunytára, Kurt Gödel saját döntésből való éhenhalására, illetve David Wallace akasztásos öngyilkosságára és Alen Turing titokzatos halálára. De, hogy keretes legyen a szerkezet, újfent idézem a kötetből Einsteint, aki ugye tagadta az idő valós létét, majd halálos ágyán a következő szavakkal búcsúzott az árnyékvilágtól: „Ideje menni!”