Pacatus dicsőítő beszéde Theodosius császárhoz
A szegedi Martin Opitz kiadó gondozásában jelent meg a 4. századi szónoknak, Pacatusnak az utókor által „Nagy” jelzővel illetett Theodosius császárt magasztaló beszéde Székely Melinda tolmácsolásában. A könyv mind a történészek, illetve irodalomtudósok, mind pedig az érdeklődő nagyközönség számára érdekes lehet, hiszen nemcsak a szöveg magyar fordítását, annak latin kiadását, hanem bőséges jegyzetapparátust és két, informatív tanulmányt is tartalmaz.
Kép forrása
Theodosius Rómában
A korban ismert és elismert szónoknak jelen oratiója, akinek a személyéről sajnos csak keveset tudunk, több szempontból is fontos forrás. Ugyanis a 389 nyarán, Theodosius császárnak Rómába való győzedelmes bevonulása alkalmából elhangzott szónoklat egyrészt kiváló példája a korabeli dicsőítő beszédnek, az úgynevezett panegyricusnak, másrészt fontos történeti forrás, hiszen Theodosius életének egyes eseményeit illetően csak ebből a szövegből vannak értesüléseink.
Kép forrása
Pogány vagy keresztény?
Pacatus és Theodosius kora, a késői 4. század nagy jelentőségű az európai történelem alakulásának szempontjából. Bár a Római Birodalom pogány vallása még küzd fennmaradásáért, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kereszténység végleges győzelmét már nem lehet megállítani. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a keresztény császárt Pacatus gyakran a pogány szövegekből ismerős toposzok segítségével magasztalja, így a mai olvasó számára is izgalmas kérdés, hogy maga a szónok vajon pogány volt-e még, és ha igen, akkor ehhez miként viszonyult a keresztény császár? Ez a kérdés azért is érdekes, mert a műfaj követelményeinek megfelelően Pacatus panegyricusában is megjelennek azok az uralkodói erények – például az igazságosság, bátorság – amelyeket az istenfélelemmel együtt a keresztény császároktól és uralkodóktól is elvártak, és amelyek megtartására, ha burkoltan is, de a szónok mindig figyelmezteti az uralkodót. A beszéd így nemcsak a császár dicsőítéseként, hanem uralkodói tükörként is funkcionál, amelyben a szerző finoman figyelmezteti a megszólított császárt az irgalmasság erényének gyakorlására, a legyőzöttekkel szembeni irgalom fontosságára.
Kép forrása
Hiteles kép az antikvitásról
Összességében elmondhatjuk, hogy Pacatus szövegét forgatva a mai olvasó képet kap az antikvitástól az újkorig viruló műfaj, a dicsőitő beszéd mibenlétéről, az uralkodóktól elvárt erények természetéről, továbbá egy olyan izgalmas korszakról, ami meghatározónak bizonyult Európa további esemény- és szellemtörténetét illetően. Ezzel a munkával a kiadó értékes kötetet nyújt át az olvasóknak. A bevezető és záró tanulmányból képet kapunk a korszakról, illetve Theodosius uralkodásának és háborúinak eseményeiről, a bőséges jegyzetanyag pedig segíti Pacatus utalásainak jobb megértését. Örvendetes továbbá, hogy a bőséges bibliográfia mellett mutatók teszik még könnyebbé az érdeklődők tájékozódását.
Fordította, jegyzetekkel ellátta és a kísérő tanulmányt írta: Székely Melinda. Martin Opitz kiadó, Szeged, 2019.
Kép forrása
Theodosius Rómában
A korban ismert és elismert szónoknak jelen oratiója, akinek a személyéről sajnos csak keveset tudunk, több szempontból is fontos forrás. Ugyanis a 389 nyarán, Theodosius császárnak Rómába való győzedelmes bevonulása alkalmából elhangzott szónoklat egyrészt kiváló példája a korabeli dicsőítő beszédnek, az úgynevezett panegyricusnak, másrészt fontos történeti forrás, hiszen Theodosius életének egyes eseményeit illetően csak ebből a szövegből vannak értesüléseink.
Kép forrása
Pogány vagy keresztény?
Pacatus és Theodosius kora, a késői 4. század nagy jelentőségű az európai történelem alakulásának szempontjából. Bár a Római Birodalom pogány vallása még küzd fennmaradásáért, egyre nyilvánvalóbb, hogy a kereszténység végleges győzelmét már nem lehet megállítani. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a keresztény császárt Pacatus gyakran a pogány szövegekből ismerős toposzok segítségével magasztalja, így a mai olvasó számára is izgalmas kérdés, hogy maga a szónok vajon pogány volt-e még, és ha igen, akkor ehhez miként viszonyult a keresztény császár? Ez a kérdés azért is érdekes, mert a műfaj követelményeinek megfelelően Pacatus panegyricusában is megjelennek azok az uralkodói erények – például az igazságosság, bátorság – amelyeket az istenfélelemmel együtt a keresztény császároktól és uralkodóktól is elvártak, és amelyek megtartására, ha burkoltan is, de a szónok mindig figyelmezteti az uralkodót. A beszéd így nemcsak a császár dicsőítéseként, hanem uralkodói tükörként is funkcionál, amelyben a szerző finoman figyelmezteti a megszólított császárt az irgalmasság erényének gyakorlására, a legyőzöttekkel szembeni irgalom fontosságára.
Kép forrása
Hiteles kép az antikvitásról
Összességében elmondhatjuk, hogy Pacatus szövegét forgatva a mai olvasó képet kap az antikvitástól az újkorig viruló műfaj, a dicsőitő beszéd mibenlétéről, az uralkodóktól elvárt erények természetéről, továbbá egy olyan izgalmas korszakról, ami meghatározónak bizonyult Európa további esemény- és szellemtörténetét illetően. Ezzel a munkával a kiadó értékes kötetet nyújt át az olvasóknak. A bevezető és záró tanulmányból képet kapunk a korszakról, illetve Theodosius uralkodásának és háborúinak eseményeiről, a bőséges jegyzetanyag pedig segíti Pacatus utalásainak jobb megértését. Örvendetes továbbá, hogy a bőséges bibliográfia mellett mutatók teszik még könnyebbé az érdeklődők tájékozódását.
Fordította, jegyzetekkel ellátta és a kísérő tanulmányt írta: Székely Melinda. Martin Opitz kiadó, Szeged, 2019.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból