Amerikai a végtelen lehetőségek és változatok országa, melyre az egyik legjobb bizonyíték Johnny Ramone, a Ramones punk rock banda vezéregyéniség, gitárosának konzervatív politikai megnyilvánulásai, különösen annak fényében, hogy a punk, mint műfaj, nyugaton, alapon balos, liberális. Persze nemcsak ez szól nagyot Johnny Ramone Commando című önéletrajzi könyvében, hanem annak a pályafutásnak a leírása, melyben egy tudatosan felépített zenei művészi karrier kulisszatitkairól mesél a műfaj egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb zenésze.

Kép forrása

Bezzeg a színpadon
Van egy ősi megállapítás, amit mindenki ismer, de valahogy sose meri kimondani, mégpedig, hogy a rockzenészek a színpadon kívül kibírhatatlan alakok, bezzeg, ha felmennek a világot jelentő deszkákra…, nos akkor istenekké válnak. Ezt az összegzést erősítette meg bennem a Commando – Johnny Ramone önéletrajza című könyv, mely természetesen a hetvenes, nyolcvanas évek legnagyobb amerikai/new yorki punk rock bandája, a Ramones történetéről is szól, sőt. A kötet szomorú apropója volt, hogy Johnnynál ötvenes évei elején prosztatarákot diagnosztizáltak, melynek hatására a punk rock legenda zenekar kiötlője, dalszerzője úgy döntött papírra veti élete históriáját, mielőtt meghalna és valaki más, netán avatatlan teszi meg helyette. 
Johnny Ramone (polgári nevén, mert bármilyen furcsa, ilyen is van neki: John William Cummings) ugyanolyan volt jellemre, mint zenekara a Ramones, megosztó, vagy szerették vagy utálták, de hidegen senkit sem hagyott ténykedése. A kötetben leírtak tökéletesen megerősítik, amit fentebb jeleztem, maga Johnny hangsúlyozza többször is a könyvében, hogy kifejezetten agresszív, antiszociális, folyton morc stílusa miatt, melyre a zenekar első éveitől kezdve rá is játszott egy lapáttal, egy magának való, kellemetlen figura volt a magánéletben, aki a színpadon azonban egy kész csoda lett. 

Kép forrása

Csak a haj
Johnny Ramone élettörténete azon punkerek számára, akik a mai napig bolondulnak a bandáért, a zenéjéért, a botrányaikért, a szövegeikért, a filmjeikért, klipjeikért, nem feltétlenül lesz örömteli olvasmány, hiszen az derül ki belőle, hogy a kertvárosi közegben, az ír és lengyel-ukrán származású szülőktől eredő Johnny élete minden egyes pillanatát kínos pontossággal tervezte meg. Akárcsak egy konvencionális kispolgár. 
Johnny nem volt utcagyerek, nem drogozott, nem vitte túlzása a piálást sem, nem kerülte a munkát és még véletlenül sem bajlódott hetente más rüfkékkel vágyai kielégítése érdekében. Nem, Johnny élete egy tudatosan felépített karrier volt, melyben a rock and roll és a blues korai szeretete, a minden ellen való lázadás sajátságos értelmezése, a folytonos és érthetetlen düh és frusztráció, az időnként elő-előtörő verekedési vágy és megvalósítás jellemezte egyéniségét. Iskoláit rendben végezte, bár haját tovább növesztette, mint a megengedett hossz, míg ki nem kötött egy katonai középiskolában, majd később az építőiparban tette hasznossá magát. 

Kép forrása

Kezdet és vég
A Ramones a korszak nagy protopunk előadóinak árnyékában indul el a new york-i CBGB klubból, mégpedig 1974-ben. Innen datálódik a Ramones, illetve Johnny Ramone klasszikus története, mely a rocktörténelem máig legalapvetőbb tengerentúli históriája, már ami a punkot illeti. A kötet innen viszi végig az olvasót Johnny Ramone és a bandája a Ramones történetén egészen az Adios Amigos utolsó, szintén zseniális albumig, mellyel a műfaj amerikai legnagyobbjai búcsúztak közönségüktől, hogy átadják az örökkévalóságnak dicsőségüket, a szemtelen, kedélyes, fésületlen és vad punk rock muzsikát.