Már többször is elhangzott a médiában, de néha érdemes újra kimondani, leírni: vallásháború korszakát éljük. Most mégis tettessük magunkat naivnak és kérdezzük meg kissé bamba képpel, hogy „melyik vallásét?” Mert ugye több vallás is van. Most véletlenül foglalkozzunk a békével és a taoval, az egyik vallással, amely ugyan nem érintett a mi háborúskodásunkban, viszont annál szebben beszél róla Hamvas Béla A tao virágai című esszéjében. 
Én most annak is hangoskönyv változata ajánlom. 

Kép forrása

Hamvaskeresés
Rögtön itt az elején egy szerkesztőségi, belső epizóddal hadd kedveskedjek az olvasóknak! Egy alkalommal, amikor újfent arra ragadtattuk magunkat orgánumunk főszerkesztőjével, hogy alámerítkezzünk a gondolkodás akusztikusan párbeszédes változatába, főnököm azt állította egy ponton, hogy meglátása szerint Hamvas Béla Öt géniusz című tanulmányának „mediterrán” karakterjegyeit viselem magamon. Mint köztudott, hiú ember vagyok, így onnantól fogva tűvé tettem mindent Hamvas fent jelzett esszéjéért, hogy megtudjam, milyen magyar manusz is vagyok Béla bá’ szerint. A Medio Kiadó által korábban publikált Hamvas életműsorozat Hyperion részében ott is van az Öt géniusz, csak az a gebasz, hogy égre-földre kerestem országszerte, de mégsem leltem meg ezt a kötetet, sem pedig különálló könyvként az idézett tanulmányt. (Akinek van egy fölösleges darab, attól baráti áron átveszem, előre is köszike.) 

Kép forrása

Ősi idők harmóniája
Mindenesetre ezzel a svunggal visszatértem kölökkorunk filozófus legendájához, ahhoz a Hamvas Bélához, aki nekünk, nyolcvanas évekbeli punkoknak adta a Bor filozófiája című nagyhatású írást. Azóta sok év telt el, Hamvas a könyvespolc királya továbbra is, de ezúttal egy másik remekművét ajánlom, melyről máris elmondható, hogy rendkívüli írás. 
Így szó szerint és mindennapos értelmében is igaz ez Hamvas Béla A tao virágai című esszéjére, hiszen annak veleje a rend tagadása az „ősi idők tökéletes harmóniájára való visszavágyakozás okán”, csak, hogy egy hangyányit mégis csak beidézzem a punkkorszakom anarchizmusvágyát. 

Kép forrása

„A tao annyi, mint hallgatni” 
Nézzük, mi a tao, mi volt a történelem előtti ősidőkben, amikor senki nem gondolt és csinált semmit és mégis mindig minden jó volt!
Rátóti Zoltán hangján Hamvas Béla megmondja. A tao virágai című kötetnek ugyanis pár éve lett hangoskönyv változata, ami talán – és most kivételesen – még jobb módja a filozófiai zanza befogadásának. Az Irodalmi fülbevaló-sorozatban helyet foglaló darabot Rátóti Zoltán színművész hangján élvezhetjük. A kiadványt létrehozó Kossuth- és Mojzer Kiadó közös munkája igazán jó lett, hatalmas élmény. Ők maguk többek között ezzel a mondattal kínálják a 20. századi magyar filozófus eme munkájának hangoskönyv verzióját: „…a tao annyi, mint hallgatni. De nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy nem cselekedni, nem törekedni, nem tevékenykedni, hanem lenni. A tao annyi, mint a földi lét minden mulandó esetlegességét levetni, és a változatlan, örök Nagy Lét békéjét elérni.” 
Hamvas Rátóti hangján csodaszép, csodajó, csodaszellemes, csodaságos. Minden gondolata és külön-külön egyes mondatai is nemesfémek belső rezonanciáját közvetíti.