Könyv, amelyhez forró berber teát kell iszogatni, türelmes délutánokon át, lélekpendítő nyugalommal. Eltérő esetben egészségre ártalmas – noha csak regény. Meg persze dokumentum is, beszédes emlékezés, aprólékos kutakodás, kitartó adatgyűjtés, mentális integritást feltörő narratív história, avagy helyi frász, örök emlék és a település, Rhoon legfőbb sajtóanyaga. Vagy talán mindenkoron és mindenkinek szánalmas figyelmeztetés arról, mi várja a megesőket, a megszállókat, a megtévesztetteket, a hamiskodókat, a kegyetleneket, az örök irigyeket – az esendő és elbukásra ítélt embereket. 

Kép forrása

A valóság mögött
Jan Brokken A megtorlás. Egy holland falu élete a német megszállás alatt kötete annak példája, mire jut, aki nemcsak a valóságnak hisz, nemcsak a tényeket kutatja, de az események mögött a készségeket, álmos szürkeséget, otromba idegenséget, elköteleződéseket és belátásokat, történést és titkot, hallgatást és fohászkodást egyaránt meglel, a megszállók kíméletlenségétől az ellenállók ravaszkodásáig, a hitek hívőitől a szenvedelmes leányig, a falusi földektől a bombázógépek közönyéig. Hétköznapok, első laptól az utolsóig szürke vidékiség, zsilipek és csatornák, szelek és ködök, emberek és közönyök, remények és csalódások, bosszú és kimúlás, mindenkori létezés helyetti elvakult pusztulás.

Kép forrása

Elvek és utak
Az 1944 októberében játszódó történetben egy Rotterdamtól nem messze fekvő kicsiny holland faluban, Rhoonban meghal egy német katona, amire válaszképpen hét holland férfit végeznek ki, családjukat elűzik, házukat felperzselik. Persze a mesének ez csak a kerete, igazi története a mögöttes viszonyok, a társas érzületek, a megjuhászodások és makrancosságok, elvek és utak a háttérben. 
Jan Brokken (1949) könyvében rongyolt felhők, masszív ösvénymenti fűzfák, magas gátak közötti intim létmódok és a villámháború villámainak békétlenségeiből formálódó személyes históriák rakódtak egymásra. Az ellenállás intimitásai és az intimitások ellenállhatatlanságai kavarognak a múlt emlékeivel, mintegy megkettőzött légköri feszültségben a náci megtorlás emlékezete és a holland falusi élményemlékezet megosztottságában. A kötet lírai szála egyúttal e kettős intimitás és lezárhatatlan bűntörténet sajátos szövedékéből ered.

Kép forrása

Fantáziával dúsított tantörténet
Nem egyértelműen dől el, s csak erős stilisztikai görcsök révén lehetne meghatározni, milyen műfajú ez a regény. Ha helyszíni tónusú elementáris élményvilággal cicomázott helytörténetként olvasom, éppúgy vállalható, mint történeti fikció és regényesített oknyomozó irodalmi riport alakjában, de fantáziával dúsított tantörténetként is megállja a helyét.
A polderek világa, az árapály-szabályozás termőföldi kultúrája, a holland falu maga teremtette belvilága akár a mentális kalandokat igénylők, világjárók, szociális érzékenységűek vagy történeti mélységeket vadászók számára is izgalmas tér, s ebben a lelkész-újságíró-politológus-író habitusú szerző olyan gyakorlott kézzel indít megismerő tanfolyamot, hogy azt már csak írókája, szituáció-teremtő magabiztossága, rejtélyek nyomába szegődő kitartó és krimi-biztonsággal formált nyomozási képessége múlja fölül.