Bevallom, kevésszer volt ilyen nehéz dolgom könyv ajánlójával, mint Moesko Péter Megyünk haza című novelláskötete esetében. Pedig földim a srác, Esztergom szülötte, bár egy lényegesen másik nemzedék tagja, amolyan gyerekem lehetne. Könyve a család és az emberi kapcsolatok mélységeinek és szépségeinek elbeszélése, no meg egy jó adag mára hírhedtté (és szinte kötelezővé) vált homoszexuális érzékenyítés. 

Kép forrása

Író a kisvárosból
Moesko Péter Megyünk haza című novelláskötetéről elsőként abból a hírből értesültem, mely arról szólt, hogy az író szülővárosában szeptemberben mutatja be a kötetet. Persze megdobbant a szívem, végre egy újabb irodalmár, és egy ilyen harmincezres kisváros, mint Esztergom, különben is meg kell becsülje kortárs íróit, költőit, már csak azért is, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány van. 
Moesko, aki eredetileg a Farkas nevet viselte, nem épp könnyed anyagot tett le az asztalra. Rögtön elnézést is kérek tőle, de dicséretnek szánom: nekem Szvoren Edina novelláskötete ugrott be, Moesko történetei olvasásakor. Az külön attrakciónak számított nálam, hogy Moesko Péter képes volt gyerekként, apaként és nőként is egyes szám első személyben megfogalmazni egy-egy epizódot.

Kép forrása

Drámák és családok
Nagyon személyes hangulatú, az interperszonális közeg aprólékos kiszínezésével dolgozó szerző minden esetben a családról és annak drámai helyzeteiről ír. A fő csapásirány ezen belül pedig a gyerek és szülő kapcsolata. A novellák hősei mindannyian jellegzetesen a mai Magyarországon élő, családjukkal traumákat közösen megvívó emberek. A főszereplő narrátorok legerősebb tulajdonságaik között van a jót akaró elszánt aktivitás, a feltörő és sok mindent meghatározó emlékezés és a sok esetben kétséges vagy nagyon is egyértelmű szexualitás, szexuális traumák. 
A történeteket belülről, sőt legbelülről láttatja velünk az író, olyan perspektívából, ahol a testi való jelene és a lélek múltból fakadó lerakódásai is egy keresztmetszetben jeleznek valami kellemetlent. Ugyanakkor minden novella reménységgel és jóra való törekvéssel teljes, a gyászoló, a beteg, a sérült, az elvált, a megerőszakolt, a bizonytalan serdülő és a hátrányos nő mind-mind kap egy segítőt, ráadásul a főhősben dolgozó lélek is erős minden esetben. 

Kép forrása

Nehezen elfogadható 
Számomra egyik legerősebb és legnehezebben befogadható darab a Leginkább szükséged című írás, ahol egy homoszexuális férfi szemszögéből látunk egy tengerparti nyaralást, melyet tizenhat éves fiával tölt. A nyaralás során a fiú összejön egy húsz éves férfival, s az apa látszólag rezignáltan fogadja a nemazonos szerelmet. 
Az elfogadás azonban nem egyszerű tudomásul vétele a furcsa hajlamoknak, hanem egy komplex családi drámatörténet, mint azt megtudhatjuk, amikor az apa a nyaralás után levelet ír a húsz esztendős férfinek. A levélben saját homoszexualitásáról, az ennek némileg ellentmondó házasságáról, a feleség tragikus haláláról, majd gyermeke felneveléséről, férfiszeretőivel való kapcsolatáról és tinédzserkorú gyereke homoszexualitásáról vall… 
Az elbeszélésből – Moesko feltehető érzékenyítő szándékának megfelelően – a hetero olvasók is megérthetik: a homoszexuálisok egy lényeges elemtől eltekintve minden olyan fájdalmat és örömöt átélnek, mint a többségi nemi identitással bírók. 
Persze ebben eddig sem kételkedett senki.